Jó kis év volt ez a 2011. Dinamikusan bővült a gazdaság, csökkent az államadósság, megmenekültek a nyugdíjak, az ország kezd felszabadulni az adósrabszolgaságból. Szárnyalt az export és a fogyasztás, csökkentek a vállalkozók terhei, nőttek a keresetek, és a foglalkoztatás. A magyar sikernek ugyanakkor sok irigye is akadt.
Ha néhány száz év múlva egy internetes ásatáson előkerülnek a Nemzetgazdasági Minisztérium 2011-es hírlevelei, a régészek vágyakozva gondolnak majd vissza a megújulás évére, a többségi demokrácia aranykorára. Amikor még százkilencventíz törvényt hoztak egy évben és a gazdaságpolitika nem évtizedes lemaradással kullogott a tudomány után, hanem új tankönyveknek gyártotta az alapanyagot, amikor még a láthatatlan siker is siker volt, a költségvetés pedig „figyelemreméltó alkotás”.
Miközben tudjuk, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll, Matolcsy Györgynek ennél is több, egy egész kommunikációs stáb jött össze. Azt gondolhatjuk, hr-es a talpán, aki a búslakodó, örökké elégedetlen Magyarországon ilyen optimista, derűs csapatot tud összerakni. A nemzetgazdasági tárca kommunikációja Roberto Benigni fáradhatatlanságával magyarázta az év eseményeit, mindenben találva valami jót, aminek örülhetünk.
Az NGM a KSH-közleményeknek rendszerint a szívbetegeknek szóló verzióját publikálta, nem ijesztegetve az olvasóközönséget rossz hírekkel, a szövegben szereplő „növekedés" szavak így automatikusan a címbe, és a szöveg elejére kerültek.
Például amikor szeptemberben kiderült, nemzetgazdasági szinten 1,1 százalékkal dolgoznak kevesebben, mint tavaly, a foglalkoztatásról hírt adó írás a hangsúlyt inkább az örömteli hírre helyezte: 0,8 százalékkal többen dolgoztak a versenyszférában az ötfősnél nagyobb cégekben.
Nem működhetett a recept a nyári GDP-adat közlésénél, a szövegben ugyanis a „növekedés" nem nagyon szerepelt, kiderült, a magyar gazdaság minden korábban feltételezettnél rosszabb állapotban van, a bővülés lényegében megállt, és ez 100 milliárdos lyukat üt a költségvetésben.
Az NGM közölte, az adat a „vártnak megfelelő". Úgy vélték, kijelenthető, hogy a gazdaság belső motorja, a fogyasztás a stabilizálódás jeleit mutatja.
Hasonló örömmel számolt be a kormány időről időre az államadósság csökkentéséről is. Orbán Viktor a kezdetekkor úgy vélte, az adósság nem közgazdasági probléma, hanem ellenség, amit „ha nem győzünk le, ő győz le minket". A hazai győzelem pedig nem is maradt el, igaz, az is inkább szimbolikus, mint közgazdasági jellegű maradt.
Mint utóbb ugyanis kiderült, a kormány a gyenge forint miatt elszenvedett árfolyamveszteséget nem veszi figyelembe, amikor csökkenő adósságpályáról beszél, hanem egy saját maga által elképzelt fix árfolyamon számol. Ha az árfolyamhatást is beleszámoljuk, sajnos a helyzet nem jobb, mint volt: novemberben új történelmi csúcsra nőtt az adósság, és az ÁKK-nál is úgy számolnak, hogy annak forintban számolt összege 500 milliárddal haladja meg a tavalyit.
A nagyobb szakmai kihívások az év második felében várták az NGM-es kommunikációs csapatot. A kemény munkával hétfejű sárkánnyá retusált Nemzetközi Valutaalap visszahívásának megmagyarázása alighanem még a kormányszóvivői főiskolán is a legizzasztóbb vizsgatételek egyike. Az NGM azonban sikkerrel vette az akadályt.
Az IMF behívására a minisztérium szerint azért volt szükség, mert „a megújulás korszaka lezárult és a növekedés korszaka kezdődik, ehhez pedig minden eszközt igénybe kell vennünk”. Ennek érdekében a kormány megkezdte a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval egy olyan új megállapodás megkötéséről, amely „megszorítások helyett a magyar gazdaság növekedését segíti elő".
