Alkotmányos a költségvetés helyzetét javító négyszázalékos különadó - derül ki az Alkotmánybíróság friss határozatából. Két indítványozó is sérelmezte az adó bevezetésének jogosságát, mert szerintük az állam saját ígéretét szegte meg azzal, hogy 2006-ban bevezette a négyszázalékos adót. Emellett szerintük fel sem lehetett készülni arra, hogy az új adónemet alkalmazni lehessen.

Az indítványozók arra hivatkoztak, hogy a különadó speciális társasági adó, amely épp azokat a vállalkozásokat sújtja, amelyek javarészt mentesültek a társasági adó megfizetése alól. A beruházási és fejlesztési kedvezmények igénybevétele ugyanis annak idején akár száz százalékig is mentesítette a cégeket a társasági adó megfizetése alól. Ez a kedvezmény már megszűnt, s az időközben igénybe vett mentességeket is legkésőbb 2011-ben lehet érvényesíteni - vagyis 2012-ben már egyáltalán nem lesz ilyen adócsökkentő tétel.

Ezt a vélekedést támasztja alá az indítványozók statisztikája is, amely szerint az összesen 170 milliárd forint bevételt hozó különadó mintegy felét, 80 milliárd forintot harminc társaság fizette be, amelyek egyedi kormánydöntéssel jutottak jelentős társasági adókedvezményhez. Szerintük így nem valósul meg maradéktalanul a közteherviselés, hiszen az adó célzottan sújt egyes vállalkozásokat. Arról nem is szólva, hogy lényegében az állam elvette a korábban megígért kedvezményt, ami alkotmányellenes.

Az AB ennél finomabban közelítette meg a kérdést. Azt egy pillanatig sem vitatták a bírák, hogy a különadó végeredményben a társasági adókedvezményeket anullálja, ám összességében ebben nem találtak a bírák kivetnivalót. Az indoklás szerint ugyanis el kell választani a hosszú távú és rövid távú kedvezmények ügyét.

A hosszú távú kedvezmények esetében ugyanis az államnak joga van mérlegelni bizonyos körülményeket. Ide tartozik például, ha a tervezettnél nagyobb arányú vagy összegű a kedvezmény, ami irreális terheket ró a büdzsére. Jelen esetben viszont az AB szerint az adónem bevezetése igen konkrét és érthető okra vezethető vissza: a költségvetés állapotára. A testület szerint ez maximálisan vállalható érv volt az állam részéről, vagyis a különadó bevezetése logikus válasz egy vis maior helyzetre.

Ami a gyors bevezetést illeti: az AB már korábban megállapította, hogy egy jogszabályváltozás beépítésére, a felkészülésre legalább 45 napra van szükség. Ennek a követelménynek a különadóról szóló törvény megfelelt.

A vagyonosodási vizsgálatok halála lehetett volna, ha az AB megállapítja: az adókülönbözet megállapítására nem lehet a becslés módszerét alkalmazni. Az indítványozó szerint a becslés sérti a magántitokhoz való jogot, mert az eleve vagyonvizsgálatot, pontosabban vagyonnyilatkozat-tételt eredményez. Az AB szerint a becslés mint módszer egyáltalán nem von maga után automatikus nyilatkozattételt, ráadásul az adórendszer működtetésébe beletartozik az is, hogy az állam (adóhatóság) személyes adatokra kérdez rá.