Elvesztegetett évtizedként jellemezte Bokros Lajos volt pénzügyminiszter az elmúlt időszakot a magyar gazdaságpolitka szempontjából. A CEU gazdasági főigazgatója szerint mostanra az egykor élen járó országból a kockázatos üzleti besorololású államok közé kerültünk. Az EU-hoz csatlakozott nyolc volt szocialista ország közül már most is Magyarországon a legkisebb a gazdasági növekedés, és ez a következő években is így lesz. Optimizmusra az ad okot Bokros szerint, hogy a kormány most felismerni látszik az eddigi "valóságtagadó" politika tarthatatlanságát. Az egykori pénzügyminiszter azt mondta, hozzá kell kezdeni a szerkezetátalakításhoz.

Szükséges, de nem elégséges a tandíj bevezetése a felsőoktatásban, mondta Bokros Lajos. Szerinte ugyanakkor üdvözlendő, hogy bármilyen néven, de újra bevezetik a fizetési kötelezettséget a felsőoktatásban. A további lépések között említette a diákonkénti, fejkvótaalapú finanszírozási rendszer megszüntetését, ez ugyanis a mennyiségi, és nem a minőségi képzésre ösztönöz. Bokros szerint e miatt ma sok egyetemet, felsőoktatási intézményt meg is kellene szüntetni Magyarországon. Az egyetemek bezárására akár önálló, speciális csődtörvény megalkotását is szükségesnek látná.

Bokros megszüntetné a felsőoktatásban dolgozók közalkalmazotti státusát, a rektorok a munkáltatói jogokat és a bérezést illetően szabad kezet kapnának. Mindkét kérdésben meghatározó lehetne a diákok éves értékelése a tanárokról. A jelenleg a felsőoktatási intézményeknél működő gazdasági tanácsokat - ő maga az ELTE-n ennek a testületnek a vezetője - megszüntetné, a döntéseket úgynevezett tulajdonosi irányító testületek kezébe adná.

Szükséges, de nem elégséges a vízitdíj, összegezte a felsőktatási reformintézkedésekről alkototthoz hasonló álláspontját az egészségügy tervezett átalakításáról Bokros Lajos. Bokros szerint a konvergenciaprogramban csak majdani döntési lehetőség a több-biztosítós modell bevezetése, ennek kéne az első lépésnek lennie az egészségügyben. Enélkül nem lesz változás a szolgáltatások minőségében. Bokros szükségesnek tartaná az egy adott összegben meghatározott járulékminimum bevezetését, a jelenlegi, a bér százalékában meghatározott számítási mód csak a minimumszint felett élne.

Az ingyenes kórház és gyógyszerellátást is meg kell szüntetni. Ahol ingyenesség van, ott kiszívják a támogatások 90 százalékát, és egy felülről nyitott rendszer korrupcióhoz vezet.

Minősített felelősség terheli azokat, akik a fiskális problémák miatt az állam kivonulását, a szolgáltatások piacosítását szorgalmazzák, mert ennek következménye a magyar társadalom totális kettészakadása, jelentette ki a tervezett reformokról Stumpf István. Az Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere szerint fel kell tenni a kérdést, hogy rendelkeznek-e a magyar családi háztartások olyan erőforrásokkal, amelyek a szociális szolgáltatások jelentős részének piacosítását megalapoznák? Szerinte a jövedelemstatisztikák és empirikus társadalomismeretek szerint a piacosítás a családok zömére elviselhetetlen terheket róna.

Az olyan közösségi szolgáltatások, mint az oktatás, az egészségügy vagy a szociális ellátás - különösen a fejlődő gazdaságokban - a nemzeti stratégia fundamentumán, erőteljes állami szerepvállalással biztosíthatók hatékonyan és hosszabb távon is fenntarthatóan. A politológus szerint az évtizedek óta változatlan struktúrában működő állam kritikája az államháztartás struktúrájának kritikájára szűkül, a fiskális krízisállapotok viszont nem az államháztartás szerkezete, hanem a magyar nemzetgazdaság torz struktúrája miatt alakulnak ki rendkívül könnyen.

