Sok hűhó semmiért - leginkább így összegezhető egy adótanácsadó szerint az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) tervezete. Minisztériumi becslések szerint mindössze néhány ezer embert érint az új - bár nem adónak hívott - adónem, amelyet mintha éppen az eva (egyszerűsített vállalkozói adó) ellentettjeként hoztak volna létre. Nem vonzó, nem a vállalkozásoknak szól, de még csak nem is egyszerű. Sőt, akik keveset akarnak veszíteni, azok számára kifejezetten bonyolult.
A kormányzati koncepció világos volt: a körülbelül száz lépés programban szereplő elvárásának, a foglalkoztatás kifehérítésének az érdekében hozzá kell nyúlni a sokszor csak színlelt szerződéseket használó média- és művészvilághoz is. Erre jelentett volna egyfajta megoldást a 2003-ban bevezetett, és azóta is sikerrel működő egyszerűsített vállalkozói adó (eva), amely a bruttó bevételt 15 százaléknyi adóval terhelte.
Az evából azóta is évről évre a tervezettnél több bevétele van az államnak, vállalkozások és egyéni vállalkozók százezrei választották ezt az adózási fajtát. Ettől függetlenül a pénzügyminisztériumban nem lehetnek felhőtlenül boldogok, hiszen az áfakörbe tartozó evások eddig a befizetett adónál többet kaptak vissza a forgalmi adó visszaigénylésénél - vagyis adózás után több maradt, mint adózás előtt. Ez az "adónyereség" a januártól esedékes áfacsökkentéssel ugyan jelentősen csökken, de még mindig megmarad.
Az új elképzelés, az ekho rugalmasabb és olcsóbb, de a munkavállaló számára nagyobb bizonytalanságot jelent, mint a munkaviszony, viszont több mint 30 százalékkal költségesebb és alig több állami ellátásra jogosít, mint a vállalkozói bevétel. Ami viszont az állam számára a legfontosabb: jóval több bevételt generál, mint akár egy evás, akár egy társasági adó szerint adózó vállalkozással kötött vállalkozói szerződés (bár kevesebbet, mint a munkaszerződés).
Bruttó 100 forintnyi kifizetés, ha csak ekhóval terhelnénk, 35 forintnyi állami bevétellel járna, amiből elvileg 20 forintot kellene a kifizetőnek, 15-öt a munkavállalónak állnia. Csakhogy a szakminisztériumok közlése szerint az ekho-törvény tervezetében nincs a munkavállalót védő passzus. A munkaadó így egyebek mellett rákényszerítheti a ma még munkaszerződéssel dolgozót, hogy "önként" válassza az ekhót.
Akkor sem jobb a helyzet, ha eddig nem munkabéres, hanem vállalkozói szerződésen alapuló kifizetés volt. A foglalkoztató ugyanis - szintén a munkavégzőt tiltó passzusok hiányában - megteheti azt is, hogy a jelenlegi rendszerben kifizetett 100 forintot 83 forintra csökkentik, így teremtve elő a saját befizetéshez szükséges 20 százalékot (16,6 forintot), míg a munkavállalónak a 100-ból 83 forinttá lett bruttóból kell még 15 százalékot (12,45 forintot) befizetnie az államkasszába. Ebben az esetben a kifizető változatlan költségszintje mellett a honoráriumok 100 forintról 70,55 forintra, vagyis csaknem 30 százalékkal csökkennek - ez a 30 százalék megy az államkasszába.
Vagyis ennél több. Ugyanis a törvénytervezet szerint az ekhós bevétel felső határát jelentő 25 millió forintnak akkora hányada fizethető ki az ekho szabályai szerint, amennyi az általánosan - tehát szja szerint, teljes körű járulékfizetéssel - adózó jövedelem aránya az éves minimálbérhez viszonyítva. Tehát a teljes 25 millió forintnyi összeget csak az veheti fel az ekhó szabályai szerint, aki - a jövő évi 63 000 forintos minimálbérrel számolva - rendelkezik évi 756 000 forintnyi, "szabványosan" adózó jövedelemmel.
Az arányosítás lehetősége nem kevés számolgatásra kényszerítheti azokat, akiknek az ekhót kell választaniuk (vagy azért, mert a törvényi kritériumok szerint nem vállalkozói, hanem munkaviszonyban vannak, vagy azért, mert munkaviszonyukat a foglalkoztatójuk átalakíttatja velük). Célszerű ugyanis a lehető legkevesebb jövedelmet felvenni az általános szabályok szerint, különben az államkasszába kerülő 36,7 százalék könnyen elérheti az 50 százalékot (ha például valaki mind a 756 000 forint után megfizeti a "szabványos" adót, és csak néhány százezer forintnyi, vagy legfeljebb egy-két milliós ekhós jövedelme van).
A kormány várhatóan két hét múlva dönt az ekhóról, amely része lesz az adótörvény-csomagnak, de az evához hasonlóan külön jogszabályt alkotnak róla - mondta kedden Lucz Zoltánné, a pénzügyminisztérium főosztályvezetője. Ennek ellenére még számos kérdés vár megválaszolásra - bár ezek egy részével nem is az ekho-törvényben, hanem egyéb jogszabályokban foglalkoznának.
Egyelőre még nem világos egyebek mellett az eva és az ekho egymáshoz való viszonya. A kormányfő korábban azt mondta, hogy az eva a társaságoknak szól, az ekho a magánszemélyeknek, ám tény: több mint 60 ezer egyéni vállalkozó is evázik. A PM legfrissebb álláspontja szerint sem az egyéni vállalkozó evások, sem az evázó gazdasági társaságok személyes közreműködésre kötelezett tagja nem ekhózhatnak, ám Lucz Zoltánné tájékoztatása szerint ennek a vizsgálata jelenleg is folyik.
Nem világos az sem, milyen szempontrendszer alapján minősítenek majd a munkaügyi felügyelők egyes vállalkozói szerződéseket színleltnek. Erre a kérdésre a munkaügyi minisztériumban azt mondták: folyik a kritériumrendszer kidolgozása, a szempontokat várhatóan november 15-ig fogják meghatározni - ekkorra a miniszterelnök ígérete szerint a törvényt is el kell fogadnia a parlamentben, bár hatályba léptetését alkotmányossági és európai uniós versenyjogi aggályok is gátolhatják.
Azt viszont már lehet sejteni, hogy a meglehetősen bonyolult adószabály megalkotása körüli hercehurca aligha lesz kifizetődő. A pénzügy- és a munkaügyi minisztérium eredetileg arra számított, hogy 10-14 000 ember választja az ekhót - számuk most, miután úgy tűnik, hogy az evában érintettek kikerülnek ebből a körből 6-7000-re csökkent, így ettől az adónemtől legfeljebb 6-8 milliárd forintnyi bevételt várhat az állam.