A statisztikai hivatal pénteken közzétett adatai szerint 3,791 millió magyarnak volt munkája az idei első negyedévben. Ez az egy évvel ezelőttinél majdnem 59 ezerrel több, ám évi százezres növekedés kellene, hogy tartani lehessen az egymillió új munkahelyről szóló kormányzati ígéretet. Hosszabb távon még rosszabb a helyzet: most csak 1900-zal több embernek van munkája, mint a 2010-es kormányváltás idején volt. Persze az év első hónapjaiban mindig kevesebben dolgoznak, de az is igaz, hogy a közfoglalkoztatás már több tízezerrel javítja a statisztikát.
Húsz hónappal ezelőtt indítottuk az egymilliómunkahely-számlálót, hogy hónapról hónapra nyomon kövessük, hol tart a kormány az egyik leginkább kézzelfogható választási ígéret teljesítésével. A kampányban, majd a kormányalakítás óta is visszatérő kormányzati vállalás ugyanis, hogy 2020-ig egymillió új munkahely lesz az országban. Sőt, Matolcsy György még a napokban, a 0,1 százalékosra visszavágott idei növekedési terv ismertetése után is kitartott amellett, hogy meglesz az egymillió új munkahely.
Mivel a dolgot komolyan akartuk és akarjuk venni – bár nem feltétlenül kell, Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere épp a napokban nevezte a nyilvánvalóan irreális tervek egyik példájának –, kikalkuláltuk, hogy a tíz év alatt átlagosan havi 8333 új munkahelynek kell megteremtődnie az országban. Tízszer tizenkétszer 8333, az nagyjából egymillióval egyenlő. Egészen pontosan 999 960, de egyelőre úgy tűnik, nem azzal a negyvenes különbséggel lesz baj.
Hanem azzal, hogy húsz hónap, azaz csaknem két év alatt lényegében egy tapodtat sem jutottunk előrébb az egymilliós úton.
A KSH adatai szerint a 2010. május-júliusi időszakban 3 789 400 magyarnak volt munkája a 15-74 éves korosztályban (a statisztikai hivatal nem havi, hanem három hónapos, de havonta publikált foglalkoztatási adatokat közöl). Azért ezt az időszakot vettük kiindulási alapnak, mert ekkor már túl voltunk az országgyűlési választásokon, ebben az időszakban megalakult az új parlament és az új kormány is.
A KSH adatai szerint a 2012. január-márciusi időszakban, tehát az idei első negyedévben 3 791 300 magyarnak volt munkája a 15-74 éves korosztályban (az adatot most pénteken közölték). Ez 1900-cal több, mint húsz hónappal ezelőtt volt. Az egymilliós terv teljesítéséhez havonta átlagosan 8333-mal több új állás kellene – ezzel szemben átlagosan havi 95-tel nőtt az új munkahelyek száma.
Mindezt jól látható az egymilliómunkahely-számlálón is. Az értéke kis híján 165 ezres mínuszt mutat – vagyis ennyivel van kevesebb munkahely, mint időarányosan szerint lennie kellene (3,956 milliónál kellene járnunk). A számláló sosem mutatott még ekkora elmaradást, ráadásul a helyzet, mint látható a grafikonon, hat hónapja romlik. Különösen az utóbbi hónapok hoztak drasztikus visszaesést, négy hónap alatt háromszorosára nőtt az elmaradás.
Emellett a mutató most már sorozatban a tizenhatodik hónapja folyamatosan azt mutatja, hogy a foglalkoztatás tényleges bővülése – már amikor van bővülés egyáltalán – jóval alacsonyabb a szükséges tempónál. Igaz, a helyzetet némileg árnyalja, hogy a számlálónk valójában egy trendvonal, ami semmilyen szezonális sajátosságot nem vesz figyelembe.
Márpedig a foglalkoztatásban köztudottan nagy szerepe van a szezonalitásnak: az év utolsó és első hónapjaiban alacsonyabb, tavasztól ősz végéig magasabb a munkában állók száma. Vagyis a mostani intenzív mélyrepülésben szerepe van annak is, hogy ez egy olyan időszak, amikor a versenyszférában eleve alacsonyabb a foglalkoztatás: főleg időjárási okok miatt kevesebben dolgoznak az építőiparban és a mezőgazdaságban is (az idei február pedig különösen hideg volt, az átlagosnál is rosszabbul teljesített például az építőipar).
Mondhatjuk tehát azt, hogy egy ciklikus mozgás magyarázza a mostani rossz adatokat, és négy hónap múlva, amikor két teljes évet tudunk vizsgálni, jobbak lesznek az eredmények. Ez részben igaz is, valószínűleg a következő hónapokban gyorsuló ütemben nő majd a magyar foglalkoztatás, mint ahogy ez megfigyelhető volt 2011 első felében is.
Csakhogy van két szempont, ami gyengíti ezt az érvelést. Egyfelől az, hogy a mostani javuló helyzetben már komoly szerepük van az újjászervezett közmunkaprogramoknak. A közfoglalkoztatás új rendszerében több tízezer közmunkás növeli a foglalkoztatottságot, a legutóbbi, most pénteken közölt statisztikában 32 ezer közfoglalkoztatott szerepel. Nélkülük a most regisztrált évi majdnem 59 ezres növekedés fele sem jött volna össze, és a munkában állók száma alacsonyabb lenne, mint húsz hónapja, amikor a számlálót indítottuk.
Másfelől pedig az, hogy nemcsak az éven belül hullámzással van baj. Az látható a grafikonon, hogy a bordó görbe trendszerűen emelkedik, ami azt jelenti, hogy a munkahelyek száma fokozatosan nő – a bő másfél évben egyetlen hónapot sem találunk, amikor kevesebb embernek lenne állása, mint egy évvel korábban volt –, azonban ez a növekedés egyszer sem érte el az Egymilliós Terv teljesítéséhez szükséges szintet.
Nagyon egyszerű kiszámolni: éves szinten minden alkalommal százezres növekedésről kellene beszámolni már a kezdetek óta. Ezzel szemben az éves növekedés mindössze 32 000 és 58 800 között váltakozott – tehát az éves szintű adatok is azt mutatják, hogy hónapról hónapról egyre távolabb kerülünk az egymillió új munkahelytől. Így aztán később a most nem tarthatónál is gyorsabb foglalkoztatásbővülés kellene: mostantól a 8333 helyett már átlag havi 9981 új munkahelyet kellene teremteni, hogy a tízéves időszak végén a 2010-ben ígért plusz egymillió meglegyen.
Persze az eddigi tempóval is bővülhet a foglalkoztatás, csak sokkal lassabb ütemben. Ha évi átlagban nagyjából negyvenezerrel több embernek lesz új munkája – és attól most tekintsünk is el, hogy háromnegyedüknek közfoglalkoztatásból –, akkor tíz év alatt négyszázezer új munkahely jön létre az egymillió helyett.
Annyi, amennyit tavaly februárban még 2014-re terveztek létrehozni.