Pár hete a CNN-en arról faggatták Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert, mit gondol azokról a véleményekről, hogy gazdaságpolitikája a csőd felé viszi az országot. Matocsy ezt nonszensznek nevezte, egy éven belül megvalósuló sikertörténetről, tündérmeséről beszélt. De akkor mi ez a lassú növekedés? – kérdezett vissza a riporter. Átmeneti időszakban vagyunk – válaszolta Matolcsy.

Dokumentarista tündérmese

A növekedés tartós beindulásának, vagyis a tündérmesének az egyik kulcstényezője, hogy mennyi beruházás valósul meg az országban. Ezen is múlik, hogy három, öt vagy tíz év múlva képes lesz-e növekedni a gazdaság, hogy hány munkahely lesz, hogy sikerül-e végre megközelíteni a nyugat-európai élet színvonalat, hogy a fiatalok itt képzelik-e el a jövőjüket, vagy hogy képesek leszünk-e kitermelni a szociális kiadásokat.

„Hosszabb távon a beruházások a gazdasági növekedés fő forrását jelentik, hiszen ezek a befektetések teremtik meg azokat a kapacitásokat, amelyek később termelés formájában jelennek meg a GDP-ben” – mondja Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója.

A dokumentarista magyar tündérmesének tehát a beruházásokról kellene szólnia. Ez egyébként egy elég tág fogalom, a gyárbővítéstől és a zöldmezős beruházásoktól kezdve a gépbeszerzésig, egy üzlet megnyitásától egy hőerőmű új kemencéjének üzembe helyezéséig, a vállalkozások készletfelhalmozásától a lakásvásárlásig lényegében mindent beruházásnak nevezhetünk. Az, hogy a fejlesztés hazai vagy külföldi vállalkozáshoz kötődik-e, illetve önerőből, bankhitelből, állami támogatásból vagy mondjuk uniós pénzből valósul-e meg, szerencsére nem számít. Ennek a tág értelmezésnek köszönhetően – válság ide, recesszió oda – azt mondhatjuk, hogy Magyarországon évente még most is 4800 milliárd forintnyi beruházás valósul meg. Ez első ránézésre óriási pénz, a magyar GDP 16 százaléka. De vajon elég-e?

Másfél napra egy mese

Tény, hogy az általános közérzettel ellentétben még vannak, akik beruháznak Magyarországon. És itt nem csak az autógyártók gigaprojektjeire kell gondolni. Bár alig tűnik fel, de szinte naponta érkezik hír arról, hogy kisebb-nagyobb fejlesztések, üzembővítések, felújítások, gépbeszerzések valósulnak meg, sőt, néha még jelentős cégek zöldmezős beruházást is indítanak nálunk.

Hogy pontosabb képet kapjunk, átnéztük az elmúlt nagyjából egy év ipar beruházásokkal kapcsolatos híreit. Tavaly nyár eleje óta több mint 250 kisebb-nagyobb beruházásról szóló híradást számoltunk össze – vagyis minden három napra kettő jutott –, ezek közül azonban több tucatnyi esetben csak körvonalazódó tervekről volt szó. Ezeket kiszűrve is 200 felett van azoknak a projekteknek a száma, melyek valamekkora önrész, bankhitel, uniós forrás, illetve állami támogatás összegereblyézésével az elmúlt évben megvalósultak, vagy legalábbis nagyon közel vannak az induláshoz.

A folyamatban lévő beruházások igen változatos képet mutatnak, van közöttük egészen kicsi gépbeszerzés, de több tízmilliárdos gyárépítés is. A legnagyobbak között van a győri Audi majdnem 300 milliárd forintos gyárépítése, de közel 180 milliárd forintért fejleszt a Mol: a cseh CEZ-zel közös cége új hőerőművet épít Százhalombattán. (A táblázatba csak az ötmilliárd forint feletti beruházásokat gyűjtöttük ki.)

