A kormány 2010-ben nekiesett a munkaerőpiacnak, az egyik legfontosabb választási ígéret ugyanis az állásteremtés volt. Orbánék intézkedései a munkaerőpiac kínálati oldalát alaposan megbolygatták, de a sorozatosan rossz, bizalmat felemésztő döntések miatt recesszióba csúszó gazdaság képtelen a munkanélküli tömegeknek állást adni. A kormány a munkahelyvédelmi akciótervvel lényegében elismeri a hibákat, de elemzők szerint semmi sem lesz jobb. Kiszámítható, beruházásbarát gazdaságpolitika kell a munkahelyteremtéshez.
A foglalkoztatottság az egyik olyan terület, ahol jelentősen le vagyunk maradva nem csak az európai átlagtól, de még a régió többi államától is: tavaly itthon a lakosság alig több mint 60 százaléka volt jelen a munkaerőpiacon az Eurostat adatai szerint.
Ez az arány még a régió ilyen téren szintén nem túl jól teljesítő államaitól, Lengyelországtól és Szlovákiától is nagyjából 5 százalékpontos lemaradást jelez, de Csehországtól például már kétszer ekkora leszakadásban vagyunk. Az európai összkép vegyes, több déli állam is hasonló gondokkal küzd: Olaszországban és Spanyolországban például alig magasabb a foglalkoztatottság, mint itthon, bár hozzá kell tenni, hogy mindkét gazdaság, de főként a spanyol eddigi legnagyobb válságát éli át.
Az élen az északi államok, köztük a skandinávok járnak 75-80 százalékos foglalkoztatottsággal, de Németországban is jóval többen dolgoznak arányaiban, mint az uniós átlag.
Magyarországon tovább rontja a képet a viszonylag magas, 10 százalékot meghaladó munkanélküliség is, amivel az utolsó előtti helyre szorultunk a régióban: csak Szlovákiában volt magasabb ez a mutató tavaly.
Nem véletlen, hogy a kormány a munkahelyteremtést tűzte a gazdaságpolitikája zászlajára:a nemzetgazdasági miniszter még tavasszal is ragaszkodott az egymillió új munkahelyre vonatkozó választási ígérethez. Eközben egyre többen és egyre gyakrabban teszik szóvá, hogy ez a cél irreális. A számvevőszék pár hete készült jelentéséből azt is megtudtuk, hogy Magyarországon 2004 és 2010 között a munkahelyteremtésre és megőrzésre hazai és uniós forrásból elköltött mintegy 1850 milliárd forint ellenére csökkent a foglalkoztatottság.
A 2010-es kormányváltás utáni időszakot az ÁSZ ugyan nem vizsgálta, ezért nem tudjuk, hogy azóta mennyi uniós pénz ment munkahelyekre. Az viszont kiderül a statisztikákból, hogy javulás nincs: a munkanélküliség kisebb mozgásokkal ugyan, de nagyjából a két évvel ezelőtti szinten ragadt.
Az aktivitás ugyan láthatóan feljebb kapaszkodott - a 2009 első negyedéves szintnél 3 százalékkal magasabb -, de ez csalóka. Egyrészt az aktivitási rátát emeli, ha több a regisztrált munkanélküli, ugyanis a statisztika szemszögéből a munkakeresők is gazdaságilag aktívnak számítanak. Másrészt a költségvetési körben keletkező munkahelyek is szépítenek a valóságon. A Kopint-Tárki jelentése szerint az új munkahelyek többsége a közmunkával keletkezett, 2012 elején már durván százezer közmunkás dolgozott. Ezzel párhuzamosan a versenyszférában rendületlenül csökken a "valódi" munkahelyek száma.
A munkanélküliség 2010 első negyedévében volt a legmagasabb (11,9 százalék), azóta kitartóan 11 százalék körül ingadozik. Valódi javulásnak tehát nyoma sincs. Az összesített mutató ráadásul szintén elfedi, hogy a stagnálás nem igaz például a fiatalokra. A 15-24 évesek körében magas és gyorsan nő a munkanélküliség. Ezzel együtt a tartósan munkanélküliek aránya is emelkedik, tehát aki egyszer kikerült a munkapiacról és nem jut gyorsan vissza, annak az idő múlásával egyre kisebb az elhelyezkedési esélye. Ez az 55 év fölöttiekre még inkább igaz.
De nem csak a korosztályok mentén, hanem földrajzilag is töredezett a piac. A tavalyi Munkaerőpiaci tükörből kiderül (pdf, 11. oldal), hogy 2010-ben a munkanélküliek több fele Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön élt.
