Mai kamatdöntő ülésén változatlanul hagyta az alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa, így az továbbra is 7 százalékos szinten maradt. A döntés megfelel az elemzői várakozásoknak, korábban a Reuters által megkérdezett húsz elemzőből mindössze négy jósolt 25 bázispontos csökkentést, a többiek tartást vártak.
A csökkentés azért merülhetett fel várható alternatívaként, mert korábban a monetáris tanács két külső tagja, Gerhardt Ferenc és Kocziszky Györgyis utalt ennek szükségességére. Mellettük még két külső, tavaly tavasszal megválasztott tag – Cinkotai János és Bártfai-Máger Andrea – van a hétfős monetáris tanácsban, akik közül a piaci elemzők korábban Cinkotairól mondták azt, hogy hajlamos lehet szintén kamatot csökkenteni.
A kamatdöntésről az azt követő sajtótájékoztatón ugyanakkor Simor András, az MNB elnöke azt mondta: a monetáris tanácsban „jelentős többség” szavazott a kamattartásra. Mivel a korábbi kamatdöntéseket követően Simor a „túlnyomó”, a „jelentős” és a „szoros” jelzőkkel szokta illetni a szavazási arányt, a mostani kijelentése arra utal, hogy 5:2 arányban dönthetett a testület a kamat szinten tartásáról (az már korábban sejthető volt, hogy három belső tag, Simor András, valamint a két alelnök, Karvalits Ferenc és Király Júlia a tartásra szavazhat).
A csökkentést az indokolhatta volna, hogy az IMF-trágyalások kezdete miatt csökkentek a piaci feszültségek, erősödött a forint és múlt héten idei mélypontjára csökkent a csődkockázatunk is. Emellett nemrégiben az EKB is csökkentette a kamatot, ami azt jelenti, hogy nőtt a magyar felár, amit egy csökkentéssel lehetett volna a korábbi szintre visszaállítani.
Az alacsonyabb kamat mellett szóló egyik legfontosabb szempont a kamatdöntések során az, hogy a csökkentés általában jót tesz a gazdasági növekedésnek: a befektetőknek és a bankoknak kevésbé éri meg betétekben tartani a pénzüket, így fellelndül a hitelezés, amivel új forrásokhoz jutnak a vállalatok.
Ez ugyanakkor olyan kis ország esetében, mint Magyarország nem feltétlenül teljesül, így erősebb lehet a kamat árfolyamra gyakorolt hatása - ha csökkentik a kamatot, kevésbé éri meg a külföldi befektetőknek magyar állampapírt vásárolni, a csökkenő kereslet pedig gyengíti a forintot.
Részben ezért érveltek úgy a kamat tartására számító elemzők, hogy a sok bizonytalanság miatt egyelőre túl kockázatos lenne csökkenteni a kamatot: szerintük még mindig erős a bizonytalanság egyrészt az IMF-trágyalások sikerességével, másrészt az európai adósságválság fejleményeivel kapcsolatban, ráadásul a piacok az elmúlt hetekben a régió összes országára pozitívan tekintettek, így részben külső okokkal magyarázható a helyzetünk javulása.
Emellett az is a csökkentés ellen szólt, hogy mind a júniusi infláció, mind az idei évre vonatkozó inflációs kilátások a várakozásokat felülmúlóan romlottak (az infláció éves üteme 5 százalék fölött lehet) - az inflációs folyamatok tehát az alacsony belső kereslet ellenére sem indokolták volna a csökkentést.
Miközben a reálgazdasági folyamatok (GDP, fogyasztás, beruházások) alakulása kamatcsökkentést indokolhatna (ami elméletileg gyorsítaná a gazdaságot), a jelenlevő stabilitási és inflációs kockázatok nem adnak lehetőséget kamatcsökkentésre - véli Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője.
Az elmúlt hetekben ugyan egyes tanácstagok arra utaltak, hogy az IMF tárgyalások megkezdése lehetőséget adhat kamatcsökkentésre, erre inkább az IMF tárgyalások sikeres lezárulása esetén számítunk. Az elmúlt hetekben meredeken csökkentek az állampapírhozamok és csődkockázati felárak, részben az előbbi nyilatkozatok és az IMF tárgyalások megkezdésének hatására, azonban ezen piaci folyamatok hátterében nagyobbrészt nemzetközi piaci folyamatok állhattak.
Az elmúlt hetekben EKB, a kínai, a brazil, a dél-koreai és a dél-afrikai jegybank is csökkentette irányadó kamatlábát, miközben a biztonságosnak tartott európai államok rövid lejáratú állampapírhozamai negatív tartományba süllyedtek.
Suppan szerint amennyiben a hazai kockázati felárat változatlannak tekintjük, az előbbi tényezők miatt a kockázati felár szűkítése nélkül is lehetséges lenne a kamatcsökkentés. A jegybank azonban már korábban is felhívta a figyelmet, hogy kamatcsökkentésre csak akkor kerühet sor, ha hazánk kockázati megítélése tartósan és nagymértékben javul, ill. az inflációs kockázatok is tartósan és jelentősen mérséklődnek. Az előbb leírt piaci folyamatok tartóssága egyelőre nem megjósolható, míg az inflációra újabb külső ársokkok, így a búza és a kukorica árának elmúlt hetekben megfigyelt árrobbanása jelentenek fokozódó kockázatot.
Az elemző szerint a 3 százalékos inflációs cél 2014 elejére elérhetővé válik, ezért az IMF tárgyalások lezárását követően elkezdődhet a kamatcsökkentési sorozat. Az év végére 6,50 százalékos alapkamatra számítunk, ami jövő év végére fokozatosan 6 százalékra csökkenhet.
Legutóbb június végén ülésezett a Monetáris Tanács: hatodik hónapja hagyták változatlanul a jegybanki alapkamatot 7 százalékos szinten. Az MNB utoljára tavaly decemberben módosította a kamatot, akkor a novemberi 0,5 százalékpontos emelést követte egy újabb 0,5 százalékpontos, így lett az addig 6 százalékos alapkamatból 7 százalékos. A monetáris tanács előtt a 7 százalékos alapkamat tartására, és egy 25 bázispontos csökkentésre vonatkozó javaslat volt, a túlnyomó többség a kamattartásra szavazott.