	Beruházó	Munkahely	Milliárd HUF	Projekt (helyszín)
1	Nagév Cink Kft.	100	6	tűzihorganyzó üzem (Ócsa)
2	OSI Food Solutions Hungary Kft	30-60	5,5	csirkehúsüzem-bővítés (Bábolna)
3	Linamar Hungary Nyrt	250	6,9	üzemcsarnok (Orosháza)
4	Nestlé	250	10	állateledelgyár (Bük)
5	Audi	2100	300	új gyár (Győr)
6	Dunamenti Erőmű	-	60	gázerőmű-blokk (Százhalombatta)
7	EcoSolifer AG	160	15	napelemgyár (Csorna)
8	Nitrogénművek Zrt	-	10	fejlesztés, bővítés (Pét)
9	Givaudan	300	40	ízesítőanyag-gyár (Makó)
10	BVMT Bakonyi Villamos Művek Termelő Zrt	-	22,5	új erőmű (Ajka)
11	Lego Group	1000	37,5	telephely-létesítés (Nyíregyháza)
12	MOL és CEZ	1000	180	gázturbinás hőerőmű (Százhalombatta)
13	British American Tobacco (BAT)	64	5,4	gyártókapacitás-bővítés (Pécs)
14	Grundfos	400	9	új gyár (Székesfehérvár)
15	Syngenta Magyarország	-	7,5	vetőmagüzem-feldolgozás (Mezőtúr)
16	Rehau	200	18	műanyagipari üzem (Győr)
17	Knorr-Bremse	110	5	fékrendszereket gyártó üzem (Kecskemét)
18	LuK Savaria	700	15	autóalkatrész-gyár (Szombathely)
19	Magna Automotive Hungary Kft	-	5,6	autóalkatrész-gyár (Helvécia)
20	Suzuki	-	24	SX4 sorozatgyártás-fejlesztés (Esztergom)
21	ISD Dunaferr	-	10	hevítő kemece üzembehelyezése (Dunaújváros)

A nálunk egy ideje jobban pörgő Csehországból is van, amit megéri ide költöztetni: a cseh Visteon Autopal székesfehérvári üzemébe hozza át Csehországból a gépkocsik klimatizációs csöveinek gyártását. Ennél messzebbről is jönnek beruházások, az Orient Solar kínai-magyar vegyesvállalat például napelemgyártó üzemet épít Berettyóújfaluban, több mint hárommilliárd forintért.

Egy új remény

De vannak kézzel foghatóbb befektetések is. A hazai piac teljes lefedését tervező Happy Chocolates például 1,2 milliárd forintért csokiipari központot hozott létre Úriban, gyártóüzemmel, irodákkal és kutatási inkubátorházzal. Virágzik a lakókocsi-ipar is, igaz, az ágazat csak egy cégből áll Magyarországon, de a Knaus Tabbert egy 300 milliós beruházással megduplázta tavaly a termelését Nagyorosziban.

Az is jó hír, hogy ugyanennyi zöldmezős beruházást is összeszámoltunk (a legnagyobb a Lego, de ilyennek minősül a Knorr Bremse, a Grundfos, az Agropack, a Fino-Food, a Rovitex, a Marz Fashion, a Sonima, a Pannon Tools vagy a Nagév beruházása is). Ezekből több külföldről jön, tehát vannak még helyek a világban, ahonnan nézve igenis vonzó lehet egy magyarországi befektetés (és ebből a szempontból most nem releváns, hogy közben olyan nagy cégek építenek le, mint a Nokia, a GE, az Elcoteq, egyes bankok vagy a Dräxlmaier).

Az idei második negyedévben a jelek szerint nagyon megszaporodnak az átadott beruházások – fejti ki optimista álláspontját az Indexnek Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője. Szerinte számos tavaly, vagy még korábban bejelentett beruházás fog hamarosan megjelenni a statisztikákban, például az Audi új gyára. Suppan szerint ez alaposan megdobhatja a beruházások összesített értékét, ami az első negyedévben még majdnem 9 százalékos visszaesést jelzett; erre utal, hogy például a GKI frissített egész évre szóló prognózisa már csak 4 százalékos csökkenést mutat.)

