Bár gyakran úgy tűnik, az egekbe szöktek az árak, az átlagos nettó keresethez képest nem drámai a változás, a legtöbb termékből nagyjából ugyanannyit engedhetünk meg magunknak, mint tíz évvel ezelőtt. Az energia drágább, a női cipő olcsóbb lett, a tojás, cukor és benzinár is volt már drágább.
Megdrágult a kenyér? Soha ilyen drága még nem volt a tojás? Aranyárban van a ponty? Ha a boltok polcai közt sétálunk, gyakran érezzük úgy, hogy az élet évről évre egyre többe kerül, luxustermék lett a hús, a buszjegy szinte megfizethetetlen, egy új cipő szóba sem jöhet.
Elég a sör árára gondolni, az olcsóbb márkáknál néhány éve még 139 forint volt az átlagár, de egy jobb minőségű sör is átlagosan kijött 186 forintból, mára 186 forintért már csak olcsó világost kapunk, a jobb márkák 227 forintba kerülnek átlagosan. Négy év alatt csaknem 40 forinttal lett drágább egy üveg sör.
Az áremelkedéssel kapcsolatos várakozások idén sem túl jók, a 2012-es költségvetési törvény eredetileg 4,2 százalékos átlagos drágulással számolt, az előrejelzést azonban év közben emelni kellett, a jelenlegi prognózisok szerint a pénzromlás mértéke 5,2 százalék lehet.
Az emelkedés látványos, az árak azonban mégis nagyon keveset árulnak el arról, hogy számunkra valójában olcsóbb, vagy drágább az élet, hogy fizetésünknek mekkora részét kell kiadni ugyanazokra a termékekre. Ha az árak növekedését a nettó átlagos keresetek változásával együtt vizsgáljuk, kiderül, hogy a drágulás sok esetben inkább csak illúzió.
Nagyjából ugyanannyit kell ma dolgozni egy-egy termékért Németországban, mint két évtizeddel ezelőtt - mutatott rá múlt héten a kölni Institut der deutschen Wirtschaft gazdasági kutatóintézet. Számításaik szerint például fél liter sörért 1991-ben éppúgy három percet kellett dolgoznia egy németnek mint ma, a nettó átlagkeresetek és a fogyasztói árak nagyjából egyforma mértékben emelkedtek. Hogy ez jó hír, vagy nem, kérdéses, ugyanis nem csak azt jelenti, hogy nem romlott a helyzet, de azt is, hogy a németek ma semmivel sem élnek jobban, mint húsz évvel ezelőtt.
A rendszeres éves, inflációt követő fizetésemelés lényegében csak az életszínvonal szintentartására elég, ha valaki több sört akar venni a béréből, mint az előző évben, nagyobb emelést kell kérnie, mint amennyivel a termékek drágulnak.
Annak ellenére, hogy ma nagyjából ugyanannyi sört vehetnénk a keresetünkből, mint huszonkét évvel ezelőtt, jóval kevesebbet iszunk, vagyis időközben a magyarok preferenciái is megváltoztak. Az egy főre jutó sörfogyasztás a 80-as évek második felében volt a csúcson, a rendszerváltás után azonban jelentősen csökkenni kezdett a mennyiség, akkoriban 105 liter sör is elment egy évben, 2010-ben már csak 66,4 litert ittunk fejenként.
A helyzet Magyarországon is hasonló, a szolgáltatások és termékek árait 2001-ig vizsgálva kiderül, azok jelentős részéből ma is pont ugyanannyit tudunk fogyasztani, mint régen. Csakhogy míg a németeknél három perc munkával kereshetjük meg egy sör árát, addig a magyaroknál erre ma tizenkettő perc kell.
Egy átlagos 142 700 nettó fizetésből élő, olcsó, világos sört fogyasztó magyar munkás keresetéből - aki 20 napot dolgozik havonta 8 órában - három perc munkával egy negyed doboz sör jön össze, nagyjából ugyanannyi, mint tíz évvel ezelőtt, negyedannyi, mint német társának.
Az alábbi grafikonon látszik, Magyarországon a keresetek egy darabig nagyobb ütemben nőttek a söráraknál, 2006-ban például már majdnem egyharmad doboz sörre futotta, ezután csúsztunk vissza lassan a 2003-as szintre. A tavalyi növekedés utáni idei csökkenés azt mutatja, hogy fizetésünk idén - legalábbis sörben számolva - kevesebbet ér. Ez rímel a Gazdaságkutató Intézet számításaira, miszerint annak ellenére, hogy idén a cégek többsége arra törekedett, hogy az alapbérekben igyekezzen kompenzálni munkavállalóinál az adójóváírás megszüntetése és a járulékemelés okozta negatív hatásokat, csökkent a reálkereset 1,6 százalékkal.
A sörön kívül más termékeket is megvizsgáltunk: hány percet kellett dolgozni értük 2001-ben, és mennyit most? Az idei évben a KSH által közölt júniusi átlagárakat, míg a többi évben az éves átlagárat vettük figyelembe.
Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a cigaretta a sorozatos jövedéki adóemelések hatására a nettó átlagkeresetekhez képest drágult, 2002-ben még 35 pernyi munkával megkereshettük egy doboz Szofi árát, ma 47 perc kell hozzá, mindezt úgy, hogy 2007 óta a korábbi 20 szál helyett már csak 19 található egy csomagban. A tavalyi kilengés elsősorban egy árverseny következménye, az adóváltozások hatására megnyílt az olló a sodrós dohány és a dobozos cigaretta ára között, a cégek egyes márkák esetében drasztikusan csökkentettek, hogy megállítsák a fogyasztók alsóbb kategóriák felé való eltolódását.