A nemzetgazdasági struktúra egyik alapvető problémája, hogy a külföldi tulajdonú tőke érdekérvényesítő ereje révén a máig képes biztosítani, hogy a magyar gazdaságban működtetett vállalkozásai mentesüljenek az arányos közteherviselés alól; illetve hogy a profitmaximalizálás érdekében a béreket alacsony szinten tartsák, és az állam ezt a bérszintet kövesse a közalkalmazotti szférában is. Így a külföldi tulajdonú vállalkozások bőséges és olcsó forrásokra támaszkodhatnak, kevés alkalmazottal működnek, jövedelmüket jogsértés nélkül képesek kivonni a közfeladatok finanszírozása alól. Ezzel szemben a magyar kis- és közepes vállalkozások forrásproblémákkal, tőkeszegénységgel küzdenek, a foglalkoztatottak kétharmadának biztosítanak munkát, de az adóterheiket csak jogsértéssel mérsékelhetik.

A bérek reálértékének leszorítása, a költségvetési kiadások lefaragása, az állami szerepvállalás visszaszorítása az alapproblémát nem érinti, csak átmenetileg javíthatja az államháztartás helyzetét, de tartós egyensúlyt nem eredményez. Stumpf szerint az Új egyensúly programja számos alapvető problémával küzd. Ezek közül a legalapvetőbb, hogy a jelenlegi hatalmi elit nem tud válaszolni arra kérdésre, hogy milyen államot, milyen feladatokkal szeretne. A mostani stabilizációs program éppen a hosszú évek óta egyre súlyosabb feszültségeket felhalmozó mechanizmust erősíti, alkalmatlan a piacok, a családok és az állam közötti egészséges forrásmegosztásra. A program a nemzeti jövedelmet túlzott mértékben engedi át a tőkének, és túlzott mértékben vonja el a munkától, szétzilálja a közigazgatást, lerontja konfliktuskezelő és krízismenedzselő képességét, ennek példáját látta Stumpf az augusztus 20-i eseményeknél is.

Nemzethalál-víziót vetített előre előadásában Stumpf István, de ez nem baj, mert a vitákban világossá válik, hogy ilyen típusú teljes állami leépítésről nincsen szó, mondta Draskovics Tibor, az államreform-bizottság vezetője. A reformokra a kényszer eddig is megvolt, de hiányzott a keresztülvitelükhez szükséges politikai bátorság, ami most jellemzi a kabinetet. Draskovicsnak Bokrost Lajost hallgatva úgy tűnik, megvan a társadalmi támogatottság a szükséges lépésekhez, míg Stumpf Istvánt hallgatva nincs meg, de a kormány eltökélt. Hangsúlyozta, hogy nem az állam leépítése, hanem méretre szabása a cél, és közben a szolgáltatások minőségének változására van szükség. Ma túlzott kapacitások vannak az oktatásban és az egészségügyben is, és az intézmények nem a kölséghatékony működésben, hanem az állami erőforrások minél nagyobb mértékű megszerzésében érdekeltek. Ezért van nagyon sok beteg és diák a kvótafinanszírozáson alapuló rendszerekben. Át kell alakítani a jelenlegi méreteket, a működési módokat, a hozzáférési, felelősségi viszonyokat. Felül kell vizsgálni a közfeladatok körét, terjedelmét és az ellátás módját, emelte ki az államreform-bizottság vezetője.

A több-biztosítós egészségügyi modell kérdésében a kormány még az idén kialakítja álláspontját, jelentette ki Draskovics Tibor. A politikus szerint nem késlekednek a további lépésekkel sem: míg a konvergenciaprogram a nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan csak a korhatárkérdés és a rokkantellátások problémáinak megoldása szerepel, ennél tovább is mennek. A programban levő tervek Draskovics szerint sem mondhatók reformnak, de a kormány még az idén elkészíti és nyilvánosságra hozza a nyugdíjrendszer tényleges megújításáról szóló koncepcióját. Az államreform-bizottság vezetője szerint jövőre készülhet el a közteherviselés, az adórendszer reformját vázoló koncepció.

Ahhoz, hogy a reformfolyamatot kézben tartsák, nemcsak arra van szükség, hogy végre sarokszámaikban, célintézkedéseikben megfelelő programok szülessenek, hanem meg kell változtatni a a költségvetési tervezési és számbavételi eljárást is, mondta Kovács Árpád. Az Állami Számvevőszék elnöke hangsúlyozta, hogy az egyes makrogazdasági adatok kimutatása nem éri el a kívánatos minőséget, az pedig egyenesen elképesztő, hogy a 2005. évi zárszámadáskor a KVI nem tudta megmondani, milyen vagyonelemek értékesítéséből származott egymilliárd forint bevétele.

