A magyar szabadpiaci árak kellemetlen meglepetéseket okozhatnak azoknak, akik élni akarnak vagy élni kényszerülnek az árampiaci liberalizáció nyomán a szolgáltatóváltással. Mivel a korábbi egyetemleges szolgáltatók keze a lakossági árak tekintetében továbbra is meg van kötve, a szabadpiaci ügyfeleknél emelnek jelentõsen: ennek eredményeképpen a vállalati szektor jóval az uniós átlagár felett, míg a lakossági ez alatt vásárol.
A villamosenergia-piacnyitás Magyarországon meglehetõsen sajátos módon történt 2008. január 1-jén. Egyrészt a vonatkozó uniós irányelv (2003/54 EK) által elõírt határidõt fél évvel túllépte a teljes piacnyitás, másrészt a fogyasztók szabad szolgáltatóválasztási joga elválik a piaci-gazdasági viszonyoktól – áll a KPMG elemzésében. A lakossági és kis nem-háztartási fogyasztók részére nincsenek ajánlatadásra felkészülve a kereskedõk, de ennek nem is volna értelme, hiszen a közüzemi körbõl kiszorult fogyasztók jellemzõen jóval magasabb árakkal kénytelenek szembesülni a szabadpiaci viszonyok között. A nem-háztartási fogyasztók elvileg eddig is élhettek a szolgáltatóváltás lehetõségével, de a szabadpiac áralakulása nyomán sokan visszaléptek a közüzembe, így tavaly év végén a teljes fogyasztás kétharmadát képviselõ jogosultaknak mindössze harmada vételezett a szabadpiacon.
A fogyasztói választás elvi lehetõségének bevezetése nyomán a hosszú távú áramvásárlási megállapodások rendszere nem szûnt meg, így a volt közüzemi nagykereskedõ (az állami tulajdonban levõ Magyar Villamosmûvek Zrt. – a szerk.) jogi monopólium nélkül is meghatározó piaci tényezõ, ráadásul megnövelt nyereségelvárásokkal. Végeredményben a korábbi kettõs modell piaci értelemben némi módosulással tovább él – emeli ki a KPMG tanulmánya.
Január 1-jétõl a rendszerhasználati díjak (átvitel, rendszerszintû szolgáltatások, elosztás) továbbra is minden fogyasztói csoportban hatósági maximált árasak, az energia díjának meghatározása viszont eltérõen alakul az egyetemes szolgáltatási és a szabadpiaci szegmensben.
Az egyetemes szolgáltatók által kötelezõen felkínált termékcsomagok árának meghatározását miniszteri rendelet szabályozza. A meghatározott összehasonlító termékár felett a megújuló forrásból és kapcsoltan termelt energia kötelezõ átvétele miatti felár, illetve ugyancsak szabott árrés érvényesíthetõ. A tarifák módosítására vonatkozó javaslatukat negyedévente nyújthatják be az egyetemes szolgáltatók jóváhagyásra. Az elsõ negyedévben a tavalyi utolsó közüzemi árakat átlagosan legfeljebb 9,8 százalékkal meghaladó csomagdíjak alakíthatóak ki a lakossági fogyasztók számára.
Végsõ soron az új árazási rendszer a szabadpiaci szegmensre hárítja az emelkedõ költségek és a nyereségelvárások árhatásait. A szabadpiacra kényszerülõ fogyasztók keresletnövelõ hatása változatlan kínálat mellett minden jel szerint 20-60 százalékos energiadíj-emelkedéshez vezet. Ennek nyomán tovább nyílhat az olló a különbözõ fogyasztói kategóriák között - az európai átlagárakhoz viszonyított jelenlegi 20-30 euró/MWh eltéréshez képest - lefelé a háztartási fogyasztók javára, és felfelé az ipari fogyasztók rovására.
A külföldi piacokon az elmúlt idõszakban mindenütt emelkedtek az áramárak, döntõen a nyersolajárak jelentõs emelkedésére visszavezethetõen, továbbá a megújuló energiák támogatása és a klímavédelmi intézkedések következtében. Európában ugyanakkor az uniós egységes belsõ piac létrehozásának folyamata egyelõre a kezdõdõ regionális nagykereskedelmi piacok kiépítésénél tart, miközben az iparági konszolidáció gyorsuló ütemben zajlik.
A villamos energia árát végsõ soron alakító tényezõk közül 2008-ban az olajárak további növekedésére lehet számítani, a tavalyi 72-73 dollár/hordó éves átlagár várhatóan 85-87 dollár körül alakul. Ennek megfelelõ mértékû földgázár-növekedéssel lehet kalkulálni. A szén világpiaci árát (ARA) az elõrejelzések a 100-130 dollár/tonna sávban várják. A kibocsátási kvótakereskedelem (EU ETS) második szakaszában idén 22-25 euró/egység árfolyam valószínûsíthetõ a határidõs kereskedelem adatainak ismeretében. Számolni kell továbbá az elhalasztott hálózatfejlesztési beruházások, illetve az erõmûvi selejtezések nyomán jelentkezõ kapacitáspótlási igények erõsödõ hatásaival is. A költségtényezõk árfelhajtó hatása mellett a verseny árleszorító hatásai viszont kimerülni látszanak. Az európai áramtõzsdék határidõs kontraktusai 60 euró/MWh zsinórárat (csúcsidõn kívüli árat) és 80 euró/MWh feletti csúcsidei árakat jeleznek az év folyamán, amelyek megalapozottnak tûnnek, illetve tovább erõsödhetnek.
Ilyen körülmények között a magyarországi szabadpiaci szegmens árai várhatóan komolyan kellemetlen meglepetést okoznak a közüzembõl év elején kiszorult fogyasztóknak. Ezen túlmenõen, további emelkedést tartogathatnak azoknak a vevõknek, akiknek az év során kell megújítani szabadpiaci szerzõdésüket.