Matolcsy György megtalálta a könyvet, amit már megírtak: Keynes-i elvekre épül a legmodernebb magyar gazdaságpolitika. Szigorúbbak és fegyelmezettebbek leszünk, mint a németek, és modernebbek, mint egész Európa. A magyar gazdaság legújabb alapja az iparosítás. Az IMF-hitel mégsem a növekedés felpörgetésére kell, mint eddig mondták, arra itthon fognak pénzt találni.
Szerdán bemutatta a növekedési tervet és a stabilitási törvényt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter. Azt mondta, mindkét dokumentum arról szól, hogy megnyerjük a következő gazdaságtörténeti korszakot, „a kormány olyan átszervezéseket végez, amelyekkel megépítjük a sikeres 21 század magyar nemzetének és gazdaságának alapjait”.
A növekedési terv azt mutatja meg, hogy a következő két-három évben, „talán 2014-nél kicsit tovább is” milyen módon növekedhet a magyar gazdaság. A stabilitási tervezet pedig a következő 10-20 évre fekteti le az adósságpályát. Ez utóbbi értelmében – összhangban az alaptörvénnyel – az adósság mindig csökken, amíg a bruttó hazai termék nő.
„Ha pénzügyi stabilitás van, és folyamatosan csökken az államadósság, az stabil pénzügyi helyzetet teremt a növekedéshez, és ha van növekedés, akkor csökkenhet az adósság” – vázolta fel Matolcsy a dicsőségesnek ígérkező jövő elméleti alapjait.
A folyamatos adósságcsökkentés idén a Széll-tervvel és a konvergenciaprogrammal megindult. Jelentősen, 10 százalékkal csökkentettük az államadósságot, igaz ez az árfolyam függvénye, tette hozzá Matolcsy. „A forintalapú államkötvények egy részét bevontuk, 4 milliárd eurós államadósság-csökkentést hajtottunk végre” – mondta a miniszter, bár azt nem említette, hogy ezt nagyrészt a nyugdíjvagyon államosításával érték el.
„Egy modern képletet alkottunk: a nominális adósság csak annyival nőhet, amennyit az infláció és a reál GDP-növekedés felének a különbsége. Ez a mai Európai Unió legmodernebb szabálya és képlete. És nemcsak a legmodernebb, hanem gazdaságtörténeti fegyvertény is, hiszen ezt kérte Keynes a nyugati világtól: amikor jobban megy, takarítson meg, amikor válság van, költsön többet, ez közgazdaságilag megalapozott” – derült ki a miniszter szavaiból, hogy a legújabb magyar gazdaságpolitika alapja mégis egy már megírt könyv (korábban azt mondta, hogy olyan könyvből dolgozunk, amit még meg sem írtak).
Matolcsy szerint ez azért jobb az uniós szabálynál, mert az európai szabály ennél többet enged az eurózóna országainak. Németországnak például 20 év alatt kell 80-ról 60 százalék alá csökkenteni az államadósságot.
„A mi programunk, ez az adósságfékre épülő adósságcsökkentő program, szigorúbb és fegyelmezettebb” – mondta Matolcsy, aki később is megismételte: „gyorsabb, fegyelmezettebb adósságcsökkentést követünk, mint az eurózóna, az Európai Unió”.
Egy esetben lehet eltérni ettől borzasztóan szigorú szabálytól: ha tartósan, egy évig recesszióba esik a gazdaság – fogalmazott Matolcsy. A miniszter azt közölte: 2015-ig a konvergenciaprogram ütemében csökken a magyar államadósság.
Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió előrejelzését elfogadva 65-70 százalék között lesz az államadósság, 70 százalék alá 2013-ban eshet, és csak 2020 körül lesz 50 százalék közelében. Matolcsy egyben beismerte: csak „2016-tól lép életbe a stabilitási törvény szigora”, ami azt jelenti, hogy a szigorú adósságcsökkentés képletét akkortól kell alkalmazni.
A gazdasági miniszter arról is beszélt, hogy a kormány a jövő évi növekedési előirányzatot 0,5-1 százalék közé csökkenti, azt azonban nem mondta meg, pontosan milyen szintre (holott már csak bő három hét van 2012-ig).
Akkor tudjuk ezt az igen fegyelmezett stabilitási tervet végrehajtani, ha van növekedés. A világ növekedési prognózisa hétről-hétre lefelé megy. Németország például 0,5-1 százalék közötti növekedést vár. Mi ennek megfelelően csökkentettük a gazdasági növekedési várakozásainkat, 2012-ben a GDP bővülése 0,5 és egy 1 százalék között lehet – mondta a miniszter.
Matolcsy kérdésre válaszolva elmondta: a kisebb növekedési előrejelzés miatt (a költségvetés alapforgatókönyve 1,5 százalékos GDP-bővüléssel számolt) kis korrekciót akár a költségvetés bevételi és kiadási oldalán is javasolni fog. A kormány erről a jövő szerdai kormányülésen dönthet, de a sarokszámok maradnak, mert a tartalékok elegendőek a kisebb növekedés miatti egyenlegromlás ellensúlyozására.
Matolcsy szerint a megjelölt tartománynál akkor lehet nagyobb a bővülés, ha be tudjuk indítani a növekedési tervet. „Ezt december végén véglegesítjük és pénzügyi forrásokat illesztünk hozzá”. A kormány három pénzügyi forrással számol.
