Orbán Viktor kedden Brüsszelben José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével találkozik. A tárgyalások célja, akárcsak negyedéve, január végén volt, hogy rendezze a magyar kormány és a Bizottság közötti vitás kérdéseket. A miniszterelnök ehhez viszi magával a hiteles gazdaságpolitikát megteremteni hivatott konvergenciaprogramot és Széll-terv 2.0-t. A Budapest és Brüsszel közötti viták súlyát ismerve kérdés, mire megy ennyivel.
Orbán Viktor keddi látogatásának „legfontosabb célja, hogy politikai megállapodást kössön Jose Manuel Barroso bizottsági elnökkel [...] Magyarország ellen indított három kötelezettségszegési eljárás feloldásának feltételeiről. Jó eséllyel sikerül elvben megegyezni, hogyan módosítják a kifogásolt magyar törvényeket, hogy az eljárásokat Brüsszel leállítsa.”
Szinte napra pontosan három hónap telt el azóta, hogy ezeket a sorokat leírtuk, de mintha csak tegnap lett volna.
Legalábbis ha abból indulunk ki, hogy a magyar kormány és az uniós bizottság között viszony azóta sem enyhült, a vitatott kérdések többségében semmilyen előrehaladás nem volt. Sőt, január óta romlott is a helyzet: a háromból két kötelezettségszegési eljárás újabb fokozatba lépett, míg a már 2004 óta tartó túlzottdeficit-eljárás alól nemhogy kikerültünk volna, hanem annak részeként 495 millió eurónyi kohéziós támogatást el is bukhatunk. Hogy elszántak vagyunk, azt hivatott jelezni a hétfőn elkészített, kemény megszorításokat jelentő új konvergenciaprogram és a Széll-terv 2.0-nak nevezett, főként adóemeléseket tartalmazó csomag.
A keddi megbeszélés kulcstémája azonban vélhetően mégsem ez lesz, inkább a Magyaroroszággal szemben indított kötelezettségszegési eljárások lehetnek azok. Ilyen eljárást akkor indítanak egy ország ellen, ha valamelyik törvény kapcsán felmerül a gyanú, hogy az nem passzol mindenben az uniós joghoz. Brüsszel a hasonló ügyekben akár az Európai Bírósághoz fordulhat, ha egy tagállam nem teljesíti a kéréseit. Nekünk most három ilyen ügyünk is fut: mindegyik az új magyar alkotmányból következik, mindhárom kétharmados, úgynevezett sarkalatos törvény. Mindhárom esetében több levélváltás volt már az EU-s biztosok és a magyar kormány között, és mindhárom esetben a magyar kormány azt mondta, hogy nem látja megalapozottnak az uniós aggályokat.
Nézzük, hol vannak most vitás ügyek, illetve mikről egyeztetünk Brüsszellel, és az egyes ügyek hol tartanak (részleteket a felsorolást követően talál).
Az elmúlt két év elmúltnyolcévezése talán sehol nem volt olyan indokolt, mint a költségvetés egyenlege miatt. Magyarország a 2004-es európai uniós csatlakozás óta egyszer sem tudta teljesíteni azt a maastrichti kritériumban lefektetett uniós elvárást, hogy az éves költségvetési hiánya ne haladja meg a GDP-arányos 3 százalékot. Pontosabban a 2011-es költségvetési egyenleg többlettel zárt, ami azonban a brüsszeli értékelés szerint lényegében trükközéssel, a nyugdíjállamosításhoz kapcsolódó egyszeri tételekkel jött össze, és nem jelent fenntartható, valós hiánycsökkentést.
Emiatt a számos más európai uniós tagállamhoz hasonlóan ellenünk is folyó túlzottdeficit-eljárás nem ért véget, sőt – és ez viszont már egyedülálló az EU-ban – idén egy új szakaszába lépett. Az Európai Bizottság februárban úgy döntött, hogy kezdeményezi 495 millió euró (nagyjából 145 milliárd forint) kohéziós támogatás befagyasztását 2013. január 1-jétől. Az uniós országok pénzügyminiszterei márciusban jóváhagyták a jövő évi kohéziós pénzek 29 százalékára rúgó részleges felfüggesztését, de egyben úgy döntöttek, hogy ha megtesszük a szükséges kiigazítást, az intézkedést már idén júniusban haladéktalanul hatályon kívül helyezik.