Kovács Árpád szerint a konvergenciaterv abban minden korábbi programtól eltér, hogy a problémákról és a helyzetről őszintén beszél. Az ÁSZ a program véleményezésekor azt vizsgálja, hogy milyen összhang van a kitűzött célok és a tervezett intézkedések között. Kovács jelezte ugyanakkor, hogy a következő évek költségvetési tervezeteiben a konvergenciaprogram elemeit, számait, céljait kérik majd számon a kormányon.

Most lenne itt az ideje kétéves költségvetést készíteni, a 2008-as büdzsé jelenthetné a garanciát arra, hogy a konvergenciaprogram hiteles, és 2009-re, 18 hónap alatt sikerül a hiányt a 3 százalékos határra leszorítani, mondta Csillag István, az Eximbank elnöke. A volt gazdasági miniszter szerint még nem lehet eldönteni, hogy a kormányalakítás óta eltelt száz nap roosevelti, a New Dealt hozó száz nap, vagy szocialista száz nap volt, egyelőre ugyanis a reformok jelentős része nem valósult meg, sok esetben még nem is látni, milyen irányba mennek majd az átalakítások. Csillag szerint egyértelműsíteni kellene, hogy a bevezetett adóemelések átmenetiek, a kiigazítást célozzák, 2009-től a gazdasági fellendülés időszakának kell jönnie, amihez szektorsemleges adórendszert hozó reform is szükséges.

Még sokáig fennmarad a bizonytalanság még - mondta előadásában Bod Péter Ákos. A Corvinus Egyetem tanára, az MNB egykori elnöke a reformok irányán, jellegén túlmenően ide sorolta a megszorító csomag gazdasági hatását is. Azt a kérdést, mennyire hiszik el a gazdasági szereplők, hogy a csomag után jobb lesz. Ez a fontos, az úgynevezett nem keynesi hatás ugyanis némiképp ellensúlyozhatja a csökkenő állami beruházások és a növekvő adóterhek miatti növekedés-visszasés mértékét.

Bod Péter Ákos szerint a bizonytalanságot fokozza, hogy a kormány és jegybank még mindig némileg eltérően ítéli meg az inflációs kilátásokat, továbbá a lehetőség, hogy a forint a zlotyval párban az egyedüli spekulációs célpontként szóba jöhető deviza marad a régióban (ha a környező országok előbb bevezetik az eurót), végül pedig a nagy devizaadósság.

A magyar gazdaság sérülékenyebb, mint a feltörekvő országoké általában, a magyar makrogazdasági mutatók a legrosszabbak az egyebek között Argentínát, Törökországot, Uruguayt magába foglaló országcsoportban, mondta Christoph Rosenberg, az IMF közép-európai és balti főmegbízottja. Magyarországnak most kell lépnie, jelentette ki a szakértő. A tervezett magyar kiigazítás az értékét tekintve a jelentősebbek közé tartozik világviszonylatban. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint az adóemelésére épülő kiigazítások nem lehetnek sikeresek, a kiadási oldal, az állami költési szerkezet átalakítására van szükség. Példaként Finnországot és Litvániát említette, ahol alapvetően a gazdasági növekedést nem érintő, az állami költségek leszorítására épülő csomagokkal érték el a hiány csökkentését. Litvániában egyebek között sor került az állami alkalmazottak bérének nominális csökkentésére is.

Az adók területén azonban a másik irányba sincs nagy mozgástere az államnak, hangsúlyozta Christoph Rosenberg. Miközben a magas adók a gazdasági növekedés ellen hatnak, az ezekből származó bevételre szüksége van a kormánynak. Olyan adóreformra van szükség, amely az adózásba bevontak körét szélesíti, és - az állami bevételek szinten tartása mellett - ezzel teszi lehetővé az adók későbbi csökkentését.

