A Portfolio.hu által rendezett Budapest Economic Forumon a magyar versenyképességről és az Európai Unió ehhez való hozzájárulásáról is beszélgetett négy meghívott magyar közgazdász. Chikán Attila, Szalay-Berzeviczy Attila, Oblath Gábor és Békés Gábor részben különböző kérdéseket kaptak, de bizalom helyreállítását és az ezzel összefüggő gazdaságpolitikai stabilitást egyhangzóan sürgősnek és elengedhetetlennek érezték.
Chikán Attila volt gazdasági miniszter szerint a bizalomhiány a magyar vállatok legfőbb versenyképességi korláta. Emellett az intézményrendszerünk fejletlensége már azt is megkérdőjelezi, hogy vajon tényleg kedvező helyzetben voltunk-e kilencvenes években. Kérdéses ugyanis, hogy rendszerváltáskori reformok deformáltak-e egy korábbi rendszert vagy valódi reformnak tekinthetjük őket.
Mi nem a német kultúrát követjük, mint amit szeretünk hinni, felmérések alapján a magyar lakosság értékrendje közelebb áll a keletihez, mint a nyugatihoz. Ez önmagában nem baj, csak akkor ennek megfelelő intézményrendszert kell kialakítani. Nagyon mélyre kell ásni, ha a problémák valódi gyökerét keressük, nem elég a politikai erőket okolni. Ezt viszont nem lehet megspórolni, különben nem fogunk tudni rátalálni a megoldáshoz vezető utakra.
Szerinte a politika nem tudja kivárni a makrogazdasági stabilitás pozitív következményeit, ezért fel akarja gyorsítani azt, azaz gyakorlatilag maga alatt vágja a fát. „Nagyobb hibát pedig aligha lehet elkövetni, mint ha kiemelünk egy mutatót, és annak próbálunk megfelelni”. Chikán nem látja annak bármi jelét, hogy itt bárki is türelmes, stabilitásra épülő gazdaságpolitikát szeretne, a potenciális döntéshozók közül.
Békés Gábor, az MTA-KRTK kutatója azt mondta: nem attól lesz növekedés, hogy az állam rájuk mutat, hogy nektek most jól kell szerepelni. Attól lesz növekedés, hogyha az állam stabil környezetet és jogbiztonságot hoz, és akkor a jobb vállalatok majd ki fogják szorítani nem hatékonyakat..
Egy gazdaság termelékenysége ugyanis a források elosztásától is függ, oda kell menniük a forrásoknak, ahol ezek a leghatékonyabban lesznek felhasználva, ezt pedig a stabil körülmények közt működő piac tudja megoldani. Békés szerint amikor az Európai Unióhoz való integrációnkról beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk elfelejteni az előnyeit, kissé az olyan mostanság, mintha Monty Python csoport híres kérdését tennénk fel, hogy „mit kaptunk Rómától?”
Oblath Gábor, az MTA-KTI főmunkatársa szerint Magyarország adósságai sokkal súlyosabbak, mint a többi visegrádi országé, és a gazdasági növekedés is jóval gyengébb. Épp pont annak nem szándékolt következménye, hogy néhány folyamatjellegű mutatónk kicsit jobb mint, a többieké. A legnagyobb probléma azonban, hogy lényegében nincsenek beruházások nálunk.
Oblath szerint a makrogazdasági stabilitás egyfajta kitágított üzleti környezetet jelent, azaz ide számítaná az inflációt is, hiszen amikor Magyarország ki akart igazítani, eddig még mindig megugrott az infláció.
Szalay-Berzeviczy Attila volt tőzsdeeelnök szerint a leszakadás egyik fő oka, hogy valójában nincsen már nálunk tőkepiac. A forgalom folyamatosan zsugorodott, mert nem volt soha stratégiánk arra, hogy hogyan tartjuk pozícióban a tőkepiacunkat. Ez azért fontos, mert a tőkepiac hatékonyságot, kontrollt és kezdeményezést is hoz.
Szerinte szintúgy fontos pont, hogy nem nyitott a gondolkodásmódunk arra, hogy a megtakarításainkat hatékonyan fektessük be, hogy a vállalatok a tőkepiacról szerezzenek forrást. Azt sem érdemes elfelejteni, hogy mindezek mellett az ország mérete is nagyon kicsi.
Kérdésre a hazánkban uralkodó bizalomi válságról azt mondta el, hogy az az ország, ami a magántulajdon szentségét megkérdőjelezi, az „nem csak az Európai Unióból, de a világ tőke- és pénzpiacairól is száműzi magát”. Az unió egyébként szerinte szét fogja feszíteni a kereskedelmi mérleg hiányán keresztül a nagyon versenyképtelen és a versenyképes országokat, a kettészakadás kódolva van. A kétsebessséges unió viszont egyelőre csak egy terv.
Persze mindez Magyarországot ez egyelőre nem érinti, hiszen mi még messze nem tartunk ott, hogy csatlakozhatnánk az eurózónához, elég lesz megnéznünk, hogy mit csinálnak a lengyelek, és követni a jó megoldásaikat.