Orbán Viktor szerint olyan mélységű átrendeződés zajlik a világgazdaságban és Európában, ami összevethető a kilencvenes évek elejének nagy átalakulásával. „Reméljük, a demokrácia helyett nem kell új politikai rendszert bevezetni, de új gazdasági rendszerek, új elgondolások kellenek” – mondta a kormányfő a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) ülésén.
Magyarország szörnyű helyzetbe került, súlyos dilemma előtt van, mondta Orbán. Nyugat-Európa valóban kétséges pályán halad, a vesztébe rohan, de közben a régiónknak felívelési esélye van. „A következő 10-15 év arról fog szólni, hogy a régió meg fog erősödni. Az a gond, hogy ennek nem biztos, hogy mi is a kedvezményezettjei leszünk. Ma azért harcolunk, hogy mi is a szlovák-román-cseh-lengyel gazdasággal tartsuk a lépést. Egyelőre más ligában focizunk, a történelmi felemelkedésből Magyarország kimaradhat, ha nem sikerül a versenyhátrányunkat ledolgozni. Ebben az esetben mi is a hanyatló nyugat része leszünk”.
Elmondta: hiába közelednek a választások, szembe kell nézzünk azzal, hogy eladósodni még jobban nem szabad. „Ha nincs növekedés által megtermelt plusz jövedelem, de a kormány kiköltekezik, akkor visszatérünk arra a pályára, amire 2002-ben tértünk rá és ami félrevitte az országot”. Orbán ezután azt mondta, hogy a közszférában senki nem számíthat béremelésre.
Ha nem lett volna éveken át hitelből béremelés és növekedés az országban, akkor évente meg lehetne spórolni 500 milliárd forintot a kamatkiadásokon, ennyivel lehetne többet költeni a gazdaság élénkítésére. Orbán arra kérte a VOSZ-tagokat, hogy ne hagyjanak teret olyan politikai erőknek a következő években, amelyek programjukban felelőtlen osztogatást ígérnek.
„Az összes fejlesztés kilencven százaléka uniós pénz és ehhez kapcsolt magyar önerő. Ez azt jelzi, hogy nincs magyar pénz fejlesztésre, csak azt tudjuk ilyen célokra költeni, amit az EU-tól kapunk. Ezért nem hagyhatunk egyetlen forintot sem a közös kasszába”. Elmondta: minden kormányülésen megkérdezi, hogy van-e esélyünk a teljes összeg lehívására a 2013 végéig tartó 7 éves uniós költségvetési időszakban, és egyelőre azt a választ kapja, hogy igen. A kormány annyit tud tenni, hogy a pályázó cégeknek önrész-támogatásokat ad.
„Azt tanultam meg az elmúlt húsz évben, hogy ha egy országban az államadósság eléri a GDP 90 százalékát, akkor szinte nincs esélye a visszafordulásnak. Az eurózónában lévő országok nem tudják le- és felértékelni a saját valutájukat – ez egy megoldás a magas eladósodással szemben –, hiszen a közös pénzt használják. Mi 2010-ben 80 százalék felett voltunk az adósságban, ezt vissza kellett fordítani, ezért is lehet, hogy néha nem voltunk elég nyitottak, nem hallgattunk meg minden kérést, ezt kérem a rendkívüli helyzetre való tekintettel nézzék el nekem” – fogalmazott.
„Tíz VOSZ-javaslatból hármat általában be tudunk fogadni. Örülnék, ha öt fölé tudnánk menni, de jelen pillanatban erre képes a magyar bürokrácia” – reagált a kormányfő Demján Sándor VOSZ-elnök felvezető előadására.
Teljes függetlenség nincs, de akkor leszünk urai a saját helyzetünknek, ha az adósság szintje 50-60 százalék közé megy. Demján Sándor felvetéseire reagálva közölte: érdemes elgondolkodni egy beruházási alap felállításán, és szintén érdemes a magyar cégek piacra jutását intenzívebben támogatni.
A rosszul működő bürokratákat védve azt mondta: ha ők rosszul dolgoznak, az az ő hibája is, hiszen az államigazgatásban dolgozók az ő katonái. Orbán azonban még türelmet kért, azt mondta, szeptemberre lesznek meg a pontos számok arról, hogy hány közmunkás, hivatalnok, pedagógus, orvos van az országban az érintett szektorok állami körbe vonásának eredményeként. A kormány akkor számol be részletesebben a bürokráciacsökkentésre vonatkozó terveiről – ígérte.
Orbán egyetértve Demján 2010-es nyilatkozatával közölte: az euróbevezetés korai, addig nem lehet róla szó, amíg az EU átlagos fejlettségének 80 százalékát nem érjük el.
„Az IMF-való viszony nem érzelmi kérdés, az a lényeges, hogy mi fontos az országnak. Amíg a hiteleinket meg kell újítani és nagyon nagy az adósság szintje, addig valóban fontos a megállapodás, de olyat nem teszünk, ami kárt okoz az országnak”. Elismerte: ha itt van az IMF az elmúlt években, akkor a kamatkiadások évente valóban 100 milliárd forinttal alacsonyabbak lettek volna, viszont nem lehetett volna bevezetni a 600 milliárdot hozó bankadót, a válságadókat és nem lehetett volna államosítani a magánnyugdíjrendszert, ami havi 30 milliárdos kiadás helyett ugyanennyi bevételt eredményez a költségvetésben.
Orbán elismeri azt is, hogy az igazi munkahelyeket a piac teremti nem pedig a közmunka, viszont megfogalmazása szerint el kell ismerni, hogy van egy széles réteg, akiket senki nem fog foglalkoztatni. Ők talán a közmunkából majd tovább tudnak lépni.
„Elfogadom, hogy ezek a munkahelyek nem olyan értékesek, de ha nincs jobb, akkor ez kell. Idén 200 ezer embernek adunk így munkát, 2013-ban háromszázezer a cél, de el szeretnék oda is jutni, hogy azt tudjam mondani, hogy aki fizikailag képes dolgozni, annak nem adunk segélyt. Szeretném, ha az összes szociális segélyt a munka rendszerén keresztül juttatnánk el az emberekhez.”
A hitelezésről azt mondta: az anyabankok viszik ki a pénzt, a kormány pedig nem tudja a tulajdonosi forráskivonást semmilyen eszközzel megállítani, hitelezés nélkül azonban nem tudunk növekedést csinálni.
A kormányfő nem javasolja, hogy visszalépjenek az arányos egykulcsos adórendszertől. Arról azonban érdemes szerinte elgondolkodni, hogy „miként lehet a magas jövedelmű rétegeknél kitalálni egy olyan szabályt, ami nem az államkasszába, hanem befektetési alapba vonná a pénzüket, akár úgy, hogy választhatnak két-három alap közül, és így tulajdonrészt szerezve majd 8-10 év múlva eldőlne, hogy kiveszik-e a pénzüket vagy tulajdonrészt akarnak szerezni egy sikeres állami fejlesztési alapban".
Orbán elismerte: igazuk van a multiknak, amikor azt mondják, hogy a szektorális adókban hátrányt szenvedtek, de nem tud normatív, mindenkire kiterjedő adókat kivetni ilyen válságos helyzetben.
Orbán szerint nagyon nehéz feladat vár az emberekre a következő években, hiszen párhuzamosan kell a versenyképességet javítani és az adósságot csökkenteni.
Ezért nagyon fontos az összefogás, amihez, bár megjegyezte, hogy ezért megint sok kritikát kap majd, erő kell. „Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Lehet hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható”.