Tavasszal az elemzők nem számoltak azzal, hogy reálisan megszorításokra, kiigazításokra kerül sor a választások után. A csomag június 10-i bejelentésekor, majd a múlt héten, a konvergenciaprogram tervezetének kiszivárgása nyomán a piacok mégis negatívan reagáltak, a forint mindkét esetben történelmi mélypontokra került az euróhoz képest, mondta Samu János, a Concorde Értékpapír Rt. elemzője. Samu előadásában a negatív piaci reakciók okaira kereste a választ. Miközben a várakozásokat jóval felülmúlóan produkált a kormány, a kedvezőtlen reakció három fő okra vezethető vissza.m Az egyik a hitelesség kérdése, a magyar gazdaságpolitika az elmúlt években elveszítette hitelét, és ezen a választások utáni egyes bejelentések - például a hiányprógnozis javítása - sem segítettek. A második probléma kommunikációs volt: nem volt és ma sincs teljes kép arról, hogy honnan hova és milyen eszközökkel akar eljutni a kormány, nem látszanak az egyes reformok konkrét lépései.

Samu ugyanakkor jelezte, hogy miközben a június 10-én bejelentett csomag alapján a költségvetési kiigazításban a bevételi oldali intézkedések, az adóemelések látszottak főszereplőnek, amit a piac és az IMF is kritikával illetett, a most nyilvánosságra került konvergenciaprogram alapján az arányok 2009-re már átbillenhetnek, és az egyensúlyteremtésben 60-40 százalékra módosulhatnak a kiadási oldal javára. A harmadik fő ok a növekedési pálya bizonytalansága, és az ebben meghatározó szerepet játszó uniós pénzek kihasználásának a bizonytalansága.

Az előzetes programban nem szerepelt, de az ebédszünet után Veres János pénzügyminiszter is befutott, és röviden felszólalt a konferencián.

"Tudom, hogy vannak, aki határozottabb, mélyebb, átfogóbb lépéseket is elképzelhetőnek tart, mások szerint meg persze olyan program kéne, amely nem érinti a lakosságot, a vállalkozásokat. Az egyik politikailag, a másik gazdaságilag nem valósítható meg - mondta Veres János. - Mi olyan közbenső megoldást választottunk, amit lehet, hogy sokan rossz kompromisszumnak tekintenek, de mégis ez az, amely mellett minden lépésünkkel ki kell állni, amely az ország hitelességének visszaállítására, a gazdasági stabilizálás és az uniós pénzek felhasználására is biztosítékot ad." Ez a program szerinte alkalmas lesz arra, hogy bebizonyítsa, van az országnak fejlődési perspektívája, és arra is, hogy Brüsszelben lássák, Magyarország jó úton halad az uniós források felhasználása felé.

Veres jelezte, hogy a kormány december 31-ig döntést hoz a nyugdíjreformról, a korhatár és az indexálás kérdéseit is beleértve.

Áprilisban sikerült megakadályozni, hogy jobboldali vagy nacionalista fordulat menjen végbe, ez a régióban komoly érték, jelentette ki Kóka János. A gazdasági miniszter hangsúlyozta, hogy a befektetőknek a legfontosabb a komplex stabilitás, és ebben benne van az a politikai biztonság, ami Magyarországot jellemzi. Kóka kitért rá, hogy nehéz Magyarországon a reformokról beszélni, ezeket elkezdeni, mert óriási ellenállással szembesül az, aki megpróbálja. Van Magyarországon egy jogszabály, amely előírja, hogy egy vendéglőben csak állami engedéllyel játszhat egy zenész, az engedély kiadására és az ellenőrzésre külön hivatal van, mondta példának a miniszter, aki három hónapja az abszurd szabály kiirtásán dolgozik, de kemény lobbiküzdelmeket kell vívnia. Hasonló a helyzet a politikában is, de Kóka úgy vélte, az, hogy a Fidesz a választások előtt reprivatizációról, most pedig arról beszél, hogy Brüsszel nem fogadja el a konvergenciaprogramot, árt az országnak, mert az ilyen megnyilatkozások miatt az ország tényleges külföldi megítélése rosszabb, mint amit versenyképességi mutatói indokolnának.

A mostani helyzetben, amelyért az 1999 óta kormányzó összes erőnek felelőssége van, a stabilitás fontossága mellett mintha kevesebb figyelem jutna a növekedésre, a tartós versenyképességre, mondta Kóka János. A stabilitás megteremtésén túl legalább ekkora lelkesedéssel kell javítani az üzleti klímát is, hogy Magyarországon mérhető kritériumok alapján javuljon a tőkevonzó képesség. Magyarország ma az 52. a Világbank vonatkozó listáján, Kóka szerint négy év alatt a 25. helyre léphetünk előre. Magyarországon minden gazdasági ügyintézés, cégbjegyzés, földhivatali ügyintézés kétszer annyi időbe, fáradságba, pénzbe kerül, mint az OECD országokban, ezen változtatni kell.

