Jelenleg minden áramfogyasztó jelentős összeget fizet a kötelező áramátvételi tarifa (kát) finanszírozásával azért, hogy a távhőfogyasztóknak olcsóbb legyen a hőenergia. Amellett, hogy igazságtalan, a rendszer rontja az egyéb, alternatív fűtési módok, illetve az energiahatékonysági programok versenyképességét, mivel a távhőfogyasztók a reálisnál alacsonyabb árat fizetnek a hőenergiáért. A kát-támogatások kivezetése esetén az átlagos távhődrágulás úgy 30-50 százalékos lehetne, ezzel párhuzamosan 3-4 százalékkal csökkenhetne a villamosenergia-ára.
Meglehetősen nagy a bizonytalanság az úgynevezett kötelező átvételi tarifa (kát) jövője körül, ami alapvetően befolyásolja a távhőárak és kisebb részben a villamos energia lakossági árának alakulását, írja a Napi. A legutóbbi, konkrétabb kormányzati tervek a korábbinál is gyorsabb, "minél előbbi" megszüntetéséről szóltak. Szakmai szövetségek össztűz alá vették javaslatot, piaci szereplők szerint megszavazása többtíz százalékos távhődráguláshoz, tömeges csődökhöz vezethet a szektorban, illetve a megújuló energia cselekvési tervben foglaltak teljesülését is veszélyeztetné, a befektetőket pedig elijesztené az országtól.
Vélhetően a heves reakciók hatására is, a kormányzó pártok múlt heti többnapos frakcióülésén a beszámolók szerint Orbán Viktor miniszterelnök úgy határozott, hogy a kormány újra megkezdi a kát-rendszer teljes felülvizsgálatát. Ennek eredményéről legkorábban március elején kapnak tájékoztatást a frakció tagjai - és remélhetőleg a nyilvánosság is.
Az minden esetre biztos, hogy a kát-támogatások kivezetése esetén az átlagos távhődrágulás úgy 30-50 százalékos lehetne, ezzel párhuzamosan 3-4 százalékkal csökkenhetne a villamosenergia-ára - mondta el a Napi kérdésére Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutató munkatársa.
Az áramszolgáltatók számára a kát úgynevezett keresztülfolyó költséget jelent, vagyis tulajdonképpen csak beszedi a fogyasztóktól és továbbítja az erőművek felé a támogatási pénzeket. Az áramfogyasztók viszont minden hónapban hozzájárulnak a távhőárak alacsonyabban tartásához, ami "kedvezményes árú villamosenergia-támogatásként" szerepel a villanyszámlán.
Az Európai Uniós irányelvekkel szemben továbbra is jelentős keresztfinanszírozás zajlik a villamos energia fogyasztók és a távhőfogyasztók között Magyarországon. Minden áramfogyasztó komoly összeget fizet azért, hogy a távhőfogyasztóknak olcsóbb legyen a hőenergia. Ezzel rontva az egyéb, alternatív fűtési módok, illetve az energiahatékonysági programok versenyképességét, mivel a távhőfogyasztók nem a reális árat fizetik meg a hőenergiáért, hanem annál alacsonyabbat - állította a kutató.
A kapcsolt és megújuló erőművek által értékesített villamos energia árát kormányrendelet (389/2007) szabályozza. Ez alapján technológiánként és zónaidőnként eltérő árat kapnak a kát termelők, amely független a piaci ártól. A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) számolja ki, hogy az egyes végfogyasztókat ellátó szolgáltatóknak mennyiért, és mennyi villamos energiát kell átvenniük a szolgáltatóknak havonta, meghatározott profillal.
Így ahhoz, hogy számszerűsíteni lehessen, hogy a végső árba mekkora a kát termelésből adódó extra költség, ismerni kell a mindenkori piaci árat. Ezek alapján csak becslést lehet mondani, hogy átlagosan mekkora plusz terhet jelent a fogyasztóknak. A Magyar Energia Hivatal (MEH) számítása alapján a támogatás mértéke 2010 első félévében 44 milliárd forint volt, amelyet kivetítve a teljes évre körülbelül 90 milliárd forintot kapunk.
Ezt a teljes magyarországi villamosenergia-felhasználással elosztva azt kapjuk, hogy durván 2-2,5 forint/kilowattórába kerül a megújuló és kapcsolt termelők támogatása. Ez a lakossági végső villamosenergia-ár durván 5 százaléka. Ennek az összegnek durván a kétharmadát a kapcsolt erőművi termelés támogatására megy el, míg a maradék egyharmada a megújulókra - fogalmaz a REKK szakembere.
Mindenképpen külön kell kezelni a kapcsolt és a megújuló termelők támogatását - véli Mezősi. A megújulók esetében példa nélküli lenne az Uniós országokban, ha semmilyen módon nem lennének támogatva. Ráadásul hazánk vállalta, hogy 2020-ra a megújuló energia felhasználása eléri a végső energiafelhasználás 14,65 százalékát. Ez jelenleg támogatás nélkül nem megvalósítható.
A kutató szerint a kapcsolt erőművek támogatását, amelyek szinte kizárólag gázzal működnek, teljesen külön kellenne választani a megújulókétól. Ezen erőművek döntő többsége alapvetően úgy döntött a beruházásról, hogy 2010-ben teljesen megszűnnek a támogatások. Ha ezen erőműveket még így is megérte megépíteni, akkor azt mondhatjuk, hogy a beruházások már megtérültek.
A megújuló áramtermelés dotációjára három elkülöníthető példa létezik: garantált felvásárlási áron értékesíthetik a megújulók a termelt villamos energiát. Ez a jelenlegi rendszer, amit a legtöbb uniós ország alkalmaz. Az úgynevezett prémium rendszer hasonló az előzőhöz, azzal a különbséggel, hogy a megújulók nem előre rögzített fix árat kapnak a megtermelt villamos energia után, hanem csak egy prémiumot, a villamos energiát pedig piaci áron értékesíthetik. Ilyen rendszer működik többek között Csehországban. Ezeken túl a zöld bizonytvány rendszert néhány tagállamban alkalmazzák (Lengyelország, Románia, Olaszország). Alapvetően mindegyik modell működőképes lehet a szakember véleménye szerint.
A jelenlegi villamosenergia-törvény alapján meg kell vizsgálni egy zöld bizonyítvány rendszer bevezetésének lehetőségét - állítja a szakértő, aki szerint egy ilyen rendszer bevezetése ésszerű lehet, ugyanakkor figyelni kell arra, hogy ne legyen olyan szereplő, amely képes lenne jelentősen befolyásolni a zöld bizonyítványok árát. Márpedig a jelenlegi megújuló termelés alapján ez a veszély fennállhat, mivel a megújuló termelés kétharmadát három-négy erőmű adja Magyarországon.