Bő másfél hónappal ezelőtt még úgy volt, hogy a kormány újabb terhet sóz a nemzetközi összehasonlításban igen nyereséges bankok nyakába. Utóbb azonban elsikkadt a terv, a múlt héten a kabinet elállt az elképzeléstől. Mi történt a háttérben?
A szeptember elején napvilágot látott adócsomag részeként a kormány jövőre megadóztatta volna a bankok céltartalékát. Egészen pontosan a pénzügyi szolgáltatásból, illetve befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre elszámolt értékvesztés összege és a vélhetően nem megtérülő hitelekre, befektetésekre képzett céltartalék a mai szabályokkal szemben 2008-tól növelte volna a bankok és a befektetési vállalkozások társasági adóalapját. Ezt a lépést azzal indokolta a kabinet, hogy a két csoport kivételezett helyzetben van, ezért az összes többi pénzügyi vállalkozásra érvényes általános szabályokat kell rájuk is alkalmazni.
Az érintettek meglepődtek, hogy újabb, direkt rájuk szabott terhet akar kivetni a Pénzügyminisztérium. Tavalyelőtt és tavaly a bankadót fizették, azt pedig idén januártól felváltotta a hitelintézeti járadék. (Az volt a megállapodás a kabinet és a bankok képviselői között, hogy a bankadót két éven át tartja fenn a kormány.) Természetesen a többi társasági adóalanyhoz hasonlóan társasági adót és 2006 szeptemberétől szolidaritási adót is lerónak.
Egyetlen szempontot tarthatott szem előtt a kormány, amikor a céltartalékok megadóztatását fontolgatta: pótolni kell valahogyan azt a 10-20 milliárd forintot, ami a bankadóból befolyó bevétel és a hitelintézeti járadék címén a büdzsébe érkező summa különbsége. Bankadóból évente 30-35 milliárd forinttal hízott az államkassza, hitelintézeti járadékból pedig idén 15 milliárd forint körüli összeg várható. Az adócsomaghoz fűzött magyarázat tanúsága szerint a céltartalékok megadóztatásából 10 milliárd forintra számított a pénzügyi tárca, ám szakértők inkább 20-30 milliárd forintra becsülték a bevételi hatást.
A nyilvánosságra hozatal után heves tiltakozás fogadta a tervet. A bankszektor egységesen lépett fel az intézkedés ellen, annyira, hogy több forrásból származó információink szerint a bankok érdekképviseletével foglalkozó Bankszövetségen és az egyes hitelintézeteken kívül a Magyar Nemzeti Bank is tiltakozott.
Több érvet is felhoztak, hogy miért nem tartják indokoltnak a céltartalékok megadóztatását. Példálóztak azzal, hogy azért nem lenne szerencsés a bankokat egy kalap alá venni a többi vállalkozással, és az ő céltartalékukat is megadóztatni, mivel míg a hitelintézeteknél a rendes üzletmenet része a követelések meg nem térülése (a céltartalékot éppen ilyen esetre képezik meg), addig a többi vállalkozásnál ez rendkívüli eseménynek számít.
A hitelintézeteket ráadásul jogszabály is kötelezi a céltartalékképzésre. Érveltek azzal is, hogy bár a bankok jelenleg már a céltartalék megképzésekor is elszámolhatják a tételt, vagyis ezzel csökkenthetik az adóalapjukat, a többi szervezet csak akkor járhat el így, ha már veszteség áll elő, és ezért felhasználják az erre az esetre megképzett céltartalékot - ám "cserébe" a bankok a többi vállalkozással szemben nem élhetnek a veszteségelhatárolással.
Értesüléseink szerint az egyeztetések közepén Veres János pénzügyminiszter még kitartott a céltartalékok megadóztatásának terve mellett, csak az átmeneti szabályok ügyében mutatott engedékenységet. Utána nem sokkal azonban már kompromisszumos javaslat született, a Pénzügyminisztérium pedig modellszámításokat végzett erre vonatkozóan.
Úgy tudjuk, arra jutottak, hogy nagyon bizonytalanul ítélhető meg a kompromisszumos elképzelés költségvetési hatása. Sőt azt is elképzelhetőnek tartották, hogy inkább bevételkieséssel járna a büdzsé számára a mai állapothoz képest.
Ezért a szakminisztérium inkább teljesen elállt a tervtől. A múlt heti ülésén a kormány is visszavonulót fújt, ráadásul a koalíciós képviselők is amellett szavaztak a parlament költségvetési és pénzügyi bizottságának legutóbbi ülésén, hogy minden maradjon a régiben.