Az IMF-et Orbán Viktor később úgy jellemezte, hogy olyan, mint „egy bank, egy pénzügyi szervezet” és „mi tagjai vagyunk ennek a banknak”, akitől szükség esetén hitelt, biztosítást kérhetünk. A kormányfő szavai szerint tehát arról van szó, hogy „mi a saját bankunkkal tárgyalunk.”
Hogy a saját bankunk mégsem várta meg Magyarországon az informális tárgyalások végét, annak az NGM-es kommunikációt is meghaladó bravúrra képes Lázár János magyarázata szerint az lehetett az oka, hogy az EU-IMF küldöttség hazament jézuskázni. Ezt a verziót később maga a küldöttség sem cáfolta, mindössze kiegészítette annyival, hogy a jegybanktörvénnyel és a stabilitási törvénnyel is aggályaik voltak, azok visszavonását kérték a kormánytól.
És hogy miért hívtuk be az IMF-et egyáltalán? A rossz nyelvek és mindenféle spekulánsok szerint főleg azért, mert a kormány ezzel akarta elkerülni a leminősítést. Sajnos az IMF-csel nem jött be, a Moody’s egy héttel később leminősített minket. Az NGM úgy vélte, a döntés nem megalapozott, a forint gyengülését pedig teljes egészében az euróválság és a spekulánsok művének tudták be.
„A Moody’s értékelésének semmilyen valós alapja nincs, a magyar kormány nem tudja azt másképp értelmezni, mint a Magyarország elleni pénzügyi támadások részeként. Nincsen alapja, mert az elmúlt másfél éves időszakban a magyar gazdaság legtöbb területén minden külső nehézség ellenére kifejezetten kedvező irányú változás következett be" – írta az NGM.
A minisztérium érvei lenyűgözőek voltak: „2011-ben többlettel zár majd a magyar költségvetés. A folyó fizetési mérleg szuficites, vagyis bevételi többletet mutat. 2011-ben, 7 éves Európai Uniós tagságunk óta először sikerül 3 százalék alá szorítani a hiányt. Erre a teljesítményre a 27 tagú Európai Unióban Magyarországon kívül csak hat ország lesz képes. Magyarország az idén közel tíz százalékkal csökkentette államadósságát”.
Szerintük a forint gyengülését „nyilvánvalóan sem a magyar gazdaság teljesítménye, sem a költségvetés állapota nem indokolja, annak hátterében így csak egy Magyarország elleni spekulációs támadás állhat, amihez épp az ilyen, szakmailag megalapozatlan hitelminősítői vélemények adnak táptalajt”.
Az egyik „megalapozatlan hitelminősítői véleményt" pedig december közepén újabb követte, amikor az S&P is befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta a magyar állampapírokat. Az NGM ekkor közölte, sajnálják, de nem tartják meglepőnek a döntést. Szerintük „a leminősítő döntés fontos körülményeket hagyott figyelmen kívül, így például azt, hogy jövőre – Svédország mellett – Magyarország lesz az egyetlen olyan uniós tagállam, amely csökkenteni tudja az államadósságát”.
Úgy vélték, a nemzetközi tőke érdekeit és szempontjait rövid távon sértő intézkedések miatt került sor a leminősítésre. „A költségvetést stabilizáló, a gazdasági növekedést elősegítő intézkedésekről azonban be fog bizonyosodni, hogy azok hosszú távon mindenki számára kedvezőek lesznek" – írta a tárca.
A minisztérium a nyugdíjakat is szép szavakkal védte. „A Nemzeti Ügyek Kormánya a nyugdíjmentő törvényekkel a nyugat-európai országokban alkalmazott nyugdíjrendszerre tér át. A siker a kormányt és annak gazdaságpolitikáját fogja igazolni, és a rövid távú leminősítések hosszú távon felminősítésekké válnak majd”.
És bár a kommunikációs stáb is magabiztosan uralta a helyzetet, a leminősítés indítéka mégis Schmitt Pál köztársasági elnök magyarázatával vált igazán érthetővé.
„Ha azt látjuk, ugrás előtt megremegne a ló lába, meg kell egy kicsit sarkantyúzni. Más szavakkal, nehéz helyzetekben érdemes lehet kicsit felgyorsítani a dolgokat” – vélte egy interjúban a leminősítéssel kapcsolatban.
Sarkanytúzásra pedig szükség van, hiszen 2012 már az elrugaszkodás éve lesz. Vagy 2013.