Amíg a közszféra kiadásait nem faragák le, nem csökkenthetők érdemben az adók. Ezt az üzleti szféra képviselői is elismerik, de szomorúan jegyzik meg: nyomát sem látják annak, hogy a pártok egy kormányzati ciklusokon átívelő, konszenzusos programot próbálnának kidolgozni. Így átfogó adóreform nem lesz, egyes adónemek adókulcsainak ötletszerű átfazonírozása pedig aligha szolgálja a versenyképességet erősítő adórendszer kialakítását. Ezzel együtt is lenne néhány apróbb, azonnal végrehajtható módosítás, de egyelőre ezek ügyében sem látszik előrelépés.
"Nem gondolom, hogy a hátralévő hónapokban nem lehetnek még fordulatok az adóvitában" - fogalmazott László Csaba. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a költségvetési feszültségek és az államháztartási hiány csökkentésének követelményei miatt nem lehet radikálisan mérsékelni az állami bevételeket a kiadások lefaragása nélkül.
A PriveWaterhouseCoopers szakértője, Erdős Gabriella is azt emeli ki: az adóreform-bizottság azzal szembesítette a kormányt, hogy komoly lépéseket az elosztórendszerek reformja nélkül nem lehet tenni. Erdős, aki tagja volt a bizottságnak, ennek felismerését látja az elmúlt hónapok kormányzati hezitálása mögött.
A közszféra reformját és így kiadásainak csökkentését sürgeti az AmCham (Amerikai Kereskedelmi Kamara) is. A közszféra, a költségvetés kiadási oldala generálja az adószükségletet, így annak átalakítása nélkül a bevételi oldalhoz sem lehet érdemben hozzá nyúlni -- hívják fel a figyelmet a kamara szakértői, Fáth Péter ügyvezető igazgató és Steiner László alelnök.
Nem meglepő Palócz Éva, a Kopint-Datorg Rt. tudományos vezérigazgató-helyettese - szintén az adóreform-bizottság volt tagja - számára sem, hogy a beharangozott adócsökkentésből kivonulni látszik a pénzügyminiszter és a kormány. Egyetért azzal, hogy csak akkor csökkenthetők bármely adónem kulcsai, ha azzal egyidejűleg a kiadásokat is megkurtítják, mert nagyon magas az államháztartás hiánya. Mint mondta, még örül is annak, hogy az adócsökkentéssel kapcsolatos lendület nem sodorta el a pénzügyminisztériumot, és nem ment bele átgondolatlan adócsökkentési akciókba.
Palócz Éva szerint addig, amíg nem mérséklődik legalább évi 300 milliárd forinttal a költségvetési kiadási oldala, addig az adókat nem lehet érdemben változtatni. Bármely, a versenyképesség szempontjából aggályos adónemhez - forgalmi adó, helyi iparűzési adó (ipa), élőmunka terhei - nyúl hozzá a kormány, legalább ekkora összeg kiesését eredményező csökkentés kell ahhoz, hogy valóban érdemi változásról lehessen beszélni.
A kiadások lefaragását a közszférának, elsősorban a közigazgatásnak magán kellene elvégezni, vélekedik Palócz, aki szerint el kell kezdeni az értelmetlen, a bürokrácia elburjánzásával összefüggő kiadások csökkentését. Akár minisztériumok, de legalább minisztériumi főosztályok megszüntetését, átszervezését sem tartja kizártnak a kutató, aki szerint a közszférában nem felelős gazdálkodás folyik.
Az adóreform-bizottságban a legfontosabb tétel az élőmunka terheinek csökkentése volt - idézi fel Erdős Gabriella, hozzátéve: ebben azonban komoly eredményt nem tudtak felmutatni. Ezzel kapcsolatban László Csaba hangsúlyozta, hogy a nemzetközi összevetésben is magas munkaadói járulékok egyetlen százalékpontos csökkentése is 40-50 milliárd forintnyi bevételkiesést jelentene az államnak. Egy jelentősebb, öt százalékos mérséklés tehát 200-250 milliárd forinttal terhelné a büdzsét.
Ha a forgalmi adóhoz nyúlna a kormány, annak kulcsát a szakemberek szerint szintén legalább 5 százalékponttal kellene csökkenteni. A felső áfakulcs 25-ről 20 százalékra mérséklése szintén 250 milliárd forintba kerülne a költségvetésnek, mondja Palócz Éva, hozzátéve: ebből valamennyi minden bizonnyal visszajönne úgynevezett pótlólagos - a kulcscsökkentés miatt felélénkülő forgalomból származó - adóbevételként.
Erdős Gabriella szerint ha a kormány kizárólag az áfán változtat érdemben, akkor pont ahhoz az adónemhez nyúl hozzá, mellyel kapcsolatban az adóreformbizottság nem tartotta sürgetőnek módosítást. Az áfa ugyanis közvetlenül nem befolyásolja a versenyképességet, csak azon keresztül, hogy a kisebb árak nagyobb keresletet generálnak, így a fogyasztás bővülésén keresztül visszahathat a gazdaság élénkülésére.
