A kívülálló úgy látja, elég hektikusan alakult a hazai birtokpolitika az ezredforduló óta.

A Nemzeti Földalapot 2002-ben hozták létre, azóta évről évre bővült a vagyoni kör, bekerültek az állami erdőterületek és a természeti védettség alatt álló területek is. Nagyon fontos változást jelentett aztán az új földtörvény, amiben a korábban csak irányelvként szereplő ajánlások is törvényi erőre emelkedtek. Egy másik fontos változás, hogy a kormányzat elkötelezte magát a kis- és közepes gazdaságok támogatása mellett. Ennek vagyunk most tanúi: 65 ezer hektár állami földnek járt le a bérleti szerződése, ezeket kell őszig bérbe adnia az NFA-nak. Ebből 35 ezer hektár már meg is lett hirdetve.

Miért nem piaci alapon adják bérbe a területeket? Miért van szükség politikai célok érvényesítésére a földek kapcsán?

Kicsit leegyszerűsítve: a magyar állam egy intézményi földtulajdonos, aki a magyarországi termőterületeknek nagyjából a 10 százalékát birtokolja, és a saját céljainak megfelelően gazdálkodhat vele. Mivel az állam felel a vidéki lakosságért is, a vidéki lakosság megtartását, vidéki munkahelyek teremtését célozzák meg a földhasznosításai. Ez kiegészül az állattartással, mivel a rendszerváltás óta csökken a hazai állatállomány, és mára a mezőgazdaságunk meghatározó részét a jól jövedelmező növénytermesztés adja. Ennek sokkal alacsonyabb az élőmunka-igénye, ezért kevesebb munkahely jön létre. Az állati termékek jó részét külföldről hozzuk be és ezeket az importtermékeket egyébként számos kifogás éri.

Épp erre a szempontra érkeznek olyan kritikák, hogy pont a kis- és közepes vállalkozásoknak kell beszállni egy tőkeigényesebb és kevésbé jövedelmező ágazatba. Hogyan lehet feloldani ezt az ellentmondást?

Én nem érzek ellentmondást. A gazdálkodás mérete és a tevékenység azért annyira szorosan nem függ össze. De látjuk a tendenciákat, tény, hogy egy kisebb gazdaság nem tud egy hatalmas állattenyésztő telepet létesíteni vagy működtetni. Nem is ez a cél, ott tömegkibocsátás, alapanyag-termelés folyik, és a környezetet is jobban terhelik. A kisebb gazdaságoknál be lehet hozni olyan őshonos vagy hungarikumként eladható termékeket, amiket a nagyüzemi állattatás nem tesz lehetővé. Tény, hogy ez tartós befektetést igényel, de a bankok egyre több kisebb gazdaságoknak irányzott hitelt dobnak a piacra. Óriási verseny a bankok közt azért még nincs ezért a szegmensért, de az érdeklődés már tapasztalható.

De ha minden faluban lesz rengeteg fajta, nagyon magas minőségű, drágább termék, azt ki fogja megvenni?

Belföldön és külföldön is van ennek felvevőpiaca, van rá igény. De nem biztos, hogy minden faluban kell egy 200 tehenes gazdaság, de ha falvanként már lehet egy 50 tehenes gazda, azzal már közelebb vagyunk ahhoz, hogy egészséges, jó minőségű hazai élelmiszer kerüljön a piacra.

Ha a pályázatban kéthektáronként kell egy „nagyállategységet” vállalni, akkor településenként egy gazda pályázhat meg 100 hektárt.

Ha ő ezt vállalja, akkor előnyben részesül a többi pályázóhoz képest. Hiszen az, aki nem vállalja, az nem is indulhat.

Elég erős előny.

A valóság azért ettől különbözik. Az eddig meghirdetett földek fele 10 és 50 hektár közt van, és ezen a kategórián belül 26 hektár az átlag. Tehát itt átlagosan 13 ilyen nagyállat egységet kell vállalni, amit persze nem csak tehénnel, hanem más állattal is lehet teljesíteni. Ez egy tiszta játék, a pályázók eldönthetik azt, hogy mi az, amit reálisan meg tudnak valósítani.

Mi lesz azokkal a nagyobb gazdaságokkal, akik állami földön gazdálkodtak eddig, de most jár le a bérleti szerződésük?

A nagyobb gazdaságok földbérletét azért az előző kormány jórészt meghosszabbította. Abban az időszakban pályáztatás nélkül is meg lehetett hosszabbítani a szerződéseket, de ennek most vége. Ha lejár a haszonbérleti szerződésük, akkor egy teendője van az NFA-nak, a birtokpolitikai irányelveknek megfelelően meghirdetni azt a területet.

Most is lehet tudni olyan földekről, ahol akár már évekkel ezelőtt lejárt a haszonbérlet, az akkori bérlő mégis máig nyugodtan használja tovább az állami területet.

Ezekről tudunk, a földvagyon felmérése után most következik ennek a jogi rendezése. Egyébként már tavaly is sok ilyen helyzetet sikerült rendeznünk, a legtöbben akkor önként bejelentették, hogy ilyen jellegű területen gazdálkodtak eddig. De az ilyen ügyek vizsgálatát folytatjuk tovább.

