Több, mint két éve, hogy 2008 őszén csődbe ment az amerikai Lehman Brothers, és lassan szintén két esztendeje annak, hogy 2009. március elejére összeomlottak a globális és regionális piacok. Az ezt követő felívelés látványos volt, a kétkedők és a fellendülésben hívők folyamatos csatája színezte ki ezeket a hosszú hónapokat.

Az Equilor Befektetési Zrt. szerint 2011 elejére nem változott markánsan a fél, vagy egy évvel ezelőtti helyzet. A válság kirobbanását követő időszak politikai és gazdaságpolitikai döntései a világban (főként USA, Európa) érdemben semmit nem eredményeztek abban a tekintetben, hogy a 2007-2009-es időszak okait megszüntessék vagy a problémákat megoldják.

A kormányzatok a rövid távú profit- és szavazatmaximalizálási céljaik közepette inkább olyan irányban indultak el, amelyek biztosították számukra a népszerűséget és a politikai súlyt. Az amerikai ingatlanpiac, a globális bankszektor szabályozása, a fejlett államok adósságkérdései és strukturális bajai azonban nem hogy nem oldódtak meg ezen időszak alatt, hanem tovább mélyültek ezek a problémák.

A folyamatban nem kis szereppel bírtak a globális működésben élenjáró pénzügyi vállalatok, amelyek javuló érdekérvényesítő képességgel lábaltak ki a válságból. Ezek a szereplők igen nagy részben felelősei és nyertesei is az elmúlt években kialakult folyamatoknak. A jegybankok pénzpumpái és az abból a tőzsdékre visszaáramoltatott milliárdok ugyanis mágnesként vonzották magukhoz a megtakarításokat az elmúlt években.

Az optimizmus azonban lényegében a tőzsdék ajtajánál véget ért, egyik nagy globális gazdasági régióban sem látszanak azok a makroindikátorok, amelyek azt sugallanák, hogy a tőzsdei szárnyalást a gazdasági aktivitás robbanásszerű emelkedése követte volna. Pont ellenkezőleg, a 2000-es évek közepét jellemző erőltetett tempó a múlté, és a legtöbb gazdaság egy mesterséges, alacsonyabb növekedési pályára állt, amelyekben továbbra sincsenek meg az egészséges növekedés alapjai - vélik az Equlior elemzői.

Más kérdés, hogy a 2008-2009-es pánik eltűnése megalapozhatta volna azokat a - főként - politikai döntéseket, amelyek a hasonló válságok kialakulását előznék meg, a politikusok azonban hintába ültették a tőzsdei szereplőket és a társadalom legtöbb tagját is. A jegenyefák azonban nem nőnek az égig, és a jegybankok sem lesznek képesek arra, hogy a végtelenségig növeljék a nyomtatott pénzmennyiséget.

Pont ebből kifolyólag az Equilor arra számít, hogy a problémák felgyülemlése a következő hónapokban/években cunami-szerű mozgásokhoz vezethet a globális tőzsdéken, amelyekre a nagy külföldi jegybankok és kormányzatok vélhetően az elmúlt években látott pánikszerű reakciókat adnak majd.

Mindebben az egyenletben azonban az idő az az indikátor, amelyet nem lehet előre jelezni. Könnyen lehet ugyanis, hogy mindezen folyamatok néhány hét alatt valósulnak meg, miközben arra is komoly esély van, hogy a tőzsdék összeomlására egyáltalán nem kerül sor idén. Ez utóbbi forgatókönyv azonban nem zárja ki az Equilor azon alapfeltevését, hogy a nagy globális tőzsdeindexek 10-15 százalékos mínuszba kerülhetnek az idei évben (a 2010-es záróértékekhez képest), a folyamat azonban nem nyílegyenes lefutású lesz.

A hazai színtéren 2010 folyamán néhol a fenti folyamathoz kapcsolódó, néhol azzal ellentétes sztorik kerekedtek. A kormányváltás és az ahhoz fűződő optimizmus, majd az adósságkérdéssel kapcsolatos bizonytalanságok változó mértékben ugyan, de folyamatosan jelen voltak a hazai parketten.

Az Equilor 2011 folyamán arra számít, hogy ez a kettősség megmarad a hazai parkett megítélésében: bár a kottát alapvetően a globális szentiment írja, egy-két hangjegyet a hazai politikai és gazdasági élet szereplői rajzolnak majd.