A kormány pontosan tudja, hogy mit kellene átírni a jegybanktörvényen, hogy végre leüljön velünk az IMF, de a jelek szerint mégsem tesz semmit. A parlament hétfőn úgy készül átírni a jegybanktörvényt, hogy az az Európai Unió jogi elvárásainak ugyan megfeleljen, de a szigorúbb követelményeket támasztó Európai Központi Bank irányelveinek nem. A gond, hogy az IMF több kérdésben is az EKB keményebb álláspontját oszjta. Amíg nem változtatunk, nem lesz előrelépés a hiteltárgyalásokban sem. Ez újabb mélypontok felé viheti a forintot, a tőzsdét, az állampapírhozamok pedig az égbe szökhetnek. Orbánék keménykedése tízmilliárdokba kerül az országnak.
Az Európai Bizottság elfogadta a magyar jegybanktörvény korrekcióját, de az Európai Központi Bank több változtatást akar. Utóbbi ugyan csak szakmai állásfoglalásokat fogalmazhat meg az ügyben, viszont az IMF több vitás pontban az EKB álláspontját osztja. Most ez akasztja a hitelkérelmünket.
A képlet a következő: hiába írtuk át a törvényt Barrosóék elvárásai szerint, amíg nem felelünk meg mindenben az IMF és az EKB irányelveinek is, addig nem kezdődhetnek meg a tárgyalások a hitelkérelmünkről. A huzavona a legrosszabbkor, a görög és a spanyol válság rohamos mélyülésével párhuzamosan zajlik. Most ezek a hatások együttesen lökték négyhavi mélypontjára a forintot, igaz, a ma délelőtti mélyrepülésben elsősorban a nemzetközi piaci hatások domináltak.
Gárgyán Eszter, a Citibank elemzője szerint, ha a hétfői szavazás előtt nem nyújtanak be az EKB-IMF elvárásainak megfelelő módosítót a jegybanktörvényhez, azzal a kormány egyértelművé teszi, hogy nem akar tárgyalni az IMF-hitelről, vagy, hogy ragaszkodik a jegybank befolyásolásához. Mindkét üzenet negatív jelzés a piacoknak, a forint tovább fog gyengülni, az állampapír-hozamok pedig emelkedni fognak.
A világ összes devizáját nézve a forint gyengült ma a legnagyobbat, ami azt jelenti, hogy nem csak a nemzetközi hangulat, hanem országspecifikus hatások is nyomasztják a piacot – mondja Forián Szabó Gergely a Pioneer befektetési igazgatója. Április végétől mostanáig az euróval szemben 300 környékére gyengültünk, amiben a nemzetközi hatások voltak döntők. Az elmúlt 24-48 órában látszik, hogy most más baj is van.
Forián szerint az, hogy a kormány a jegybanktörvény kapcsán egy ilyen feszült nemzetközi környezetben ilyen vitát vállal, azt sugallja, hogy nem első számú prioritás a megállapodás. Az elmúlt hetek ötoldalú megbeszélésein a kormány megismerhette az EKB-IMF páros véleményét, így az, hogy ezek után ilyen törvényjavaslatot nyújtottak be, elbizonytalanítja a befektetőket.
Az NGM tegnap ugyan egy közleményben nyitottnak tűnt a további módosításra vagy a törvény elfogadásának a halasztására, de a piac egyelőre szkeptikus ezzel kapcsolatban.
Gerry Rice, az IMF nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója annyit mondott csütörtökön, hogy az uniós elvárásoknál szigorúbb feltételeik vannak, de folyamatosan kapcsolatban vannak a magyar kormánnyal. Konkrétumokat ugyan nem árult el, de tudható, hogy a Valutaalapnak az nem tetszik, hogy a jegybanktörvény szerint a döntési, a végrehajtási és az ellenőrzési jogkörök is egy kézben vannak. (Az IMF már április végén jelezte, hogy miközben Brüsszellel úgy tűnik kiegyeztünk, részükről vannak még feltételei a tárgyalások megkezdésének.)
Gárgyán szerint a kabinet hiába vezette át a törvényen a kötelezettségszegési eljárásban kifogásolt jogi jellegű uniós elvárásokat, a törvényben több olyan paragrafus maradt, ami az IMF-EKB szerint szabad kezet ad a kormánynak a jegybanki ügyekben.