Az sem mindegy, hogy mondjuk egy korábbi 1500 hektáros gazdaság területeit hogyan hirdetik meg, hiszen miután valószínűleg nem tartoznak a birtokpolitikai irányelvek kedvezményezettjei közé, jó eséllyel csak a töredékét tudják újra megkapni a korábbi területüknek.

Korában legtöbbször csak 300 hektár fölött lehetett pályázni, mi ezzel ellentétesen alakítottuk ki a pályázati rendszert, sokkal inkább kedvezve a kisebb birtokoknak. De a példában szereplők is újra pályázhatnak, ám összességében 1200 hektárt meg nem haladó földhasználatra.

Miért egységesen évi 1250 forint az aranykoronánkénti bérleti díj, és miért pont 1200 hektár a felső mérethatár?

A díj egy jó hazai átlagár, a művelési ágakat és a földminőséget is figyelembe véve. Az 1200 hektáros határ pedig a különböző szakpolitikai és kormányzati egyeztetések eredménye. A mostanában előkerülő oligarcha kifejezéssel nem tudok mit kezdeni, de azt hiszem, az nem 1200 vagy 1500 hektáros nagyságrend. Mindesetre mi mindenkit leellenőrzünk, betartatjuk az 1200 hektáros limitet.

Miért nem nyilvánosak a pályázatok?

Jogszabály írja elő, hogy a pályázatok mely része és mikor lehet nyilvános, a pályázatok során elvárt üzleti terv például a polgárjog szerint üzleti titoknak minősül. A felettes szervnek, a Vidékfejlesztési Minisztériumnak is az az egyértelmű álláspontja, hogy ezt a szabályt be kell tartanunk. Mi sem többet, sem kevesebbet nem hozunk nyilvánosságra, mint amit a törvény rögzít.

Az NFA-nak is nagy könnyebbség lenne, ha nyilvánosak lennének a pályázatok, nem?

Ha jogszabály ezt előírja, akkor ez így lesz. Egyébként bizonyos fokig most is nyilvánosak a pályázatok, hiszen egyrészt mindenki azonos szempontrendszerrel szembesül, kiszámolhatják, hogy mekkora esélyük van nyerni. Másrészt a pályázó gazdálkodók jellemzően ismerik egymást. Ráadásul mi nem is élhetünk vissza a nyilvánosság hiányával, hiszen aki megfelelő jogosultsággal rendelkezik, az most is betekinthet bármelyik pályázati anyagba, mint ahogy ezt most nemrég a parlament szakbizottsága tette. Persze ezt ők is a titoktartási kötelem megtartása mellett tették.

Az időközben visszavont pályázatok is aggályosak.

Az NFA-nak teljesen mindegy, hogy ki nyeri pályázatot, ha megfelel a feltételeknek. Annál is inkább, mert a rögzített ár miatt nincs árverseny, itt preferenciák versenyéről van szó. Mi csak akkor vonunk vissza pályázatot, ha időközben lényegi változás áll be, de akkor kötelességünk is visszavonni, és újat kiírni. Olyanra kell gondolni, mint hogy például a földhivatal újramérte a területet, és más aranykorona-tartalmat állapított meg, mint ahogy azt mi korábban tudtuk.

Milyen a sikertelen pályázatok aránya?

Olyan pályázat, amikor egyáltalán nem érkezett be ajánlat, talán egy-kettő volt. Emellett hozzávetőleg kétszáz olyan eset volt, amikor érkeztek be ajánlatok, de egyiket se tudtuk érvényesnek elfogadni. Az ilyen esetek is részben nyilvánosak, hiszen a pályázatok felbontására meghívunk mindenkit, aki adott le pályázatot. Ilyenkor közjegyző is jelen van, akinél az eredeti pályázati példányokat letétbe is helyezzük.

Sokan kritizálják NFA-t amiatt is, hogy arctalan szervezet, a helyi képviselőknek semmibe nincs beleszólásuk, az ügyintézés pedig lassú. Van olyan gazdálkodó, aki még a 2009-es földbérleti díját sem tudta még kifizetni, mert nem küldenek neki számlát.

Nem tudunk olyan létszámú területi irodákat fenntartani, hogy még ügyfélszolgálat is legyen. Azt viszont azért tudni kell, hogy különösen zavaros helyzetet vettünk át és a rendcsinálás még folyamatban van. Több százmillió forint értékben vettünk át olyan tételeket, amik után az előző hatóság ismeretlen okokból nem küldte ki egyáltalán a számlát. De hozzáteszem: a földeket használók ezeket gyakran befizették – itt csaknem tízezer szerződésről van szó. A működésünk első éve szinte teljesen azzal telt, hogy a befejezetlen ügyeket göngyölítettük fel, és itt nem kéthónapos csúszásokról volt szó. Volt például olyan önkormányzat, akiknek három éve volt benn kérelme, egy többhektáros terület hatvan négyzetméteres csücskére kért szolgalmi jogot, ami miatt három község szennyvíztisztítóját nem tudták megépíteni.