A statisztikai hivatal által szerdán közzétett foglalkoztatási adatok szerint az idén június-augusztusi időszakban 3 836 400 volt a foglalkoztatottak száma, míg munka nélkül 462 800-an voltak. Ha a kormány tartani szeretné magát ahhoz az ígérethez – amit tavaly a választási kampányban, majd a kormányalakítás után is többször hangoztattak vezető fideszes politikusok, és maga Orbán Viktor is –, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremt, akkor a foglalkoztatottak számának időarányosan százezerrel kellett volna meghaladnia az egy évvel korábbit.

Ehhez képest, bár valóban több embernek van állása, mint 2010. június-augusztusában volt, a munkában állók létszámának bővülése messze elmaradt a kormányzati célszámtól. A számlálót – ami nem más, mint a tíz évre szóló ígéret havi szintre lebontott, időarányos trendvonala – ez év elején indítottuk, az adatbázisát a tavaly május-júliusi adatoktól feltöltve (a KSH minden hónapban közöl foglalkoztatási mutatókat, de statisztikai okokból háromhavi átlagot).

A tizenhárom hónappal ezelőtti kezdőérték 3 789 400 volt, ennél most 108 333-mal kellene több embernek állásban lennie, azonban csak 47 ezerrel több embernek van munkája. Az egy év alatt szükséges növekedést sem sikerült elérni: tavaly június-augusztusban 3 804 400 ember volt állásban, vagyis a mostani szám csak 32 ezres növekedést mutat az időarányosan szükséges 100 ezres növekedés helyett.

A helyzetet tovább rontja, hogy – mint az a számlálónkból is jól látható – nemcsak továbbra is elmaradásban vagyunk a kormány tízéves tervétől, hanem a májusi adatközléssel kezdődőtt, négy hónapig tartó felzárkózási folyamat is megtört. A szeptemberben közölt adatok szerint az időarányos elmaradás, ha csak négyezerrel is, de már nagyobb volt, mint az augusztusi. Vagyis a foglalkoztatás bővülésének üteme lassult: míg a múlthavi adatok szerint még csaknem 43 ezerrel nőtt egy év alatt az állásban lévők száma, most már csak 32 ezerrel.

Ez persze igazán nem meglepő, két tényező miatt sem. Egyfelől tavaly a kormányváltás utáni időszakban volt egy dinamikus felfutás a foglalkoztatásban, az egymilliós terv, mint az szintén látható a grafikonunkon, az első négy hónapban túlteljesülni látszott, szeptemberben mintegy hatezerrel, októberben már majdnem 17 ezerrel több embernek volt állása, mint időarányosan kellett volna. Vagyis egy viszonylag magas bázishoz képest nem sikerült most dinamikusan tovább nőni.

Másfelől, és ez már nem statisztikai, hanem gazdasági ok: ez a mutató is jelzi a magyar gazdaságnak azt a belassulását, amit jól mutat az augusztusban publikált második negyedéves GDP-adat, ami szerint éves szinten 1,5 százalékkal bővült, negyedéves szinten stagnált a magyar gazdaság. Ez alapján az éves szinten 0,8 százalékos foglalkoztatás-bővülést jelző mutató még jónak is mondható. Nem elképzelhetetlen, hogy a következő hónapok adatai, a lassuló gazdaság miatt, már ennyire sem lesznek kedvezőek (általában a novemberben kezdődő adatközlési időszak egyébként is jellemzően csökkenő foglalkoztatást mutat).

Figyelemreméltó az is, hogy lényegében leállt a munkanélküliek számának csökkenése, mindössze négyszázzal volt kevesebb KSH által regisztrált állástalan, mint egy hónappal korábban (igaz, egy év alatt már látványosabb, nagyjából nyolcezres volt a csökkenés). A munkanélküliségi ráta így már harmadik hónapja 10,8 százalékon áll, és a foglalkoztatás szezonális sajátosságai miatt arra nemigen lehet számítani, hogy a következő hónapokban javulást mutat majd.

Tovább ronthatja a helyzetet, hogy a 2012-es költségvetésben tervezett megszorítások miatt várhatóan jövőre sem javul érdemben a magyarországi foglalkoztatás, ebben a szakértők véleménye megegyezik a vállalati előrejelzésekkel. A közszférában tervezett elbocsátások miatt a versenyszférában 7-8 százalékos létszámbővítés kellene, hogy az egymilliós tervet időarányosan tartani lehessen 2012 végére. Azonban a mostani gazdasági környezetben a vállalatok – a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat tanulmánya szerint – nemhogy létszámbővítést, hanem enyhe, 0,3 százalékos foglalkoztatás-mérséklést terveznek a következő tizenkét hónapra.

Kérdésként merülhet fel persze, hogy egy tízéves terv teljesülését lehet-e, érdemes-e havi szinten nyomon követni; korábban a nemzetgazdasági tárca is kifogásolta a módszerünket. Az NGM márciusban, amikor nyolchónapos mélypontra süllyedt a foglalkoztatás és a mostanival lényegében megegyező, 63 ezres szinten volt az időarányos elmaradás, egy olyan közleményt adott ki – itt volt elérhető, de már elkallódott valahol a nagy virtuális infokommunikációs sztrádán –, amely a módszerünket kifogásolva arra utalt, hogy akár a percenként létrehozott 0,19 új állást is számolhatnánk.

Természetesen azt mi sem gondoljuk, hogy minden hónapban 8333-mal kellene a foglalkoztatásnak bővülnie, vagyis minden hónapban pontosan két Suzuki-gyárnyi munkahelynek kellene létrejönnie. A számláló, mint egy trendvonal azt jelzi: nagyjából hogyan kell alakulnia a foglalkoztatottságnak, hogy tíz év alatt tényleg legyen egymillió új munkahelyünk. A számláló értelemszerűen nem veszi figyelembe a foglalkoztatás szezonális sajátosságait, azonban mostanra már kellő mennyiségű, több mint egy évnyi adat gyűlt benne össze ahhoz, hogy ezek a szezonalitások ne okozzanak problémát.