Az adóhatóság gyakorlatán is múlik, mi történik azt követően, hogy az Országgyűlés az Európai Bíróság elmúlt hetekben meghozott ítéletével összhangban módosítja az áfatörvény bizonyos passzusait - írja a Napi Gazdaság. Hazánk ellen az Európai Bizottság azért indított eljárást, mert szerinte Magyarország az uniós szabályokkal ellentétesen tartott vissza visszaigényelhető áfát: egy cég nem juthatott hozzá az áfájához, amíg a befogadott számlát nem egyenlítette ki. A visszatartás likviditási gondokat okozott a cégeknek: az államkasszában parkol az a visszatartott összeg, ami nagyságrendileg százmilliárd forintot tehet ki.

A döntés egyértelmű, az ilyen eljárás sérti az uniós jogot. Főleg azért, mert a magyar szabályozás alapján akár több egymást követő bevallási időszakra is elhúzódhat a visszatartás. Ez havi bevallóknál még bizonyos keretek között elfogadható lehet − többnyire itt generálódott egyébként a visszatartás jelentős része −, ám a negyedéveseknél már olyan csúszás a következménye, amit az Európai Bíróság értelmezésében nem lehet "belátható időnek" tekinteni. Márpedig a bíróság szerint a visszatartás csak "belátható időre" korlátozódhat és nem lehet automatikus.

A "belátható idő" a gyakorlatban néhány hónapot jelenthet − mondta el Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adótanácsadó partnere. A nagy kérdés az, hogy mindez hogyan kerül majd át a gyakorlatba. A törvény vélhetően úgy módosul, hogy a vitatott passzus kikerül az áfatörvényből. Ebből várhatóan újabb problémák generálódnak, amelyeket megfelelő módon kell kezelni.

Márpedig probléma lesz. A több évvel ezelőtt beépített féknek ugyanis megvolt az a kétségtelen haszna, hogy nem lehetett pofonegyszerű módszerekkel áfát csalni: a visszaigénylőnek ki kellett fizetnie a szállítóit, ha hozzá akart jutni a rá áthárított áfához. Most már nem kell. A visszaélések ebben rejlő kockázatát nem lehet ugyanakkor törvényi szabályozással megszüntetni − mutatott rá Békés Balázs. Csak a fokozottabb hatósági ellenőrzés segíthet, hogy ezek a pénzek ne áramoljanak ki a költségvetésből. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a hatékony ellenőrzésnek nemcsak ezekre az áfaügyletekre kell kiterjednie.

Elvileg a későbbiekben sem lesz megoldhatatlan feladat az áfa visszatartása, csak a hatóságnak többet kell tennie annál, hogy egy törvényi passzusra hivatkozik. Egy olyan vizsgálattal, amely a visszaigénylés jogszerűségének tisztázására irányul, máris heteket, akár hónapokat lehet nyerni. Ez történt 2004 végén is, amikor az adóhatóság állítólag miniszteri utasításra végzett el minden visszaigénylésnél rutinvizsgálatot, hogy ténylegesen tovább maradjon a pénz az államkasszában és ezzel javítsák a költségvetés pénzforgalmi egyenlegét.

Vélhetően az új szabályozásban is lehet majd hasonlót csinálni, egy dolgot azonban érdemes megjegyezni. Egy ilyen vizsgálat után, ha utólag az államnak mégis ki kell fizetnie az áfát, késedelmi kamatot is fel kell számolni, míg erre a törvény alapján visszatartható áfa esetén nincs mód. Vagyis a költségvetés pénzforgalmi egyenlegének kozmetikázása már nem lesz "jövedelmező".