Az Európai Központi Bank – amellyel egyeztetni kell minden EU-s jegybankot érintő törvényt – 15 kifogást emelt a törvénnyel szemben. Dióhéjban: az EU-nak főként azzal volt baja, hogy az MNB vezetésébe a kormány új személyeket helyezhet, akiken keresztül azok befolyásolhatnák az MNB döntéseit. Aztán előkerültek kisebb horderejűnek tűnő vitás pontok is, a jegybankelnök fizetésétől kezdve egészen az elnök eskütételi kötelezettségéig. A magyar kormány először nem értett egyet a kifogásokkal. Ezért decemberben az Európai Bizottság megszakította a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásokat a magyar hitelkérelemről. Az IMF és az EU küldöttsége váratlanul elhagyta Budapestet. A magyar parlament ennek ellenére december 30-án megszavazta a jogszabályt.
Márciusban a nemzetgazdasági miniszter levélben tájékoztatta az EKB elnökét, hogy a jegybanktörvény két paragrafusát írják át. A törvénymódosításról március 7-én kezdett konzultációt a kormány az EKB-val (a Bizottság aznap jelentette be, hogy a jegybanktörvény ügyében konkrét lépéseket vár Magyarországtól). Ezt a lépést heteken át zavaros szóváltások követték egészen a múlt hétig, amikor ötoldalú egyeztetés volt a vitás pontokról Brüsszelben a kormány, az MNB, az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság és az IMF képviselői között. Áttörést ez sem hozott, sőt, a kormány a partnerei rosszallását kiváltva közvetlenül a megbeszélés után kedden benyújtotta a parlamentnek a módosított jegybanktörvényt. Nem csak ezt a lépést, hanem a benyújtott dokumentumot is sok kritika éri, legutóbb Simor András jelezte, hogy a kormány az ígéretével ellentétben nem vette figyelembe az EKB kéréseit sem.
Az MNB-ügy mellett eljárás indult annak a kiderítésére, hogy EU-s jogot sért-e, hogy az új magyar alkotmány megszüntette az adatvédelmi ombudsman hivatalát. Az adatvédelmi biztos intézményét Magyarország új alkotmánya, az alaptörvény számolta fel, helyette adatvédelmi hatóságot hoztak létre, amely így már kormányszervként, ugyanakkor bővebb szankcionálási jogkörrel működhet tovább. Jóri András adatvédelmi biztos mandátuma ezzel megszűnt, helyette elődje, Péterfalvi Attila működik tovább a hatóság vezetőjeként. Brüsszel fő kifogása ez ügyben pont a hivatal függetlenségének ügye, mert míg az ombudsman a kormánytól teljesen függetlenül végezte munkáját, a hivatal már nem.
A január 17-én indított eljárásra reagálva a magyar kormány februárban küldött válaszokat, de ez nem csillapította a kedélyeket. Az eljárás márciusban lépett a második fázisba. Ezt azt jelentette: az Európai Bizottság már nem csupán hivatalos értesítést küldött Magyarországnak az eljárás megindításáról, hanem úgynevezett indoklással ellátott véleménnyel támasztotta azt alá. Az említett témákban az Európai Bizottság az ügyek sürgető voltára hivatkozva március 7-én egy hónapot adott Magyarországnak a válaszadásra, szemben az ilyen eljárások esetében általában szokásos két hónappal.
A Bizottság március 7-én döntötte el, hogy az ország ellen folyó kötelezettségszegési eljárások közül a bírák nyugdíjazásának ügyében is újabb szakaszba lépteti az eljárást, és szintén egy hónapot adott a törvénymódosításokra.
Brüsszel az új magyar igazságszolgáltatási törvénybe is belekötött, leginkább a bírák korai, minden más szakmától eltérő kényszernyugdíjazása miatt kellett a magyar kormánynak magyarázkodnia. A legfőbb kérdés az volt, hogy itt felmerülhet-e a diszkrimináció. Ugyanakkor a bírók kinevezési gyakorlata is problémás terület volt.