Korántsem biztos azonban, hogy szerencsés lenne a fogyasztásélénkítő adópolitika - mutat rá Palócz Éva. Szerinte a költségvetés nagyon rossz helyzete és a lakossági eladósodottság már most is magas mértéke miatt inkább a jövedelemszerzést, és nem a fogyasztást kellene ösztönözni. Tehát inkább a személyi jövedelemadó csökkentését támogatná, bár elismeri: az áfacsökkentés melletti érv, hogy ebben az adónemben látványosan rossz Magyarország pozíciója.
A gazdaság szereplői egyöntetűen azon az állásponton vannak, hogy a legfőbb versenyképességi problémát az iparűzési adó jelenti. Az ipa csökkentése és a helyi önkormányzatok kompenzálása nyilvánvalóan nem egyszerű, mert a terheit a költségvetésnek kell viselnie, mondja László Csaba, hozzátéve: egy ilyen kompenzációs mechanizmus azért pár hónap alatt kialakítható, feltéve, hogy nem forint fillérre akarnak minden önkormányzatot kompenzálni.
Az Amerikai Kereskedelmi Kamara szerint is az ipa a leginkább rendszeridegen adónem. "Tudjuk, hogy ennek radikális megszüntetése tarthatatlan az önkormányzatok számára, ugyanakkor komoly átgondolást igényel, hogy milyen egyéb forrásból finanszírozhatók a helyhatóságok" - fogalmaz Fáth Péter. Az AmCham szerint az szja lehetne az egyik olyan adónem, amelynek a bevételeiből ezt kompenzálni lehetne, míg a másik a -- mindenkit terhelő -- értékalapú ingatlanadó. Ennek kifejezetten a vállalkozásokra vonatkozó változata az adórefom bizottság javaslatai között is szerepelt. A kamara megfogalmazta saját adócsökkentési javaslatát - ennek főbb elemeit keretes írásunkban foglaltuk össze -, ám azok megvalósításához Fáth Péter és Steiner László szerint olyan komoly és bátor politikai lépések kellenének, amelyeket választás előtt egyik párt sem fog felvállalni.
Az egyik legnagyobb versenyképességi akadálynak Erdős Gabriella is az ipát gondolja. Emlékeztetett az adóreform-bizottság ennek átalakítására vonatkozó konkrét javaslatára, amely nem csökkentette volna az önkormányzatok bevételeit, viszont mérsékelte volna a vállalkozói terheket (a bizottság legfontosabb javaslatait lásd keretes írásunkban). Az iparűzési adó korszerűtlen és nem versenysemleges, ha a beruházók megszabadulnának ettől a kötelezettségüktől, az komoly fejlesztési forrásokat generálna - vélekedik a PWC szakértője, aki szerint ezáltal érzékelhető mértékben nőne a gazdasági növekedés üteme is.
Erdős Gabriella szerint a munkához kapcsolódó járulékterhek csökkentését szolgálná, ha a nyugdíjjárulékhoz hasonlóan az egészségbiztosítási járulékoknál is lenne egy plafon, ezt célszerű lenne hasonlóan az éves bruttó hat millió forintos jövedelemhez kötni. Bár arra nem készültek számítások, hogy ez mekkora költségvetési bevétel kisesést jelentene, de biztosan nem lenne jelentős tétel, a lépés eltolná a rendszert egy igazságosabb irányba.
Hasonló célt szolgálhatna egy olyan társadalombiztosítási forma bevezetése is, ami -- az alacsonyabb befizetési teher mellett -- csak bizonyos szolgáltatásokat nyújt. A társadalombiztosítást el kell vinni abba az irányba, hogy a szolgáltatásért fizessen az igénybevevő - fogalmazott meg egy, a száz lépés programban is szereplő elképzelést Erdős Gabriella. Tisztában van ugyanakkor azzal, hogy e kérdésben is komoly jogi és politikai vitákat szülne az, hogy az alapellátásban mi legyen benne.
Az AmCham nem számít arra, hogy a következő egy évben bármilyen jelentősebb adóváltozás lenne. Szerintük azonban nem is az a nagy baj, hogy most nem lesz, hanem az, hogy hosszú ideje nem látnak ilyen törekvéseket, nem érzik ezt a szándékot. A mai napig nem tudom, mit szolgált adóreform-bizottság - mondta Steiner László.
A nagyberuházók számára nem is az egy éven belül hatályba lépő adóváltozások fontosak, hanem a több évre szóló kiszámíthatóság, az, hogy hosszabb távra tudjanak gondolkodni. Kiszámíthatóság, kiszámíthatóság, kiszámíthatóság - idézik fel az AmCham szakértői az adórendszerrel kapcsolatos legfőbb elvárásaikat. A kamara folyamatosan bátorította a mindenkori kormányt és ellenzéket az adó- és az államháztartási reformra, hozzátéve: ehhez és a hosszú távra szóló gazdasági koncepció kialakításához társadalmi konszenzus kell.
Erre rímelő László Csaba véleménye is: "ha konszenzus lenne egy hosszabb távú, 2007-2008-as ipa- és járulékcsökkentésről, amelyet felvállal minden politikai párt, az is jobb lenne egy fokkal annál, mintha semmilyen ígéret nincs". Arról nem is beszélve, hogy ha lenne egy ilyen középtávú, négypárti adócsökkentési csomag - amit később sem kérdőjelezne meg senki - könnyebben kikényszeríthető lenne egy kiadáscsökkentést szolgáló reform is.