Annak tudatában jelentették be végtörlesztési lehetőséget, hogy az borítékolhatóan jogellenes. A következmények is egyértelműek, ha az Európai Bíróság az eddigi gyakorlatának és a magyar igazságügyi minisztérium szakértőinek véleményének megfelelően jár el, a mostani lépés első körben a bankokat terhelő akár több százmilliárdos költségét a magyar államnak kell majd megfizetnie. A számla akár még ebben a ciklusban megérkezhet. Az Index birtokába került előterjesztésből kiderül az is, hogy megtévesztés volt az a kormányzati kommunikáció, miszerint a javaslat egy új, a kormánypárti frakcióban megfogalmazódott ötlet lett volna, amit a kormány "befogadott" és támogat.
Szeptember kilencedikén pénteken már készen állt az a jogi szakvélemény, amit a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a kormány számára készített az egyösszegű végtörlesztéssel kapcsolatos kérdések megítéléséről. A javaslatot lényegében jogellenesnek minősítő anyag tehát már aznap a kormány rendelkezésére állt, amikor a közvélemény felé irányuló kommunikáció azt sulykolta: egy új, a kormánypárti frakcióban megfogalmazott javaslatról van szó, melyet annak bejelentése után vizsgál majd meg a kormány.
Orbán Viktor hétfői parlamenti beszédében be is jelentette, hogy a végtörlesztésre irányuló (és elsősorban a hiteltörlesztéssel most is boldoguló, jó adósnak minősülő réteg terheit enyhítő) javaslatot a kormány támogatja és az ezzel kapcsolatos törvényeket hamarosan be is nyújtja az Országgyűlésnek.
Tette ezt a szakvélemény alapján annak tudatában, hogy a kormány szakértőinek véleménye, az igazságügyi tárca jelentése alapján is teljesen egyértelmű: olyan mértékű beavatkozásról van szó visszamenőleges hatállyal a polgári szerződésekbe, amit akár a magyar Alkotmánybíróság – még korlátozott jogkörével is –, akár az Európai Bíróság szinte biztosan elfogadhatatlannak minősít majd.
Az anyag megállapítja: a magyar jog alapján valóban van lehetőség arra, hogy a parlament, akár visszamenőleges hatállyal beavatkozzon már élő, polgári jogi szerződésekbe. Új törvény azonban csak kivételesen írhat felül szerződéseket, a kivételesen kitétel pedig a bírósági gyakorlat alapján jól körvonalazható tartalommal bír. Eszerint egyebek között olyan változásnak kell beállnia a szerződéskötés után a körülményekben, aminek köszönhetően a vállalt kötelezettség teljesítése valamelyik fél jogos érdekét sértené. A változásnak a társadalom széles rétegét kell érinteni, és biztosítani kell azt is, hogy a beavatkozás a cél elérése érdekében szükséges, a megvalósításával korlátozott más alapjogok sérelme arányos.
Bár a széles körű társadalmi érdek, érintettség megállapítható a devizahitelek problémája ügyében, a többi ponttal kapcsolatban már a szakértők komoly fenntartásai olvashatóak ki az anyagból. Az árfolyamváltozás a szakértők szerint bár megváltozott külső körülmény, magának az árfolyamváltozásnak a tényét, lehetőségét minden adós ismerte és vállalta a hitelszerződés aláírásakor. Erre egyébként az adósok döntő többsége által nyilván el nem olvasott, esetenként több tíz oldalas banki szerződési feltételek külön kitértek, egyes bankoknál külön is aláírattak kockázatvállalási nyilatkozatot az ügyfelekkel.
Itt azonban még mindig lehet azzal érvelni a szakértők szerint, hogy az árfolyamváltozás mértéke azonban meghaladta a várható szinteket, erre a készülő törvény indoklásában nyilván ki is térnek majd.