Kóka adóreformot is ígért. A kormányon számon kell kérni a ciklus második felében a versenyképesség kérdését. A gazdaság támogatására 2009-ben van lehetőség, és van kényszer is egy ilyen reformhoz, tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az SZDSZ az egykulcsos rendszerhez ragaszkodik, mert ennél egyszerűbb, átláthatóbb megoldás nincs. Pártja elfogadja, hogy a bevételek csökkentésére nincs lehetőség, de a versenyképességet jobban szolgáló adórendszert, a reformot így is szükségesnek tartják.

Kóka kitért rá, hogy a gazdasági tárca átalakítja az autópályépítések finanszírozási rendszerét, a jelenlegi 2 milliárd forintról 1,2 milliárd forintra viszik le az egy kilométernyi sztrádaszakaszra jutó építési költségeket.

Do it, and most of all, do it now!, azaz csináld, de legfőképpen csináld most, ezt a címet viselte Bodor Andrásnak, a Világbank tanácsadójának az előadása. A társadalom elöregedése, a nyugdíjasok számának növekedése mindenütt a világban probléma, Magyarország azonban most még - néhány évig - demográfialiag kedvező helyzetben van, egyszerre van jelen a munkaerőpiacon aktív korúként a Ratkó-generáció, illetve az ő gyerekeik. A reformról hangsúlyozta, hogy nem elég a kormány által eddig felvázolt, az indexálásra és a korhatárra koncentráló, úgynevezett parametrikus reform. Ez rövid távon ugyan helyreállíthatja a nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyát, de a folyamatos parametrikus felülvizsgálat szükségessége, a politikai rendszer működési logikájából fakadó kockázat és az uniformizált nyugdíjbavonulási profil anakronisztikus képzete fennmarad.

Bodor szerint ezért olyan nyugdíjreformra van szükség, amely képes az automatikus alkalmazkodásra a pénzügyi fenntarthatóság mellett. Szerinte ilyen a névleges egyéni számlás nyugdíjrendszer (NDC=Nonfinancial/Notional Defined Contribution). Ennek az a lényege, hogy az aktív életpálya alatt befizetett teljesített nyugdíjjárulékok és azok (adminisztratív) hozamai egyéni nyugdíjtőke-akkumulációként kerülnek nyilvántartásra, majd nyugdíjba vonuláskor felhalmozott nyugdíjtőke-életjáradékká alakulnak. Az NDC rendszer Bodor szerint biztosítja a hosszú távú pénzügyi egyensúlyt, és szükségtelenné tenné a politikai rendszer kontraproduktív szerepvállalását a nyugdíjrendszer paramétereinek az aktualizálásában. Emellett a gyakorlatban a munkavégzésre képes kor emelkedő szórásához igazodóan rugalmassá teszi a nyugdíjba vonulás időpontját, és az új rendszerre való átállásnak nem lenne átmeneti finanszírozási igénye sem.

Bármilyen parametrikus változás oda vezet, hogy maximum egy-egy évre lesz nullszaldós a nyugdíjkassza, hangsúlyozta a nyugdíjreformról szóló előadásában Heim Péter. Az Aegon Alapkezelő vezérigazgatója szerint ki kell mondani azt is, hogy nem lehet fejlődni, ha minden terhet a foglalkoztatottakra hárít a kormány, és a nyugdíjasokat mindentől megkíméli. A rendszer problémáiról hangsúlyozta, hogy a kiadási elkötelezettségek nagyon magas járulékokkal sem finanszírozhatók már, túl alacsony a nyugdíjas státusba kerülés átlagéletkora, csak a rokkantnyugdíjasok indokolatlanul magas száma évente 180 milliárd forintjába kerül a költségvetésnek. A szakértő szerint az egyik alapvető probléma politikai természetű: a nyugdíjasok túlreprezentáltak a szavazók között (a szavazók 36 százaléka nyugdíjas), és az egyoldalú pénzáramlás miatt könnyen manipulálhatók. Ez vezet oda, hogy a kormányok felelőtlen politikai ígéretekkel egyre nagyobb kiadásokat vállalnak a szavazóréteg megőrzése, megszerzése érdekében. Heim szerint olyan megoldásra lenne szükség, amely kizárja a politikai bizonytalansági tényezőt a rendszerből, ezt akár azzal is el lehetne érni, ha a nyugdíjrendszer működését kétharmados jogszabályok szabályoznák.