A kormány talán ebben az ügyben makacsolta meg magát a leginkább. Orbán Viktor a kötelezettségszegési eljárások megindításának másnapján az Európai Parlamentben a kérdést társadalombiztosítási problémának nevezte, szerinte pusztán arról volt szó, hogy a kormány egységes nyugdíjszabályokat kívánt bevezetni. A bizottságnak megküldött válaszlevél postázása előtti napon is arról beszélt, hogy a nyugdíjügyben nem engednek, bár aztán ebben az ügyben is született egy kompromisszumos megoldási javaslat, amely alapján a korhatárt túllépő bírók egyéni kérelmet nyújthatnak be a hosszabbításra.
A telekomadót 2010 őszén vezette be a kormány, a bankok és a hipermarketek különadójával együtt. A három speciális, egyes ágazatokra kivetett, és csak három évre tervezett adók közül ez az egyetlen, amelyben Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság. Létezik ugyanis egy olyan EU-s szabály, hogy a szektort érintő különadók bevételét csak az ágazat fejlesztésére szabad felhasználni. A bizottság ezen az alapon támadta meg a magyar adónemet, amelynek visszavonására már többször is felszólította Magyarországot.
A magyar kormány a kötelezettségszegési eljárás megindulása óta hajthatatlan az ügyben, de már korábban, 2011 tavaszán is jelezte, hogy kész akár a bíróságig is elmenni. Most úgy fest, a telekomadót más formában, de újból kivetik, ráadásul már az idén. (A konvergenciaprogramból az is kiderült, a sarc percenként 2 forintjába kerül majd a felhasználóknak.)
Március 21-én kiderült, hogy az Európai Bizottság bíróság elé viszi az ügyet. Ez azt jelenti, hogy az Európai Bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a válságadók közé tartozó speciális magyar adó összhangban van-e az uniós joggal. Amennyiben nem, a magyar kormánynak lehet, hogy vissza kell fizetnie az évente 61 milliárd forint bevételt jelentő adót, és akár még ezen felüli büntetést is kiszabhatnak rá. Az adó a magyar GDP 0,2 százalékát tette ki a bevezetése évében, vagyis a költségvetésnek az EU által egyébként is nehezményezett egyensúlyát is érintheti egy esetleges kedvezőtlen döntés.
Még 2010 februárjában, illetve szeptemberében indított pert Magyarország az Európai Bizottság ellen az M43-as autópálya Szeged és Makó közötti szakaszának megépítése, illetve a Kelenföld-Székesfehérvár-Boba vasútvonal átépítése ügyében, ugyanis a brüsszeli testület elvonná a projektek EU-támogatási összegéből az áfára elkülönített részt, miután Magyarország az áfát is az elszámolható költségek közé sorolta. A magyar álláspont szerint a két projektnél azért vették az áfát is elszámolható költségként figyelembe, mert az építtető Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. nem tudja továbbhárítani és visszaigényelni az általa megfizetett forgalmi adót.
Ha Magyarország veszít a közlekedési projektek áfaelszámolásáról szóló ügyekben, akkor mintegy 200 milliárd forintot a hazai büdzsében kell előteremteni több beruházás finanszírozására. Az NGM korábban viszont arról beszélt: az áfát a korábbi projektek után nem számolta el költségként a kormány, ezért ha bukjuk a pert, akkor azt nem is kell kifizetni a költségvetésből. (Sőt, ha a kabinetnek kedvező döntés születik, akkor nyerhet is a dologgal a költségvetés.)
Tavaly két új elem jelent meg a béren kívüli juttatások hazai rendszerében: a Széchenyi pihenőkártya (Szép-kártya) a korábbi üdülési csekket váltja ki, míg az Erzsébet-utalvánnyal a hideg- és melegétkezésre adható utalványok rendszerébe hoztak új, államilag működtetett szereplőt. A piaci szereplők szerint ez utóbbi lényegében a szektor államosítását jelenti, ezért Brüsszelnél tiltott állami támogatás elleni eljárást kezdeményeztek.
Az uniós bizottság mind a Szép-kártyát, mind az Erzsébetet több ponton kifogásolta. A Szép-kártyával kapcsolatos két legfontosabb kifogás: annak egyes feltételei kizárják a vállalkozások bizonyos formáit, így például a külföldi vállalatok itteni fióktelepeit, valamint a kártyakibocsátónak banki háttérrel kell rendelkeznie. A magyar kormány várhatóan mindkét ügyben hajlandó engedni.