Az EU-nak például jogi oldalról nem volt fontos a devizatartalékok kezelésének az ügye (a jegybanktörvény ezen a téren növelné a kormány beavatkozási lehetőségét), mert Brüsszelben pontosan tudták, hogy egy európai bírósági eljárásban az európia jog szerint a magyar kormány nyerne. Az IMF-EKB viszont nem európai jogi szempontból közelít a kérdéshez, hanem a jegybanki függetlenségre vonatkozó nemzetközi normák betartását kéri számon.
A kérdésben legszigorúbb álláspontot képviselő EKB a jegybanktörvény csütörtökön elküldött értékelésében kiemelte: gondja van a Monetáris Tanács létszámának és jogköreinek a tervezett változtatásával, a kormány által kinevezhető harmadik MNB alelnök vagy az MNB döntéshozók béreivel kapcsolatos jogszabályrészekkel. (Interjúnkból megtudhatja, hogy mit gondol a vitás ügyekről Simor András jegybankelnök.)
Kész vagyunk a tárgyalások megkezdésére, amint a Nemzeti Bank függetlenségére vonatkozó aggályok megoldódnak - fogalmazott néhány héttel ezelőtt a HBLF üzleti fórumán Irina Ivaschenko, az IMF budapesti irodavezetője. "Az, hogy a tárgyalásokat mikor tudjuk befejezni, mindkét félen múlik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a programok annál jobban működnek, minél jobban részt vesz a kialakításukban az adott ország kormánya. Az IMF egy gazdasági szervezet, ezért nem alkalmaz kettős mércét azokkal az országokkal szemben, melyek hozzá fordulnak támogatásért." Azzal kapcsolatban nem bocsátkozott találgatásokba, hogy mikor kezdődhetnek meg a tárgyalások, de azt mondta, hogy politikai előfeltételeket nem szabnak.
A kormány eközben úgy csinál, mintha nem tudná: csak akkor tárgyalhat a Valutaalappal a hitelkérelemről, ha a Brüsszeli kérések mellett az IMF kéréseit is átvezeti a törvényen. Az április Orbán-Barroso megbeszélés óta kis túlzással naponta ismételgetik a kormányzati illetékesek, hogy céljuk a mielőbbi megállapodás az IMF-fel. Rogán Antal április végén úgy vélte, június végére meg is egyezhetünk.
A nyilatkozatok szerint a kormány a brüsszeli elvárásokat törvénybe ültető hétfői szavazás után azonnal megkezdené a tárgyalást, erre azonban a vitás pontok miatt jelen pillanatban semmi esély. Ha csak a hétfői parlamenti döntés hiányozna a nemzetközi szervezeteknek, akkor alighanem már legalább a tárgyalások kezdőidőpontja ismert lenne – ehhez képest egyelőre erről sem tudni semmit.
A kormány ellenállása azért is furcsa, mert pontosan tudható, hogy a bizonytalan piaci hangulatban nagyon megdrágul az ország adósságának a finanszírozása. Simor András jegybankelnök szerint a megállapodás negyedéves csúszása 24-30 milliárd forint kiadási többletet jelent (mert csak magasabb hozammal lehet eladni az állampapírokat), ami az adósság három éves átlagos futamidejével számolva összesen 75-100 milliárd forint többlet kamatkiadást okoz.
A Concorde elemzője, Samu János szerint azt sem lehet érteni, hogy a kormány változtatásai, amikhez annyira ragaszkodik, miért vagy hogyan tennék hatékonyabbá a jegybankot és a monetáris politkát. Attól ugyanis, hogy a kormánynak nagyobb lesz a beleszólása az MNB dolgaiba, az intézmény nem feltétlenül fog jobban működni. (Például hiába szeretné a kormány, hogy az MNB kamatot csökkentsen, ha a piac az irányadó kamatnál magasabb hozamot követel, akkor az alacsonyabbra erőszakolt kamatokon nem nyerünk semmit.) Ebből a megközelítésből a háborúskodás nem csak pénzügyileg tűnik károsnak, hanem még értelmetlen is.