Miközben az indexálás átalakítása akár rövid távon is jelentős megtakarítást eredményezhet, a korhatárok emelése pedig elkerülhetetlen, e két paraméternek a konvergenciaprogramban vállalat felülvizsgálata nem oldja meg a nyugdíjrendszer hiányának újratermelését. Heim Péter is kiállt az egyéni nyugdíjszámla bevezetése mellett. Ezzel minden egyes állampolgár látná, mekkora összeg van a számláján, és saját maga dönthetné el, mikor megy nyugdíjba.

Miközben Veres János pénzügyminiszter nem is szerepelt az előzetes programban, de beugrott a pénzügyi csúcstalálkozóra, Varga Mihály, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetőjét ugyan várták, de a Kóka János felszólalása utánra tervezett előadása elmaradt. Egyelőre nem tudni, Varga más programjai miatt végleg eltekint a szerepléstől, vagy csak később érkezik, de az idő múlásával egyre valószínűbb, hogy Kóka Fideszt érintő megjegyzései válasz nélkül maradnak.

Az egészségügyi és a nyugdíjbiztosítási alap problémái egy tőről fakadnak és nagyságrendileg azonosak - mondta Mihályi Péter közgazdász, a Veszprémi Egyetem és a CEU professzora. Mindkét alap puha költségvetési korláttal működik. A mai magyar rendszer sem a biztosításmatematikai korrektség, sem a társadalombiztosítás bismarcki elveinek nem felel meg. Érvényesül-e a szolidaritás? - tette fel a kérdést Mihályi, aki szerint a kérdésre nem lehet válaszolni. Ehhez ugyanis ismerni kellene az életpálya során történő befizetések (járulékok) és szolgáltatások (természetbeni ellátás, táppénz) pénzbeli egyenlegét. Ilyen elemzések Magyarországon soha nem készültek, a társadalmi normává vált jövedelem- és vagyoneltitkolás miatt nem is készülhettek. Ugyanakkor a szabályozás elvei (járulékplafon, minimálbérszabályok, hálapénz), demográfiai adatok és a szocializmus sok évtizedes működési tapasztalatai alapján feltételezhető, hogy a mai rendszer inkább a nagyvárosokban lakó, magas jövedelmű, vagyonos és befolyásos csoportok számára előnyös.

Mihályi Péter egyszersmind az államreform-bizottság egészségügyi csoportjának vezetőjeként a több-biztosítós modell mellett érvelt. Hangsúlyozta, a profitorientált biztosítók 1998-tól sikeresen kiépítették a nyugdíjbiztosítási üzletágat. A kormányprogram kulcsmondatának minősítette a dokumentumban szereplő ígéretet: 2007 végéig létrehozzuk a biztosítási alapon működő egészségügy szabályozási, intézményi, pénzügyi, működési, felügyeleti és garanciális rendszereit.

Magyarországon jelenleg a 70-es évek egészségügyi rendszere működik, de most nem a 90-es évek, hanem a jövő ellátórendszerét kell megteremteni - mondta Holló Imre. Az Európai Beruházási Bank közgazdásza szerint a jövő nemcsak a kórházak közötti versenyről, hanem a kórházak közötti együttműködésről is szól, akár egy-, akár több-biztosítós modellben gondolkodunk. Holló Imre arra hívta fel a figyelmet, hogy átfogó fejlesztési stratégiára van szükség, amelynek tervezésében a régióknak kell főszerepet játszaniuk, a finanszírozásban viszont a forrásokat koncentrálni kell, például az egészségügyi tárcánál. A modern egészségügyben elengedhetetlen a tervezés, a rugalmasság és a mátrixszerű együttműködés. Példaként egy spanyol régiós fejlesztést hozott, ahol modellszámításokat végeztek arra vonatkozóan, a következő évtizedekben milyen betegségcsoportokban mekkora esetszám várható, és ennek megfelelően alakították ki az ellátórendszert. Az ilyen típusú fejlesztéseknél, így Magyarországon is felmerül a szabad intézményválasztás régión kívüli korlátozása is. A kórházak közül az EIB az utóbbi években azokat finanszírozta, amelyek kialakítása ugyan egyszeri költségként drágább volt, de biztosították az infrastrukturális rugalmasságot, a műtők későbbi kialakításának vagy az ágyszám egyszerű módosításának a lehetőségét, ami pontosan sosem modellezhető későbbi igények lefedéséhez szükséges.