Az összkép még ennél is lehangolóbb, ha a gazdasági világválság előtti időszak adataival vetjük össze az utóbbi évek mutatóit. 2008-ban még jóval 350 ezer alatt mozgott a munkanélküliek száma, ami csak 8 százalékos arányt jelentett. A válság azonban rövid idő alatt meredek emelkedést hozott.
Vitathatatlan tehát, hogy Orbánék a kormányváltáskor igen nehéz helyzetet örököltek. Ahogy a grafikonon is látszik: a 2010-es választások környékén országszerte közel 500 ezer ember volt munkanélküliként regisztrálva. De a számokból az is kiderül, hogy a problémával a fogadkozások ellenére semmit nem kezdtek, illetve nem tudtak mit kezdeni.
Az új kabinet nagy ígéretekkel és lendülettel nyúlt hozzá a munkaerőpiachoz. Szigorítottak a drágán és rosszul működő (munkára nem ösztönző) munkanélküli-ellátások rendszerén. A segélyezés időtartama jelentősen rövidebb lett, 2011 szeptembere óta már csak három hónapig jár az álláskeresési járadék. Aki ezután is szeretne pénzt kapni, az közmunkában vagy munkaerőpiaci programokban vehet részt. Kivételek persze vannak, a szabályozás engedékenyebb azokkal, akiknek legfeljebb öt évük van a nyugdíjig (nekik nyugdíj előtti álláskeresési segély jár), illetve a rendszeres szociális segélyre jogosultakkal.
Ezzel párhuzamosan a közfoglalkoztatás is átalakult: a korábbi lehetőségeket összevonták, változott az érintettek köre (közfoglalkoztató lehet az állam és az önkormányzatok, egyházak és civil szervezetek stb.), illetve különféle összegű és időtartamú bértámogatások igényelhetők.
A harmadik legfontosabb változás a munkapiac kínálati oldalát piszkálta meg. A 2011 január elsejétől élő egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer és a családi adókedvezmény elméletileg a jól kereső családosok munkakínálatán javított, miközben az adójóváírás kivezetése - az alacsonyabb jövedelmek nagyobb adóterhelése miatt - nagyon sok ember elhelyezkedési esélyeit rontotta.
A fentieket úgy lehetne összefoglalni: a kormány intézkedéseivel az elmúlt két évben több és több embert hajtott be a munkaerőpiacra, ami az emelkedő aktivitási rátában és munkanélküliségben csapodik ki. A foglalkoztatási mutatókat csak a közmunka szépíti, miközben a valóságos helyzet - a versenyszféra munkahelyeinek évek óta tartó csökkenése - lehangoló.
A kormány más intézkedéseivel is növeli a bajt: a tankötelezettség korhatárát 16 évre vitték le, és a rokkantak egy részét is megpróbálják ráhajtani a munkaerőpiacra - bár ez utóbbi hatékonyságáról lényegében semmit nem tudunk.
Mindezek miatt a munkakínálat lényegében folyamatosan nő, miközben a gazdaság nagyon gyenge teljesítménye miatt a keresleti oldal ezt képtelen követni, a cégek ilyen gyors ütemben nem tudnak új állásokat létrehozni.
Ez csak akkor menne, ha a gazdaság belátható időn belül talpra áll, de erre nincs sok esély. A gazdaság közel került a recesszióhoz - minden elemző visszaesést vár -, a beruházások zuhannak, a fogyasztás stagnál. A reálgazdasági folyamatokat két cikkünkben is elemeztük (ebben és ebben), a lényeget az alábbi táblázatba sűrítettük össze.
Látható, hogy egyedül az export tartja a lelket a gazdaságban (az egyes összetevőket külön bemutató grafikonokat itt talál). A beruházások évről évre esnek, már csak a GDP 16 százalékát érik el, ezzel a teljesítménnyel régiós sereghajtók vagyunk. Ez a munkalehetőségeket hosszabb távon nagyon lerontja. A kormányzati és a lakossági fogyasztás, ami szintén húzhatná a gazdaságot, évek óta stagnál, előrelépés a reálbérek csökkenése miatt ezen a területen sem várható.
Ezek a tényezők a szigorú vállalati hitelfeltételekkel és a beruházási kedv visszaesésével kiegészítve szinte garantálják, hogy a cégek munkahelyteremtő képessége nyomott maradjon. Így az várható, hogy a kormány hiába próbálja minden eszközzel növelni a munkaerőkínálatot, a lépéseknek új munkahelyek keletkezése nélkül nem lesz tartós eredményük. A munkanélküliség nem fog érdemben csökkenni, az egymillió munkahelyről pedig álmodozni sem érdemes. Egyszerűbben szólva: munkahely akkor lesz, ha a cégek bíznak a jövőben, kilátásáaikban, a növekedési lehetőségben, a fogyasztásban. Ilyenkor növelik a termelést, beruháznak, és felvesznek új embereket. Amíg mindezzel ellentétes tendencia jellemző, nem kis részben a kormányzati intézkedésekkel összefüggésben, addig munkahely sem lesz.
