Az Ernst & Young felmérése alapján a hazai cégek még a régiós társaiknál is jóval több korrupcióval és vesztegetéssel találkoznak. Azonban senki nem tesz különösebben ellene semmit, a vállalatok elsősorban az állam hatékonyabb fellépéstől várnák a megoldást. Ahhoz azonban elég sok intézményen kéne javítani.
Globális korrupcióval és visszeélésekkel foglalkozó felmérést készített az Ernst & Young (E&Y). A 43 országban összesen 1758 nagyobb vállalattal készített interjú után kirajzolódó kép nem kifejezettten biztató, künösöen a magyar eredmények adhatnak okot aggodalomra.
Hazánkban meglehetősen elterjedt az üzleti korrupció: a válaszadók 58 százaléka gondolta azt , hogy a partnerei közt gyakori a megvesztegetés és a korrupció. Ezzel lényegében India és Mexikó szintjén vagyunk, jelentősen elmaradva a nyugat-európai 22 százaléktól, de még a régiónk 51 százalékától is.
Magyarországon különösen az számít kirívóan magasnak, hogy a vállalatoknál 32 százalékban elfogadottak az ügyfelek megszerzését vagy megtartását segítő befolyásoló mértékű személyes ajándékok. Ez úgy is ijesztő, ha összevetjük a nyugat-európai 12 százalékkal vagy a régiós 21 százalékkal, pláne ha hozzávesszük, hogy 2010-ben ez az arány itthon még csak 14 százalék volt.
Külön érdekes, hogy a világon egyedülálló módon nálunk a vállalatok 0 százalékra tették azt, hogy a pénzjuttatás is elfogadható lenne egy jó üzletért, holott ezt anonim módon még nyugaton is 11 százalék vallotta be. Ez nyilvánvalóan nem reális itthon, inkább arra utalhat, hogy az utóbbi időben nagyon is fegyelmezetten tudjuk, hogy mit kell ilyenkor mondani.
Bár iparági felbontást nem vizsgáltak részletesen, a Magyarországon hagyományosan fertőzözött iparágakkal van továbbra is a legnagyobb baj, azaz az IT szektorral, az építőiparral és az egészségüggyel, mondta Bíró Ferenc, az E&Y Visszaélés-kockázatkezelési üzletágának vezetője, a kutatás hazai felelőse.
Tanulságos lehet egy indiai vállalatvezető megjegyzése: „ha elvesztünk egy üzletet, mert nem vesztegettünk meg senkit, akkor van kockázata annak, hogy az elveszett üzlet miatt kesergünk, holott épp erősen jutalmaznunk kéne ezt a magatartást”.
A válaszokból az is egyértelmű, hogy kommunikáció szintjén jól állunk, a felsővezetés szinte mindehol elkötelezett a korrupció ellen, léteznek etikai képzések, kódexek és útmutatók, szigorú szankciók is szerepelnek a szervezeti szabályokban, mégis, a vállalatok 64 százalékánál még soha nem érvényesítettek semmilyen büntetést az ilyen szabályok megszegőire.
Ráadásul felderíteni is nehéz a visszaéléseket itthon, olyan egyszerű megoldások is csak a vállalatok felénél van, mint az etikai forródrót. Itt az alkalmazottak név nélkül bejelentést tehetnek a gyanús ügyekről, és ez az európai tapasztalatok alapján önmagában 60-70 százalékkal csökkenti a visszaélések számát.
Ugyanígy nem törődünk az üzleti partnereink ellenőrzésével, holott a legtöbb probléma már csak azzal is kiszűrhető lenne, ha utánanézünk a valódi tulajdonosoknak vagy hogyha felhívunk párat a referenciáik közül, emelte ki Bíró Ferenc.
Szinte teljes összhang van a hazai vállalalatok körében arról, hogy az államnak kéne hatékonyabban és keményebben fellépnie a korrupció ellen, 84 százalékuk szeretne ezt kikényszeríteni, szemben az európai 61 százalékkal.
Bíró Ferenc szerint három a szankciók súlyosbítása és az ellenőrzések fokozása mellett is lesz még teendőnk bőven. Így példának hozta a hazai bíróságok sebességét, hiszen itthon elképzelhetetlen olyasmi, mint amikor Bernie Madoffot 6 hónap alatt kétszeres életfogytiglanra ítélték.
Ugyanígy szükség lenne az összes érintet hatóság valamiféle ésszerű koordinációjára is, a hatékonyság érdekében. Emellett sok probléma van a jogszabályok szövegezésével is, hiszen rengeteg olyan eset kerül elő, ahol az elkövető jogilag meg tudja védeni magát akár egy erkölcsileg védhetetlen tettért is.