További pozitívumnak értékelhető még a kormány szempontjából a szakvéleményből, hogy a módosítás szándéka a jövőbeni törlesztőrészletekre vonatkozik, nem varr tehát a bankok nyakába ilyen értelemben is visszamenőleges terhet.
Nagyjából ennyiben összegezhető is azonban, milyen jogi érvekkel vértezheti fel a magát a kormány a szinte biztosra vehető alkotmánybírósági és nemzetközi bírósági eljárásokra.
A gondok már a hazai jogi fórumokon, akár rendes, akár az Alkotmánybíróság előtt elkezdődhetnek. Az úgynevezett kivételesség sem jelentheti ugyanis a tulajdonjog sérelmét. Márpedig a jog szerint a bankoknak a kölcsöntőkére vonatkozóan tulajdonjogi védelme van: ez egyszerűsítve azt jelenti, hogy miközben a bank keres a hitelen, és a futamidő végén természetesen sokkal több pénzt szed be a kamatokkal együtt az adóstól, mint a felvett hitelösszeg, annak erejéig viszont különös védelmet élvez. A szakértők szerint az AB könnyen kártérítést ítélhet meg az állam terhére a bankoknak abban az esetben, ha az adós által a kedvezményesen visszafizetett végtörlesztés nem éri el a fennálló tőketartozást.
Ez pedig nyilvánvalóan így lenne: ha valaki végtörleszt, azt a bankok általában azért nem szeretik, mert kiesik a hátralevő futamidőre tervezett nyereség, de ilyen esetben a még fennálló tőketartozást maradéktalanul rendezni kell. A kieső nyereség ellensúlyozására szoktak a pénzintézetek különböző végtörlesztési díjakat, feltételeket megállapítani. Most azonban a bejelentés szerint nemhogy ezekkel nem élhetnek, hanem a tőketartozást, amit frankban vagy más devizában tartanak nyilván, nem a tényleges piaci árfolyamon, hanem a rögzített árfolyamon követelhetik csak a lehetőséggel élő adósoktól. A különbség a japán esetében a legnagyobb, ott a 2,7-es árfolyamhoz képest 2 forint a rögzített árfolyam, az eurónál 250, a franknál 180 forint – utóbbi már csak 20 százalék körüli eltérést jelent, de magasan a legnagyobb tömeget érinti.
Azaz, ha most a még fennálló tőketartozást a rögzített árfolyamon fizethetik be az adósok, a banknak a tőkekövetelésén is 15-35 százalék közötti vesztesége keletkezik. (A számla végösszegét szakértők 200 ezer ügyféllel számolva 260 milliárd forintra becsülték, ennyi lenne a bankszektor azonnal tőkevesztesége.)
Amennyiben az állam a tőkeveszteség vonatkozásában nem kártalanítja a bankokat, az a szabályozás alkotmányellenességének kockázatát rejti magában, írja a jelentés, ami külön kitér arra is: a kockázatot még az Alkotmány esetleges módosításával sem lehet kikerülni, így az alaptörvény módosítása nem indokolt. ("Jelen esetben az alkotmányossági megítélés alapját olyan alkotmányos alapelvek (a jogbiztonság követelménye és a tulajdonhoz való jog) szolgáltatják, amelyek az alkotmányos rendszer egészét áthatják, azok magából az Alaptörvényből következnek, ezért az Alaptörvény módosítás nem indokolt." – áll a szövegben. Magyarul: sajnos olyan alapvető jogelvekről van szó, melyek lerombolásához még a kétharmad is kevés.)
