Volt magyar gazdasági miniszterek egyöntetű véleménye szerint az Orbán-kormány rossz irányba indította az egyébként is ideológiaorientált gazdaságpolitikáját, ami így kezdettől kivitelezhetetlennek mutatkozott. A szabadságharcunk most úgy tűnik, hogy két év után leállt, de még mindig rövid távú politikai érdekek írják a gazdaságpolitikát. A kiszámíthatóságot és a bizalmat mindenképpen helyre kéne állítanunk, de ehhez az egyetlen esélyünk az IMF-hitel maradt.
A második Orbán-kormány rossz irányba indult el, pedig a Bajnai-kabinet sokat segített nekik, hogy ne legyen annyira rossz a kiinduló helyzetük – kritizálta Chikán Attila a mostani lépéseket a Világgazdaság konferenciáján. Ideológiaorientált gazdaságpolitikát kezdtek el, amely technikailag sem volt kivitelezhető. Két év eltelt, amíg szabadságharcok után észrevették, hogy ha ezt az irányt tartják, nagyon súlyos következmények lesznek – véli Orbán Viktor korábbi gazdasági minisztere.
Chikán korábban is úgy fogalmazott, hogy észrevehető irányváltás történt a legutóbbi hónapokban: a Széll-terv felújítása mellett ide lehet sorolni az EU – IMF tárgyalások megengedő kommunikációját is. „Ennek az irányváltásnak a valódisága, megalapozottsága és tartóssága azonban még jövőbeni megerősítésre vár – sikere pedig, tetszik, nem tetszik, nem csak rajtunk múlik.”
Hamecz István, az MNB volt ügyvezető igazgatója, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója a Heti Válaszban május elején megjelent cikkében úgy fogalmazott : az új Széll-tervre „nem azért van szükség, mert a gazdaság lassabban nő, mint néhány hónapja gondoltuk, hanem mert az elmúlt két évben a gazdaságpolitika egyszeri és átmeneti tételekkel teljesítette a hiánykritériumokat, amelyek mára kifutottak [...] mintha a kormány belátta volna: a gazdasági növekedésért folytatott villámháborúját végleg elvesztette".
Most már úgy látja, hogy elindult a kormány a racionalitás irányába, de sajnálni lehet, hogy csak mostanra jutottak el ide. Sajnálatos ténynek nevezte azt is, hogy a kormány ezt nem mondja ki, továbbra is nem reális jövőképről beszélnek. Szerinte többpárti konszenzusra lenne szükség, ám ennek nem látja esélyét. Lemaradtunk a K+F-ben, annyira, hogy már nem is panaszkodunk, csak tudomásul vesszük a tényt. Rossz a kkv-k támogatása is, hiába beszélt erről fontos célként minden eddigi kormány. Nincs komoly menedzserképzés sem, pedig sok szférában nagyon komoly az ismerethiány.
Az elmúlt két év eredménye az, hogy bekerültünk egy recessziós spirálba, „hihetetlenül kemény, randa, semmilyen koncepció nincs a rendszerben” – mondta Kupa Mihály. Nem nő a termelés, lefagyott a pénzügyi intézményrendszer, minden évben újabb és újabb elvonásokat kell kitalálni, hogy a deficitet 3 százalék alatt tartsák és csökkenjen az államadósság. Ez a pálya nem folytatható, mert nincs sehol növekedési generátor.
Az, hogy novemberben sem írjuk alá az IMF-szerződést, nem működik, így ugyanis nincs kiszámíthatóság, nincs bizalom, „meg kéne tanulni, hogy a piac nem hülyékből áll, hanem racionálisan gondolkozó emberekből” – mondta. Kell termelés, de mellette oktatás, egészségügy is, amiket most ronggyá ver a kormány – tette hozzá.
Járulékot kéne csökkenteni, a látványkiadásokat pedig csökkenteni kell. A hitelrendszer lefagyott, ezen pedig nem fog segíteni az, ha a teljes magyar bankrendszer 6 százalékát kitevő takarékszövetkezeteket államosítják és megtartják a bankadót, valamint a sárgacsekkadót – mondta Kupa. Kockázati pénzeket kéne szerinte betenni a gazdaságba, szigorú szabályozással, hogy segíthessenek az életképes vállalkozásoknak.
Az államadósság 2010-ben az EU átlagán volt, ez a pozitív olvasata a dolognak, a külső eladósodottságban álltunk rosszul, amikor a mostani kabinet munkába lépett – véli Oszkó Péter , akitől akkor átvette a gazdaságirányítást Matolcsy György . Az akkori és a mostani kormány is zsákban táncolt, de tudomásul kell venni, hogy a külső adósságállomány leépítése egy kényszer, „ha nem ismerjük el, hogy zsákban vagyunk, hanem széles mozdulatokkal táncolunk, akkor hasraesünk” – mondta.
Az elmúlt tizenkét évben fordult rossz irányba a magyar gazdaságpolitika, nagyjából 2000 óta rövid távú politikai érdekek írják felül a gazdasági racionalitást, ebből vissza kell fordulni. A mostani kormány növekedéspárti gazdaságpolitikával indított, de ma már erről lemondott. A költségvetést felforgatták, majd kínkeservesen visszaállították, de ez a növekedésre nem volt figyelemmel, csak a politikai célokra.
Sokkal könnyebb egy politikusnak eladni a bankadót, mint a nyugdíjkorhatár-emelést – mondta. Vannak üdítő kivételek, ahol a szakértelem áttörte a politikát, de alapvetően olyan eszközökkel teremtettek stabilitást, amelyek tönkreverték a növekedési lehetőségeket. A növekedést úgy képzelték el, hogy az egykulcsos adóval fellendítik a fogyasztást, de ez nem jött be.
A kormány adott pénzt egy szűkebb rétegnek, de ők abból nem spórolnak, inkább külföldi termékeket vásárolnak, ez az összeg pedig nagyon hiányzik a gazdaságnak – kritizált Oszkó. A kormány elvesztette a hitelét, az egyetlen megoldás ennek a visszanyerésére az IMF-szerződés aláírása.