Az uniós gyakorlatnak megfelelően módosított módszertan alapján számított GDP-adatot közöl a jövő héten a KSH. Újdonság a láncindexek alkalmazása, illetve az, hogy immár számításba veszik a drogtermelés és -kereskedelem, valamint a prostitúció nagyságát is. Ez utóbbi két tétel 1 százalék körüli mértékben növelheti a hivatalos GDP-t.
A Központi Statisztikai Hivatal a jövő hétfőn publikálandó GDP-adatsorhoz a szokásosnál lényegesen részletesebb leírást ad majd az uniós követelményeknek megfelelő, frissen bevezetett módszertani, számbavételi változásokról - írja a Napi Online. A KSH főosztályvezetője hangsúlyozta: a módszertani változásokat 2000-ig visszavezetik, így az elmúlt évek adatai összehasonlíthatók lesznek. Az igazítások jelentős adatváltozásokat nem okoznak, de tisztább és áttekinthetőbb eredményt adnak, és az eddigiekhez képest sokkal jobban megfelelnek majd a nemzetközi előírásoknak, az EU követelményeinek.
Az Európai Unió nyomást gyakorol ugyanis a tagállamokra, hogy minél egységesebbé váljon az országok statisztikai számbavételi gyakorlata.
Az említett két illegális szektor GDP-t növelő nagyságáról a szakember a jövő heti, hivatalos tájékoztatás előtt nem kívánt nyilatkozni, ám azt elmondta, hogy a számított adat belefér a fejlett gazdaságokban tapasztalt, 0,3-2,5 százalékba. Más forrásból származó, nem hivatalos információink szerint a KSH arra a következtetésre jutott, hogy a prostitúció és a drogbiznisz figyelembe vétele 1 százalék körüli mértékben emeli meg a GDP értékét.
A Napi Online úgy tudja, a drogtermelés és -kereskedelem nagyságát a stabil kereslet alapján határozták meg a statisztikusok, az alkalmi fogyasztók számától eltekintettek. A fogyasztásra vonatkozó adatokat orvosi és igazságügyi statisztikákból merítették, a drogfogyasztás "termékszerkezetére" a felderített kábítószer-kereskedelem áruösszetételéből következtettek, a napi fejadagokat és kiskereskedelmi átlagárakat pedig rendőrségi és adóhivatali forrásokból határozták meg. A drogok beszerzési és elosztási költségeire a nyilvánosságra került nyomozati anyagok számadatai nyújtottak támpontot.
A kábítószerbiznisz nagyságát a drogok fajtái, a becsült fogyasztók száma, a napi átlagos adag, a becsült évi fogyasztás és az átlagár alapján határozták meg.
A prostitúcióból származó jövedelmek nagyságát részben a kereslet oldaláról, részben a szolgáltatásban részt vevők becsült számából határozták meg, a prostituáltak érdekvédelmi szervezetei által közölt adatok és oknyomozó riportok alapján. Az idehaza dolgozó külföldiek és a külföldön dolgozó magyarok számát az egyszerűség kedvéért egyforma nagyságúnak vélelmezték. A számítások során a KSH figyelembe vette, hogy e tevékenység egy részét - nyilvánvalóan más címen - már elszámolták a nemzeti számlákban.
A statisztikusok alapos munkát végeztek. A prostitúciót leíró összesítő táblázatban olyan rovatcímeket találni, mint a fogyasztók létszáma, a "fogyasztói alkalmak" száma, átlagár; a szolgáltatást pedig többek közt lehet végezni országúton, lakásban, szállodában, kísérőként, társas ünnepségeken, peep showban, illegális kiadványokban és kazettákon, valamint "nem szokványos" módon.
További változás, hogy az eddigi, fix bázison alapuló volumenindexek helyett az Eurostat javaslatának megfelelően a láncindexek alkalmazására térnek át. Az előbbi módszer lényege, hogy az évről évre bekövetkező volumenváltozásokat egy meghatározott év árait fix bázisnak kiválasztva hasonlították össze; a bázisváltás ötévenként történt, a legutolsó bázisév a 2000 volt. E módszer előnye volt a közvetlen összehasonlíthatóság, illetve az adatok összeadhatósága, additivitása. Hátránya volt ugyanakkor, hogy a gazdaságban bekövetkező gyors szerkezeti változások torzíthatják az adatokat, ugyanis a bázisév súlyai veszíthetnek aktualitásukból.
Nem hivatalos forrásból a Napi Online úgy tudja, a láncindexek bevezetése - a többi módszertani változást figyelmen kívül hagyva - fél-egy százalékponttal változtatja a GDP fix bázison számított volumenindexét úgy, hogy az egyik évben növeli, a másikban csökkenti.
Újdonság továbbá, hogy az olyan, elsősorban az állami egészségügyet és oktatást jelentő, nem piaci szolgáltatások értékelésénél nem költségalapú számításokat használ a KSH, hanem a kibocsátást értékeli, vagyis inputmódszerről outputmetódusra tér át.