Az egészségügyi szerkezetátalakítás kérdéseit illetően alapvetően egyetértek Holló Imrével, mondta Kincses Gyula, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet főigazgatója, aki szerint a jelenlegi ellátórendszer nem alkalmazkodott a megváltozó szükséglethez, technológiai környezethez, lakossági igényekhez, jelenleg kórházközpontú és lelakott, működtetése nem tartható fenn sem forrás-, sem humánerőforrás-oldalról. Hangsúlyozta: az aktuális (rövid és középtávú) költségeket nem a szükséglet, hanem a struktúra határozza meg, az egészségügyben jelenleg 70 százalékos arányt képviselnek a fix költségek. Kincses Gyula szerint vegyes rendszert kell kialakítani: a kiemelt feladatokra kompetencia-központokat kell kijelölni, normatívák szerinti pályázatok alapján, míg a rutinellátásokra hozzáférési garanciák meghatározása mellett piaci szabályozásra van szükség, amit erős piacfelügyelet és fogyasztóvédelem biztosít.

Először is elnézést kell kérnem az előadás címéért, amit kollegáim adtak - mondta Járai Zsigmond, miközben a vetítőn A reform makrogazdasági hatásai cím volt olvasható. Reformot nem látok, fejetlen össze-vissza kapkodást látok. A nagy átverés időszaka átment a nagy kapkodás időszakába. Az áremeléseket nem lehet reformnak nevezni, széthulló állami intézményeket látunk, szabályozók változnak, kilenc hónapig tartott egy áfarendszer, ebben alighanem világrekorderek vagyunk - sorolta a jegybank elnöke. Járai szerint felmerül a kérdés: miért van szükség nagy reformokra? Nincs, nem volt feltétlen szükség rájuk - adta meg a választ. Tetszettek volna jól csinálni az elmúlt években - üzente a kormánynak. A jegybankelnök szerint nem lehet elfelejteni, hogy a helyzet, amiben most vagyunk, nem magától alakult ki, most már viszont valóban nagy lépések kellenek. Ezeket azonban komoly előkészítés kell megelőzze, az, hogy néhány bértollnokkal cikket íratunk itt-ott, nem társadalmi előkészítés - szögezte le. Járai szerint a gazdaság számára szörnyű eredményekkel jár, ha három ember leül, hozzá nem értőként reformokat ír, és elfogadtatja a parlamenttel.

Négy maastrichti kritériumból háromban távolodunk a következő években, ezt bátor dolog konvergenciának hívni - mondta Járai Zsigmond a konvergenciaprogramról szólva. Megelőlegezve a jegybank még készülő hivatalos állásfoglalását, jelezte: az egyetlen pozítivum, hogy évek óta először néhány igaz szám is szerepel a dokumentumban, de ezért nem jár dicséret, ez eddig is a minimum lett volna. Járai szerint nem lesz tartható a programban felvázolt pálya: az nemcsak nem felel meg az uniós egyezményeknek, a lisszaboni programnak, azaz nem növeli Magyarország versenyképességét, de éppen emiatt az egyensúlyhiány újratermelődik a következő években. Ez a lecsúszás programja, a jó pálya az állami kiadások csökkentése lett volna - mondta az MNB elnöke. Szerinte a program alapján az euró a ködös jövőbe vész, a kijelölt pálya nem vezet el sem a 2011-es, sem a 2013-as euróbevezetéshez. Járai nem tudta megmondani, hogy Brüsszel elfogadja-e a programot, de semmiképpen nem jósolt nagy jövőt neki.

Mit kellene tenni? - tette fel a kérdést Járai. Majd azt mondta: Nem akarok erről beszélni, mert nem értek hozzá. Mint hangsúlyozta, a célok kijelölésében látja a problémát, abban, hogy az állami újraelosztás mértéke a GDP 50 százaléka feletti arányról nem csökken a közgazdászok között konzenzusnak tekinthető negyvenszázalékos célérték alá. Nehéz megmondani, hogyan lehet ezt elérni, de az a program, ami nem ezt tűzi célul, az nem jó - mondta végül.