Nehezebb a helyzet az Erzsébettel: azt Brüsszel állami monopóliumnak nevezte egy úgynevezett pilot eljárásban, továbbá „nyíltan diszkriminatív” szabályozásról, „a jelenlegi piaci szereplők kiszorításáról” írt, valamint arról, hogy a kibocsátó üdülési alapítvány „szerződéskötési gyakorlata diszkriminatív lehet”. A kormány a monopolhelyzetet aligha enyhíti azzal, hogy korábbi hírek szerint egyes szociális ellátásokat is csak Erzsébet-utalványon adna.
Egy korábban lapunk birtokába került NGM-es dokumentum szerint az unió belső piaci főigazgatósága „nem tartja minden szempontból megfelelőnek a szabályozást”. Brüsszel szerint az általános tilalom és a három évre szóló moratórium nem arányos az elérendő céllal, másrészt a 300 négyzetméter „olyan alacsony határ, amelynek építési engedélyezését célszerű továbbra is helyi szinten tartani, és legfeljebb 1000 négyzetméter felett lehet szükséges valamilyen mértékű állami kontroll beiktatása”.
A minisztérium hat pontban sorolta fel a várható módosításokat, ezek alapvetően a kereskedelmi és engedélyezési hivatal súlyát növelnék, illetve kimondanák: az 1000 négyzetméteresnél nagyobb üzletek építésére sem lesz általános tilalom, valamint azt is, hogy az engedélyezéskor a környezetvédelmi, vidékfejlesztési, fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti szempontokat kellene vizsgálni (azok alkalmazását a Bizottság nem kifogásolja).
A magyar állam a dohánykereskedelem monopolizálásra készül. Az úgynevezett trafiktörvényt már év végén beterjesztették, többször tervezte is napirendre venni a parlament plenáris ülése, de az végül mindig elmaradt. A kormány végül az árusítóhelyek számának draszikus csökkentését is lehetővé tevő törvényjavaslatot február közepén elküldte az uniónak úgynevezett műszaki és szolgáltatási notifikációra. Ebben az eljárásban Spanyolország már részletes észrevételt tett a bejelentett jogszabálytervezetre, és a törvényjavaslat az uniós szabályok értelmében július 11-ig nem fogadható el.
Több olyan vitás ügy van, amiből akár lehet európai uniós kötelezettségszegési eljárás, illetve vannak olyan tervezett kormányzati intézkedések, amelyekről várhatóan előzetes egyeztetés lesz Budapest és Brüsszel között. Ez utóbbi intézkedések közé tartozik a csekkadóként ismertté vált pénzügyi tranzakciós adó, amely nem kellően pontos szabályozás esetén sértheti a tőke szabad áramlásáról szóló uniós szabályokat, de múlt pénteki hírek szerint elképzelhető, hogy a telefonadóról is tárgyalunk Brüsszellel. A magyar kormány emellett többször jelezte, hogy szeretne a mostaninál összetettebb, ötkulcsos áfarendszert, és csak az EU miatt nem vezeti be – elképzelhető, hogy erről szintén kezdeményezünk tárgyalásokat.
Más területeken viszont lehetséges, hogy az unió kezdeményez lépéseket. A környezetvédelmi termékdíj januártól érvényes szabályozását kifogásolja a Pro Europe elnevezésű szervezet, ezért márciusban kötelezettségszegési eljárást kért. A Pro Europe szerint az európai uniós notifikációs előírások megsértésével születtek a tavalyi, ez évtől hatályos módosítások. Egy februári hír szerint uniós jogot sérthet a felsőoktatási törvény is: a Bizottság szerint a jogszabály, aminek bizonyos rendelkezéseit egy januárban elfogadott kormányrendelet részletezi, sérti a személyek szabad áramlásának európai elvét, sőt, a Bizottság álláspontja szerint szembemehet a korai iskolaelhagyók arányának csökkentését célzó uniós célkitűzéssel is. De akár az adómentes házi pálinkafőzés engedélyezése vagy a süvöltő nevű vadmadarak miatt is eljárás indulhat hazánk ellen.