„Ha az ország különböző részein azonos a meggy felvásárlási ára, úgy a felvásárlók valószínűleg összebeszéltek. A versenyhivatalnak észlelnie kellett volna a problémát, s már meg kellett volna tennie a megfelelő lépéseket”.

Budai Gyula, még a Magosz igazgatójaként így panaszkodott 2009 nyarán arra, hogy a GVH nem találta a kartellezésnek az árak általa vélt egyeztetését.

Most, három évvel később, már a vidékfejlesztési tárca államtitkáraként azt kellene megmagyaráznia: mégsem minősül kartellnek az, hogy a minisztérium által kezdeményezett egyeztetésen – a VM lapunknak küldött tájékoztatása szerint – „az áruházláncok 99 forintos árat ajánlottak a dinnye termelőket képviselő Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács, valamint a Magyar Dinnyeszövetség tagjainak, mely ajánlatot a Terméktanács és a Szövetség is elfogadhatónak találta, így létrejött a megállapodás”.

Bár egy hétfői sajtótájékoztatón Simonka György, a Magyar Dinnyeszövetség elöke tagadta, hogy a megbeszélésen magáról az árról is megállapodtak volna – ők csak annyit kértek, hogy a boltok ne menjenek önköltségi ár, vagyis kilónként durván 100 forint alá – a tárca közleményét nehéz másképp értelmezni, minthogy a dinnyepiaci szereplők között ármegállapodás jött létre, amely értelmében egy adott szintnél – ez most kilónként ugyebár 99 forint – nem adják olcsóbban a dinnyét. Simonka lapunknak telefonon külön is nyilatkozott hétfőn, a beszélgetés során azt hangsúlyozta, semmilyen megállapodás nem volt, csak „kéréseink voltak”, amiket a kereskedők, „tudomásom szerint egytől egyig mindegyik, teljesítettek”. A telefonbeszélgetés során háromszor is kiejtette a száján a megállapodás szót, de mindháromszor mondaton belül korrigált teljesített kérésre.

Az Index által megkeresett számos versenyjogi szakértő mindegyike azt mondta: hacsak nincs valamilyen speciális, ágazati jogszabály vagy nincs az adott területre hatósági ármegállapítás, akkor ez a megállapodás egyértelműen kartellnek minősül.

Ezt erősítik a versenyhivatal korábbi határozatai is. A GVH korábban már büntetett versenykorlátozás miatt olyan szakmai szervezeteket, mint a pékszövetség vagy az újságírószövetség (pdf), amiért azok ajánlott vagy minimális szolgáltatási árakat tettek közzé. És hogy még egy élelmiszeripari példát említsünk: a malomiparban azért róttak ki 2010 őszén 2,3 milliárd forintos bírságot, mert a piaci szereplők többek között megállapodtak a beszerzési és értékesítési áraikban.

Budai Gyulának tehát nehéz dolga lesz, hogy megvédje a 99 forintos árat a kartellvádtól, de a politikai nyomásgyakorlásnak tűnő lépések megindultak. Az államtitkár hétfő délelőtt a Gazdasági Versenyhivatalban tárgyalt, a GVH elnökével folytatott megbeszéléséről azonban a hatóság nem adott tájékoztatást, csak egy közleményt, amely szerint „a GVH a sajtóból értesült arról, hogy a magyar dinnye fogyasztói árával kapcsolatban feltehetően egyeztetésre került sor [...] a GVH első körben, az ilyen esetben szokásszerű módon, tájékozódik az ügyben, amelynek keretében információt kér a fent említett magatartásról. Ennek alapján fog dönteni arról, hogy indít-e, és ha igen, mely vállalkozásokkal szemben eljárást a hivatal”.

A GVH a közleményen túl annyit mondott az eljárásról: hogy ilyenkor végzést küldenek az érintett áruházaknak és a Magyar Dinnyeszövetségnek, amiben pontosan meghatározzák, milyen dokumentumok kérnek el, és milyen határidőre. A beérkező információk alapján dől el, indítanak-e versenyfelügyeleti eljárást, és konkrétan kikkel szemben.

Budai Gyula a GVH-nál tett látogatásáról hétfőn mindössze annyit mondott egy sajtótájékoztatón, egyelőre nem folyik vizsgálat dinnyeügyben. A „rosszakaróknak” pedig – köztük „egy internetes lapnak, amely a GVH-hoz fordult” – azt üzente, nem fog sikerülni.