Hárs Ágnes, a Tárki kutatója szerint "kereslet nélkül hiába növeljük a kínálatot, ez legfeljebb valamilyen érdekcsoportnak lehet az érdeke. Egy munkaerőpiac folyamataiba beavatkozni hatástanulmányok nélkül fölösleges. A kormány elkezdett ugyan rendet rakni, de más történt, mint amit vártak."
A KSH most közzétett jelentése szerint ugyan csúcsra ért a foglalkoztatás, de nyáron mindig több a munka, így a mutatók ilyenkor átmenetileg javulni szoktak.
A GKI elnöke, Vértes András szerint a cégek a bizonytalanság miatt elvesztették a perspektívát, és rosszat tett a béremelési nyomás is – bár a kormány ezt belátta, és pár hónap után már nem is ellenőrizték az elvárt fizetéseket. Azt mondja, a kis cégeknél az jellemző, hogy szürkült a foglalkoztatás, sokan a fizetésük egy részét zsebbe kapják, és 8 helyett 6 órára vannak bejelentve. Az elemző azt is megemlítette, hogy a közfoglalkoztatás drágább, mint a munkanélküli segély, és a jelek szerint nem vezeti vissza a munkaerőpiacra az embereket pedig ez lenne a fő cél.
Az látható tehát, hogy a kormány egy egyirányú és szűkülő utcába terel be tömegeket, amiből csak nagyon kevesen tudnak kijönni úgy, hogy a versenyszférában állásuk legyen. A következő években az várható, hogy egyre többen ragadnak bele az alacsonyan fizetett közmunkás/munkanélküli státuszba. A kormány más intézkedéseivel a gazdasági növekedési lehetőségeket rombolta (persze az örökölt helyzete sem volt könnyű), tehát míg a munkakínálatot sikeresen felnyomta, a keresleti oldalon komoly károkat okozott.
Mindezt a kabinet is sejtheti, erre utal a 300 milliárd forintos munkahelyvédelmi akcióterv bejelentése. Ezt sokan hangsúlyeltolódásnak tartják - és pont ezért szeretik -, a korábbi évek munkakínálat-növelő lépéssorozata után ugyanis ez az első nagyobb csomag, ami valamit a keresleti oldalon is javíthat - tegyük hozzá, hogy közben a költségvetés egyensúlyát is veszélyezteti, amire a kormány még nem találta meg a Brüsszelnek is elfogadható megoldást.
A munkacsomag lényege, hogy lefelezik a 25 év alattiak, az 55 év felettiek és a szakképzetlenek munkáltatói járulékát, és a járulék teljes elengedésével segítenék a tartósan munkanélkülieket is. A kisgyermekes anyák munkavállalásának megkönnyítése érdekében a gyesről és gyedről visszatérő munkavállalók után az első két évben nem kell majd járulékot fizetni, a harmadik évtől a jelenlegi felét. A lényeg, hogy minden problémás csoport kap valamit. (És bevezetik a kisadózók tételes adóztatását és a kisvállalkozók adóját is.)
A GKI számításai szerint a a tb-járulékkedvezmény közel 1 millió 200 ezer munkavállalóra vonatkozna, ami 200-210 milliárd forinttal mérsékelheti a munkáltatók terheit. Minél több kedvezményezett munkavállalót foglalkoztatnak a cégek, annál nagyobb a nyereség. Ugyanakkor a jellemző magyar vállalati méret mellett a cégenkénti megtakarítás csekély, így érdemben ettől nem várható a foglalkoztatás bővülése - fogalmaz az elemzés.
Vértes András szerint a munkaerőpiaci helyzet a csomag ellenére változatlan marad a következő években. A cégek olcsóbban fogják foglalkoztatni az érintetteket, de nem fognak újakat felvenni, mert nincs termelési igény. Hárs Ágnes is hasonlóan látja a helyzetet. Szerinte üdvös dolog a járulékcsökkentés, de csak akkor, ha van gazdasági növekedés, enélkül ugyanis a cégek nem akarnak senkit felvenni. Szerinte az eredmény az lesz, hogy a cégek zsebre teszik a kedvezményt, de nem fognak több embert felvenni, mert erre egyszerűen nincs szükségük.