A kivételes helyzet elismerésének további, fent már említett feltétele volt az a körülmény, hogy a megvalósított cél más eszközökkel ne legyen elérhető. E feltétel vizsgálata ugyan az AB előtt az arányossági vizsgálatban is előjöhet, de a szakértői anyag elsősorban nemzetközi vonatkozásban tárgyalja. Az Európai Bíróság ugyanis számos ügyben pont ezen vizsgálat alapján ítélt el tagállami szabályozásokat. Példákat ugyan hoznak a szakértők, azok valójában sokkal enyhébb ügynek, ha úgy tetszik, jogilag a tagállam szempontjából védhetőbbnek tűntek, de mégis elbukták: a tervezett végtörlesztési szabályokkal kapcsolatban egy apróbetűs megjegyzés azzal magyarázza, hogy még csak hasonló ügy sem merült fel eddig a nemzetközi jogi praxisban, "hogy ha bevezetésre is kerülne hasonló jogszabály egy tagállamban, annak elsődleges vizsgálatára az adott tagállam alkotmányossági szabályai alapján kerülne sor, szükségtelenné téve az uniós jog alapján indított eljárásokat". Értsd: a tervezett szabályozás az EU-ban mindenütt alkotmányellenesnek minősülne. A szakértők úgy fogalmaznak, "tekintettel ugyanakkor a meglevő szerződéses viszonyokba való beavatkozás jelentős mértékére és az ezáltal a hitelintézeteket érintő hátrányos következmények nagyságrendjére, erősen kétséges, hogy ez az intézkedés arányosnak minősülne-e, azaz uniós jogi szempontból védhető volna".
Az uniós jogot azonban más pontokon is sértheti a szabályozás: a jogbiztonság elvének és a jogos várakozások védelmének sérelmét is felveti a tervezett törvény. Levezethető az is, hogy a tőke szabad mozgását, a külföldi vállalkozások letelepedését korlátozza a jogszabály, az uniós joggyakorlatban ugyanis az, ha egy vállalkozás a körülmények előre nem látható komoly változásával szembesül állami oldalról, önmagában elég lehet az elmarasztaló ítélethez.
Ha az Európai Bíróság elmarasztalja, várhatóan kártérítésre is kötelezi a magyar államot, erre legutóbb az áfaperben volt példa – éppen most ősszel kell a GDP egy százalékához közelítő 250 milliárd forint körüli összeget visszafizetnie a költségvetésnek.
Az első szakértői becslések szerint nagyjából éppen ugyanennyire tehető az a veszteség, amit a bankok a törvény elfogadása esetén kénytelenek lennének elkönyvelni: ha most a teljes lakáscélú devizahitelállományt visszafizethetővé tennék a rögzített árfolyamon, az több mint ezer milliárd forintot tenne ki, mint azonban arra már pénteken, az első bejelentés nyomán, majd Orbán Viktor beszéde után is rámutattunk, a csomag az adósoknak csak egy szűkebb rétegét érinti. Azokat, akiknek a pillanatnyi tőketartozásukhoz szükséges összeg megtakarításaikból rendelkezésére áll, azaz képesek "zsebből" visszafizetni a tartozást, esetleg képesek annak kiváltására egy új forinthitelt felvenni – ennek folyósítására viszont a miniszterelnök szavai szerint nem kötelezik a bankokat, azaz csak egy adósminősítésen megfelelni képes réteg nyúlhat ehhez az eszközhöz. (A javaslat nemhogy nem segít a legnehezebb helyzetben levő adósokon, hanem ront helyzetükön, a tömeges visszaváltások ugyanis a forint gyengülésével járhatnak, így aki devizában törleszt tovább, magasabb részletekkel számolhat.) A javaslatot először ismertető Lázár János szavai szerint 200-300 ezer emberen segíthetnek a végtörlesztési lehetőséggel, 200 ezer emberrel számolva nagyjából 260 milliárd forint vesztesége lenne a bankoknak.
Ez az az összeg, amit – akár kamatostul – a magyar államnak a saját szakértői szerint is borítékolható uniós eljárás után ki kéne fizetnie, a kérdés politikai szempontból nyilván csak az, hogy még ebben a ciklusban, esetleg éppen a választások előtt megszületik-e az ítélet, és ezzel megérkezik-e a számla.