Baljós árnyak

Egy fontos tényezőt persze mindenképpen figyelembe kell venni, ami árnyalja a derűlátást. Azt, hogy a beruházások döntés-előkészítése és megvalósítása jellemzően egy több évig tartó folyamat. Gondoljunk csak a tavasszal átadott kecskemét Mercedes-gyárra: a Daimler 2008-ban, két kormánnyal ezelőtt határozta el a beruházást. De jó példa az esztergomi Suzuki-gyár Sx4-es projektje, aminek egy beruházása látható a táblázatban: az egész fejlesztés még 2009-ben indult, és folyamatosan, még 2008 végén is döntött fejlesztésekről a Linamar, amelynek idén márciusban avatta a tavaly nyáron építeni kezdett gyártócsarnokát Orbán Viktor.

Hogy ez miért fontos? Egyrészt azért, mert jelzi, hogy számos jelentős, most termőre forduló  fejlesztés még nem az elmúlt két év gazdaságpolitikájának eredménye (ráadásul van több olyan, például autóipari beruházás, ahol a 2008-ban kezdődött válságidőszak leépítéseit ellensúlyozzák most létszámbővítésekkel, beruházásokkal). Másrészt mert jelzi azt is: a cégek mostani beruházási hajlandóságát, elszántságát is érdemes figyelni, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy ha elindul, végtelen történet lesz-e a tündérmese, vagy csak Hüvelyk Matyi hosszúságú.

Ez utóbbi szempontból a jelek kedvezőtlenek: a GKI-Erste legfrissebb, múlt pénteken közölt konjunktúra-indexe szerint az üzleti várakozások júniusban tovább romlottak, a cégek kevesebb embert akarnak foglalkoztatni, és tovább romlottak a termelési kilátások is. A gazdaságkutató cég most kedden közzétett elemzése is kiemeli (pd): „az autóipari beruházások kifutása után szinte nincs hír helyükbe lépő jelentős fejlesztésről”. A beruházások ellen nemcsak az hat, hogy a vállalkozások kilátásai és a befektetői klíma kedvezőtlen, a belföldi kereslet esik, hanem az is, hogy jelentősen leszűkült és megdrágult a banki hitelezés (amit gerjeszthet a tranzakciós adó várható áthárítása).

Június első felében a K&H tette közzé a kis- és középvállalkozói felmérését, amely szerint a korábbi évekkel összehasonlítva nagyjából felére csökkent a fejlesztésben, beruházásban gondolkodó kkv-k aránya. A Gfk legutóbbi kutatásából már azt is tudjuk, hogy ehhez hitelt sem nagyon kapnak a vállalkozások. Palócz Éva szerint is igen rossz a befektetői klíma. A külföldi tőkebevonást rontja a külföldi tőkével kapcsolatos, gyakran ellenséges kormányzati retorika, a belföldieket pedig többek között az adóváltozások bérköltségnövelő hatása és a kiszámíthatatlan szabályozói környezet ijeszti el a beruházásoktól.

Egy arány mind alatt

Bár mostanában is hallunk híreket új beruházásokról, valójában ahhoz képest, hogy Magyarország egy felzárkózó gazdaság, nagyon alacsony a beruházási arány – mondja a kevésbé derűlátó Palócz Éva. A magasan fejlett országokban a beruházási ráta jellemzően a GDP 20-25 százaléka között szokott lenni, Kínában és az ázsiai kistigriseknél, tehát a fejlődő térségekben ennél is többet, akár 30 százalékot is képviselnek a beruházások a GDP-ben.

A 2000-es évek első felében Magyarországon is 22-23 százalékos volt a beruházási ráta, ezt követően azonban fokozatosan csökkent, és 2011-ben már 17 százalék alá süllyedt. A régióban ezzel rendesen lemaradva a sor végén kullogunk. (Az oszlopok tetején látható piros pöttyök az Eurostat jövő évre vonatkozó becslései, ez alapján visszaesés csak nálunk és a lengyeleknél várható.)

Az Eurostat részletes adataiból az is kiderül (itt térképen nézheti meg mindezt), hogy nem csak a régióban kullogunk a sor végén. Csak három súlyos válságban lévő (vagy azon átesett) ország van mögöttünk az EU-ban: Írország, Izland és Görögország, továbbá a nálunk jóval fejlettebb Nagy-Britannia.