Egyrészt az EU-val: Matolcsy szerint a kormányfő azt kérte, hogy a forrásokat 95 százalékban le kell hívni, ezeket elsősorban kis- és közepes vállalkozások felé kell irányítani, a saját erő hitelfedezetét a bankszektorból, részben az állami tulajdonú hitelintézetektől kell megnyerni. „Ez a növekedési terv egyik intézményi feltétele”.
A másik, hogy az MFB és leányai az első 60 milliárdos tőkeemelés után még kétszer 60 milliárd forintnyi tőkét kapnak. „Azt fogjuk kérni, hogy hitelekkel, kamattámogatással és állami garanciavállalással” támogassák a növekedést – sorolta a miniszter. „Azt várjuk, hogy a végrehajtott tőkeemelésből közel 1000 milliárd forintnyi pluszforrás áramolhat a gazdaságba, mi ezzel védhetjük ki az európai bankválság hatásait.”
„De tárgyalok az MNB elnökével is, minden héten találkozunk és közösen nézzük át, hogy az MNB milyen monetáris eszközöket és forrásokat használhat a növekedési terv megsegítésére. Semmi olyat nem várunk az MNB-től, amit a nyugati jegybankok nem használnak – tette össze Matolcsy.”
Matolcsy elmondta: a Bankszövetséggel szeretnének egy olyan megállapodást kötni, amelyben az MNB is részt vesz, ennek keretében a bankrendszer segítséget kapna a devizahitelek forintra váltásához.
„A másik eszköztárat az MNB már használta 2009-2010-ben, de nem volt sikeres. Ez a 100 milliárdos jelzáloglevél vásárlási program volt. Most azt kérjük az MNB-től, hogy ekkora vagy nagyobb méretben indítsa újra ezt, és emellett kezdjen vállalati kötvényvásárlásba, ami szintén elősegítené a gazdasági növekedés fenntartását.”
A tárcavezető a korábbi kommunikációval éles ellentétben bejelentette: az IMF-től nem a növekedés biztosításának forrásait szeretnénk megkapni, hanem egy pénzügyi védőháló kell. „A hitelezés forrásait a magyar pénzintézeti rendszerben kell megtalálnunk.”
Matolcsy közölte: az IMF-EU megállapodástól azt várjuk, hogy a növekedési tervünk és a gazdaságpolitikánk is védőernyőt kap, egy elővigyázatossági hitelkeret kell, egy olyan összeg, amit nem hívnánk le, de mindenki tudná, hogy van egy ilyenünk.
„Legyen újraiparosítás Magyarországon és a Kárpát-medence területén” – válaszolta Matolcsy arra a kérdésre, hogy a növekedési tervből mi a kedvence. „Szakítottunk azzal a 25-30 éves felfogással, hogy a pénzügyi szektorból jöjjön a növekedés, mi termelni szeretnénk, elfogadtuk Demján Sándor javaslatát” – folytatta, azzal indokolva ezt az irányt, hogy
Kínából jön vissza a termelés Európába, és „nekünk ezt a csatát meg kell nyernünk, a visszaáramló ipari termelés bázisának itt kell lennie. Ott, ahol volt, de nincs ipar” – mondta, és sorolta is: Észak-Magyarország, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl.
A miniszter emellett fontosnak tartaná, hogy legyenek kereskedőházaink, „olyan integrátorok, állami intézmények, amelyek Kínával, Indiával, Nigériával, Azerbajdzsánnal megállapodást kötnek”. Ezek előnye szerint, hogy itthon termeltetnek, és koordináltan pörgetik az exportot, „így biztonságot adnak a termelőnek itthon, a vásárlónak külföldön”.
A Nemzetgazdasági Minisztérium pénteken hozta nyilvánosságra Matolcsy György legújabb növekedési terveit (pdf-ben itt). A dokumentum még nem végleges, a tárca ugyanis internetes konzultációt is indított, a javaslatokat, észrevételeket december 31-ig várja.
A dokumentum indoklása szerint az új tervekre azért van szükség, mert veszélybe került a kormány 1,5 százalékos jövő évi GDP-bővüléssel számoló növekedési célja. Ezért olyan beavatkozásokra van szükség, melyekkel rövidtávon fel lehetne pörgetni a gazdaságot (emellett pedig a kormány már csak 0,5-1 százalékos növekedést vár).
A dokumentum szerint addicionális költségvetési források nélkül a növekedés a következő forrásokból származhat: az Új Széchenyi Terv forrásainak hatékonyabb felhasználása, a hazai gazdaság nettó exportjának (külkereskedelmi kivitel és a behozatal különbsége) maximalizálása. A növekedési terv ez utóbbit tűzi ki célként maga elé, amelynek elérése a következő módokon valósulhat meg: importkiváltó gazdaságpolitika a termelésben, importkiváltó gazdaságpolitika a felhasználásban, az exportpiacokon jelenlévő magyar tulajdonú vállalkozások további terjeszkedésének elősegítése.
A terv az ágazati súlypontjait felsoroló fejezet a munkahelyteremtő iparágak közé sorolja a szolgáltatóközpontokat, az elektronikai és járműipart, a turizmust, a logisztikát, az élelmiszeripart, míg a magas hozzáadott értékűek között a K+F+I, IKT, biotech, gyógyszeripar, orvosi műszer, megújuló energia, kézműves és dizájnipar található.