Péntek este az Állami Autópálya Kezelő bejelentette: 28,7 milliárd forintért eladta a Raiffeisennek az M5-ös autópályát üzemeltető AKA Zrt. negyven százalékos részvénycsomagját. A pakettet 2004-ben 82 millió euróért vette meg az állam, ami akkori árfolyamon 21,5 milliárd forintot jelentett. A nyereséget azonban hamar elviszi, hogy az állam havi kétmilliárdos rendelkezésre állási díjat fizet; ennek a pénznek eddig legalább a negyven százaléka visszakerült a költségvetésbe.
A Raiffeisen PPP IB GmbH nyerte az M5-ös autópályát üzemeltető Alföld Koncessziós Autópálya (AKA) Zrt. 39,48 százalékos, állami tulajdonban lévő részvénycsomagjára, valamint a fennmaradó 60,5 százalék vételi opciójára kiírt pályázatot – közölte péntek este a tendert kiíró Állami Autópálya Kezelő Zrt. (ÁAK). A közlemény kitér arra, hogy az ÁAK és a Raiffeisen január 7-én írta alá a szerződést, amely értelmében a pakett 28,7 milliárd forintért cserélt gazdát.
Az adásvételi szerződéssel az állam egy hónap híján négy év után szállt ki az alföldi sztrádát üzemeltető cégből, amely negyven százalékos tulajdonrésze sok fejfájást okozott az elmúlt hónapban az ÁAK-t is tulajdonló gazdasági tárca vezetésének. 2006 decembere óta több forgatókönyv is született az alföldi sztrádacég sorsáról. Akkor az volt a legvalószínűbb, hogy az állam lehívja opcióját a maradék 60 százalékra, majd a 100 százalékos pakkot egészében privatizálja.
Akkori számítások szerint a 60 százalékot az állam 70-75 millió euróért – decemberi árfolyamon nem egészen 20 milliárd forintért – vehette volna meg. Az egész cégen ideális esetben akár 220-240 millió euróért – mintegy 55-60 milliárd forintért – lehetett volna túladni. Kockázatossá tette a dolgot, hogy az AKA hitelállománya 900 millió euró, és ha a részvények vételét, majd eladását nem sikerült volna megoldani egy naptári éven belül, akkor azt a tartozást is be kellett volna számolni a deficitbe és az államadósságba.
Feltehetően ezért is merült fel tavaly februárban a lehetőség, hogy az állam a magánbefektetőkkel együtt adja el az AKA-t. Március végén már arról volt szó, hogy mégis száz százalékos tulajdont akar az állam a társaságban, amelyen így 40-45 milliárdnyi haszna lehetett volna (közben viszont az AKA 14,5 százalékos hozamelvárása miatt évente 25 milliárd forintnyi rendelkezésre állási díjat fizet).
Ezt a tervet a társaságnak hitelező pénzintézetek nem nézték jó szemmel, és mivel májusra már valószínűvé vált, hogy nem lehet éven belül lezavarni az adásvételt, a GKM tavaly júniusban rendelte el, hogy az ÁAK pályázatot írjon ki a birtokában lévő AKA-részesedés értékesítésére; a minisztérium, szakmai körökben meglepetést keltő döntése értelmében nem szakmai, hanem pénzügyi befektetőt keresett vevőnek.
A meghívott hat pénzügyi befektető közül a felhívásra két érvényes ajánlat érkezett, azonban, mint ezt júliusban megírtuk, mindkettő csekély, tízmilliárd forint körüli árat kínált (volt egy harmadik pályázó is, ám az határidő után egy nappal adta be a meg nem erősített hírek szerint több mint húszmilliárdos ajánlatát). Az ÁAK a magasabb ár elérése érdekében ismételt ajánlattételre kérte fel a két pályázót, melynek eredményeként végül a Raiffeisen ajánlati árát fogadták el.
Medgyessy Péter akkori kormányfő és Csillag István akkori gazdasági és közlekedési miniszter 2004. februárjában jelentette be, hogy az addig kizárólag magántulajdonban lévő cég csaknem negyven százalékos tulajdonrészét az állam megvásárolja, és ezzel egyidejűleg az Európa legdrágább sztrádájának számító M5-öst 2004. márciusától bevonja a matricás rendszerbe.
Az első tervek szerint a teljes autópályát megvették volna, és kormány eredetileg a Postabank-eladásából származó 100 milliárd forintból költött volna a részvénycsomagra. Ám végül csak negyven százalékos részesedést vásároltak, és az ÁAK vett fel hitelt a tranzakcióra. A GKM honlapján máig olvasható magyarázat szerint "ebben a konstrukcióban a 40 százalékra eső vételár igen kedvező, összességében csak 30 százaléka annak, mint amennyibe a 100 százalékos tulajdonrész megszerzése került volna". A GKM akkori tájékoztatása szerint a teljes részvénycsomag 270 millió euróba került volna, míg a negyven százalékot végül 82 millió euróért tudták megvenni (az előbbi összeg 70 milliárd, az utóbbi 21,5 milliárd forintnak felel meg az akkori 260 forint körüli euróárfolyamon).
Az akkori és a mostani ár közötti több mint 7 milliárd forintos különbség nagyjából 33 százalékos nyereséget jelent. Ez önmagában kedvezőnek tűnik, azonban az üzlet sikerét mérsékli az állam által fizetett rendelkezésre állási díj. Ez nagyjából évi 25 milliárd forint; ennek eddig a negyven százaléka, tehát 10 milliárd visszafolyt a költségvetésbe. Mivel az ÁAK közleménye nem tér ki a rendelkezésre állási díjra, valószínűsíthető, hogy az állam a díjat továbbra is fizetni fogja, így a 7 milliárdos nyereség már egy éven belül elveszhet, márpedig a koncesszióból még 21 év hátra van.