Bár idén az uniós tyúkketrec-szabályozás átmenetileg megdrágította a tojás árát - egy perccel többet kell dolgozni egy darabért, mint tavaly -, figyelemreméltó, hogy ezen kívül mennyire pontosan követte az árváltozás a keresetek növekedésének ütemét, egy tojásért csaknem tíz éven keresztül mindig ugyanannyit kellett dolgozni. Nagy indulatokat kavart az utóbbi években a cukor drágulása is - két évvel ezelőtt még hat perccel kevesebb munka is elég volt, hogy megkeressünk egy kilót -, valójában még mindig nem értük el a 2001-es szintet, amikor 26 perc munkából jött össze egy kiló cukor ára. Ugyanez a helyzet a sokat emlegetett benzinárral is, arányaiban még mindig többet vehetünk a fizetésünkből, mint tizenegy évvel ezelőtt.
És van, ami sokkal olcsób lett: a Magyar Nemzet napilap évek óta 145 forintba kerül. Valójában azonban egyre kevesebbet ér, a polgári olvasóközönségnek Medgyessy ideje alatt még 16 percet kellett izzadnia egy-egy lapszámért, ma már 10 perc is elég hozzá, a maradék pénzből futja még két tojásra, egyharmad kenyérre, vagy fél doboz sörre. Tehát megéri Nemzetet venni.
Nem drágább a sertéscomb sem, mint régen, ugyanúgy 83 percet kell dolgoznunk egy kiló combért, mint 2003-ban. Pontyból is több jön ki. Bár 2012 adóváltozásai pontyfronton is éreztették a hatásukat, de a helyzet nem drámai, a 2006 előtti magas pontyár már csak rossz emlék.
A fogyasztói energiaárakban igazi drágulás történt az utóbbi évtizedben, bár a pontos számításokat a kormány árszabályozásról szóló szabályozása nehezíti. Az alábbi ábrán látható vezetékes gázáremelkedés jól mutatja a tendenciát. Az igazi probléma, hogy a havi fizetésünk jó nagy részét fordítjuk energiával kapcsolatos kiadásokra, és ezeket a termékeket helyettesíteni sem nagyon tudjuk, így a változás összességében érzékenyebben érint, mint például a drága ponty.
Az energiaárak növekedése rendszerint felhajtja a szolgáltatások árát is, részben ennek köszönhető, hogy mára drágább lett lett a hajvágás is, egy férfinak 116 percet kell dolgoznia ahhoz, hogy aztán a haját 20-30 perc alatt levágják.
A KSH adatait böngészve a legmegdöbbentőbb a frottírtörölköző árának változása lehetne, a grafikon szerint az utóbbi évtizedben jelentősen csökkent az egy törölközőnyi munkaidő, a kormányváltás után azonban elszabadult a pokol, egy törölközőért ma kétszer annyit kell dolgozni, mint két éve. Valójában azonban nem ilyen borzasztó a helyzet, a törölközőrejtély megfejtése, hogy a KSH 2011 óta már nem 50x100 centis, hanem 70x100 centis törölközőárakat vizsgál, ezek pedig drágábbak.
Végül megvizsgáltunk néhány nagyobb tételt, olyanokat, amelyek se ma, se korábban nem jöttek össze néhány órányi munkával. Ezek közül elsősorban a társasházak közös költsége az a tétel, amit ma nehezebb kigazdálkodni a havi keresetből, mint az utóbbi években: ehhez közel két munkanapra van szüksége az átlagos keresetű, nyolc órában dolgozó alkalmazottnak. Itt is elsősorban az energiaárak növekedése áll a háttérben. Volt azonban a helyzet már ennél rosszabb is, 2001-ben többet kellett dolgozni ahhoz, hogy kifizessük a közös költséget.
Annak viszont, aki az utóbbi évtizedben végig átlagosan keresett, és közös költségen kívül kizárólag szintetikus takaróra költött, nem is nagyon kell gondolkodnia, hogy honnan teremti elő a pénzt. Ennek az ára arányaiban nagyot csökkent az évek alatt, de pamutingből és ragasztott talpú női bőrcipőből is több jön ki havonta.
Összességében tehát nem igaz, hogy sokkal kevesebbet engedhetünk meg magunknak a hétköznapokban a havi nettóból, mint korábban, de tény, a helyzet nem is nagyon javult. Érdemi életszínvonal-emelkedésről tíz éves távlatban sem beszélhetünk, a 2012-es év pedig a legtöbb fogyasztási cikk kapcsán drágulást hozott.
Annak az átlagos keresetű magyar férfinak például, aki 30 literrel megtankolja az autóját, befizeti a közös költséget, majd bemegy a boltba és vesz 10 darab tojást, egy kiló pontyot és sertéscombot, kenyeret, vodkát, cukrot, feleségének egy szép ragasztott talpú bőrcipőt, az újságosnál pedig egy Magyar Nemzetet, egy buszjegyet és egy doboz cigarettát, majd levágatja a haját, több mint három és fél órával kell többet dolgoznia, mint tavaly.