Teljesen kettétört a Monetáris Tanács, derül ki az MNB legutóbbi kamatdöntő ülésének szerdán közzétett, rövidített jegyzőkönyvéből. Eszerint – mint azt már eddig is sejteni lehetett – a tanács külső négy tagja szavazott a jegybanki alapkamat csökkentésére, míg Simor András, az MNB-elnöke, Karvalits Ferenc és Király Júlia alelnökök kamattartásra szavaztak.
Lenyomta a Monetáris Tanács belső tagjait a négy külső tag, derült ki az augusztusi kamatdöntő ülés szerdán közzétett rövidített jegyzőkönyvéből.
Mint ismert, tavaly december után most először, augusztusban kamatot változtatott a nemzeti bank monetáris tanácsa: a jegybanki alapkamat 6,75 százalékra csökkent. A kamatdöntés meglepetést okozott, az Monetáris Tanácsnak ugyanis elsődleges célja az árstabilitás, a jelek pedig arra mutattak, hogy az alapkamatot gazdaságélénkítő céllal csökkentették.
Bár a kamatdöntésről szóló jegyzőkönyvet csak most közölték, a döntés után már lehetett tudni, hogy a csökkentés szoros szavazás eredménye volt, és valószínűleg az a négy tag szavazott a döntés mellett, akiket idén tavasszal választottak a tanácsba. A tanács korábbi kamatdöntő ülésén két külső tanácstag, Cinkotai János és Kocziszky György már 25 bázispontos kamatcsökkentésre szavazott, és Gerhardt Ferenc is úgy nyilatkozott a Reutersnek a hónap elején, hogy a tanács közel áll a monetáris enyhítéshez a gazdaság támogatása érdekében.. A mérleg nyelve így - a korábban a legkevésbé csökkentéspárti Bártfai-Máger Andrea volt.
A jegyzőkönyvből kiderül, a monetáris tanács annak ellenére döntött az alapkamat csökkentése mellett, hogy egyetértettek abban, az adóváltozások, az adminisztratív intézkedések és a nyersanyagárak növekedése következtében a drágulás nagyobb lesz a korábban vártnál. Többen kiemelték, hogy az inflációs folyamatok szempontjából felfelé mutató kockázatot jelent az év során még várható költségvetési kiigazítás, a vártnál magasabb világpiaci olajár és a kibontakozóban lévő nemzetközi élelmiszerár-sokk.
Egyes tagok megítélése szerint a bérkiáramlás mértéke – a júniusi adatban bekövetkezett korrekció ellenére is – inflációs kockázatokat jelez, míg mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a laza munkaerő-piaci kondíciók miatt a béradat nem hordoz jelentős kockázatot az inflációs folyamatok szempontjából. Egyes testületi tagok véleménye szerint a maginflációs folyamatok és a termelési költségek emelkedése növeli az inflációs kockázatokat, míg mások amellett érveltek, hogy a tartósan gyenge belföldi kereslet mellett érdemi másodkörös hatásokra nem lehet számítani.
A jegyzőkönyv szerint az egyik – vélhetőleg külső - tag felhívta a figyelmet arra, hogy a rezsiköltségek esetében “a hatóságok - a megelőző időszak nagyarányú dijemeléseivel szemben - rendkívül vissszafogottan, csak a tényleges költségekkel arányban emelik az árakat, amely kedvező hatást fejt ki a fogyasztóiár-index alakulására.”
A kamatdöntési opciók vitája során egyes tagok arra hívták fel a figyelmet, hogy a júniusi inflációs jelentés alappályájához képest magasabb inflációs adatok és a felfelé mutató kockázatok miatt nem megalapozott az irányadó kamat csökkentése. Egy tanácstag arra világított rá, hogy az utolsó inflációs jelentés óta beérkezett makrogazdasági adatok olyan mértékben módosíthatják az inflációs folyamatokról alkotott képet, amit csak a következő inflációs jelentés készítése során tud majd számszerűsíteni a Magyar Nemzeti Bank. Többen azt is kiemelték, hogy a várt kormányzati hiánycsökkentő lépések egyelőre nem ismertek, így annak fogyasztóiár-indexet érintő hatása sem becsülhető meg még az augusztusi kamatdöntés idején.
Egyes tagok már az ülésen úgy vélték, a kamat csökkentése nem konzisztens a júniusi inflációs jelentés óta kiadott kamatdöntéseket indokló közleménnyekkel, különös tekintettel az azóta bekövetkezett gazdasági és inflációs folyamatokra. Megosztott volt a testület a recesszió okainak megítélésében. Egyes tagok úgy vélték, hogy a romló külső növekedési kilátások mellett elsősorban a szigorú hitelezési feltételek fogják vissza a növekedés lehetőségeit, ezzel szemben mások arra mutattak rá, hogy rossz konjunktúra-kilátásokon túl a nehezen kiszámítható üzleti környezet és a gazdasági szabályozás is jelentősen hozzájárul az aktivitás visszafogásához.
Mint azt Simor András elnök már közvetlenül a kamatdöntés után jelezte, a Tanács megítélése szerint a monetáris kondíciók lazítására csak addig van lehetőség, amíg a gazdaságot érintő kínálati sokkok és árszintemelő kormányzati intézkedések nem okoznak tovagyűrűző inflációs hatásokat, és kockázati megítélésünk javulása is folytatódik.