Tündérszép szám

Hiába tudunk tehát közel 5000 milliárd forintnyi beruházást felmutatni évente, ha a fejlettségünkhöz képest ez kevés. Ha a közvetlen környezetünk, de még a fejlett nyugati országok is jobban állnak nálunk, illetve a kilátásaik is jobbak, akkor a következő években az olló csak nagyobbra nyílik. Ez sajnos azt is jelenti, hogy nem csak a tündérmese maradhat el, de a lassú felzárkózás helyett is inkább további leszakadásra számíthatunk.

A visszaesés minden területen látszik: lakásból például harmadannyit építettek tavaly, mint pár évvel ezelőtt, és az infrastrukturális beruházások, út- vagy csatornaépítések is jelentősen visszaestek. „Ez összefügg azzal, hogy a kormányváltás után sok projektet felülvizsgáltak vagy leállítottak, és bár vannak jelentős út- és vasútépítési tervek, az egyelőre nem látszik, hogy ezek mikor fognak megvalósulni” – mondja Suppan. Ez rímel arra a pályázati tanácsadói, és most már kormányzati aggodalomra is, hogy az ország jelentős EU-támogatásokat is el fog bukni egyszerűen azáltal, hogy kicsúszik az időből (2013 végéig kellene elkölteni az uniós ezermilliárdokat).

A bajokat a legutóbbi GDP-adat is alátámasztja: az év első hónapjaiban a kormányváltás óta nem látott mértékben hanyatlott a gazdaság.

Gyűjtésünk alapján azt mondhatjuk, hogy az új beruházásokban egyáltalán nem tűnik felülreprezentáltnak a főváros és környéke. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a jelentősnek tűnő területi szóródás hogyan jelenik meg az egyes megyék GDP-termelő képességének emelkedésében.

Pesti mese

Sajnos azonban a KSH megyei mélységig bontott adatai csak két év késéssel jelennek meg, így a kormányváltás óta eltelt időszak teljesítményéről nem tudunk számokkal is alátámasztott ítéletet hirdetni. Azt viszont megnéztük, hogy 2007 és 2010 között hogyan változott az egyes megyék GDP-hez való hozzájárulása (a látottak alapján borítékolható, hogy érdemi változás az elmúlt években sem történt).

Mivel lassú folyamatokról van szó, ezért az évek közötti változás nem túl látványos. A legnagyobb ugrás akkor látszik, ha 2007-ről egyből 2010-re váltunk. A leglátványosabban Pest megye és Borsod részesedése csökkent. 2010-ben a főváros termelte az országos GDP közel 40 százalékát. Ebben a négy évben Budapest részaránya a teljes GDP-ben tovább nőtt, az uniós pénzek és egyéb erőfeszítések – például autópályaépítések, regionális operatív programok vagy térségi adókedvezmények – hatása egyáltalán nem látszik.

Palócz szerint Budapest magas részesedésének a GDP termelésében és felhasználásában az is lehet a magyarázata, hogy a fővárosban magasabbak a bérek, mint a többi régióban. Így magasabb a fogyasztás is, és itt összpontosul a GDP majdnem 10 százalékát adó állami szolgáltatások nagy része is. Így hiába a sok vidéki beruházásról szóló hír, azok olyan egyedi bővítések, amik nem tudják érdemben és tartósan befolyásolni az arányokat.

2009-ben ugyan az autógyárral rendelkező megyékben esett vissza leginkább a termelés, de általánosságban az látszik, hogy Közép-Magyarország és a dunántúli régiók aránya növekszik az évek folyamán, míg a többiek egyre jobban lemaradnak. Ezt a folyamatot egy-egy vidéki nagyberuházás ugyan megtörheti, hatásuk tartóssága azonban attól függ, mennyire sikerül a helyi vállalatoknak kihasználniuk a térségben letelepedett multihoz való beszállítás lehetőségét – márpedig ezen a téren szintén elég rosszul állunk. Mindezek alapján hosszabbnak tűnik a tündérmeséhez vezető átmenet, mint egyetlen átmenetinek gondolt év.