A Fidesz-lobbi mindenesetre beindult: Pócs János, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának fideszes tagja hétfő reggel a Magyar Rádiónak azt mondta a versenyhivatal eljárásáról, hogy „ha jó erősen visszafogom magam, akkor is azt mondom, hogy vérlázító. Ez egy megállapodás, és szó sincs arról, hogy a fogyasztókat károsítja.” A képviselő elmondta, hogy a „magyar termelők azt várják a magyar kormánytól, hogy a magyar termelőket védje meg”.

A politikus szerint „a kormány a minőséget garantálja azzal, hogy védett árat biztosít a termelőknek”. Amikor felvetették neki, hogy kartell mégis csak tilos, azt mondta: „ha valami szigorúan tilos ebben az országban, akkor az az a folyamat, ami elindult az elmúlt tíz év alatt. Az, hogy a gazdasági hivatal nem tett semmit az ellen, hogy Magyarországon a magyar termelők meg legyenek védve [...] van erre uniós példa, amikor a gazdák szippantókocsikkal trágyalét fröcsköltek az áruházakra vagy cukorrépával beverték az ablakokat…Ha a GVH ezt akarja, akkor lehet, akkor majd a kormány azt fogja mondani a gazdáknak, hogy szabad a gazda”.

Azt tehát még nem lehet tudni, hogy jogi értelemben kartell lesz-e az állami ösztönzésre született, kartellnek látszó ármegállapodásnak tűnő „teljesített kérés”. Az már látszik, hogy az érintettek minden eszközzel igyekeznek ezen túllépni: már a hétvégén 95 forint volt az Auchannál a dinnye, hétfőn több CBA már 85 forintért kínálta kilóját (ezzel már elvileg a termelők önköltségi áránál voltak). Az viszont könnyen kiszámítható, hogy a kilónként 99 forintos dinnye mennyit vesz ki a vásárlók zsebéből: több milliárd forintot.

Azt ugyebár lehet tudni, hogy Magyarországon nagyjából 150-170 ezer tonna dinnye terem, ebből nagyjából százezer tonna megy hazai fogyasztás, a többi export (a teljes hazai fogyasztást 20-30 ezer tonnányi import egészíti ki, főként a szezon elején, illetve a nyár közepén, akciós kínálatban).

A boltokban korábban kilónként 69-75 forintért adták a dinnyét, vagyis a különbség kilónként 5-20 forint (a 85-99 forintos sávval számolva). Ha a teljes hazai termésű, itthon eladott mennyiséget a mostani kartellezettnek tűnő áron értékesítenék, az legalább 600 millió forinttal, de akár több mint egymilliárddal is növelné a dinnyések – termelők és felvásárlók – bevételeit.

Ennyit persze valószínűleg nem buknak a vásárlók. Egyfelől azért, mert a boltok mindegyike nem szállt be az áregyeztetésbe, olvasóink levelei szerint számos üzlet van, ahol a hétvégén is lehetett 69 forintos árú dinnyét venni, illetve a kartellnek tűnő kérésteljesítés a 99 forintos árszinten egyébként is egyetlen hétvégét élt. Ráadásul a piacokon szintén a kartellezettnek tűnőnél alacsonyabb áron vásárolhatunk görögdinnyét, és persze sokkal olcsóbban, az Alföldön helyenként akár 40 forintos áron is vehetünk az országutak mentén árult dinnyéből; összességében azonban biztos, hogy egy 85 forint körül egységessé és tartóssá váló árszint is százmilliós nagyságrendű pluszkiadást jelent a vásárlóknak.

És hogy kié lesz a pénz? „A termelők az önköltségi árat kilónként 5-6 forinttal meghaladó bevételre számíthatnak a garantált árnak köszönhetően” – mondta a hétvégén a 99 forintos dinnyéért folyó küzdelem egyik élharcosa, Simonka György, a Magyar Dinnyeszövetség elnöke, aki felvásárlóként maga is érdekelt a dinnyepiacon, és akinek lobbierejét jócskán növelhette, hogy a dél-békési térség fideszes parlamenti képviselője. Az önköltségi ár 30-35 forint között van, a termelők most 35-40 forintot kaphatnak. De jól járnak a felvásárlók is, akik 5-10 százalékos árréssel dolgoznak, vagyis minél magasabb a termelők által kapott ár, annál nagyobb az ő hasznuk is, azt mondta, a száz forint környéki árnál kilónként 8 forint lehet a felvásárlóknak jutó árrés a 70 forint körüli árnál kalkulálható 4 forinttal szemben.