Nem az a baj, ha a tervezettnél később, hanem ha utolsóként, a környező országoktól lemaradva csatlakozunk az eurózónához - vélik az Index által megkérdezett gazdaságkutatók. Magyarország gazdasági mutatói ugyan kedvezőtlenebbek, mint a többi visegrádi országéi, de ettől még elképzelhető lenne a 2010-es céldátum tartása. Nagyobb problémát okoz, hogy az elmúlt két évben elveszett a külföldi intézmények és elemzők bizalma azt illetően, hogy a kitűzött gazdasági célokat sikerül megvalósítani.
Aki kimarad, az lemarad
Az uniós bővítéssel ellentétben a monetáris unióba való belépésnél egyértelműen az egyéni teljesítmények a meghatározóak, azaz nincs szó arról, hogy az euró bevezetésére egyes országcsoportokban körönként kerülne sor - hangsúlyozta az Indexnek Bartha Attila, a Kopint-Datorg tudományos főmunkatársa. Így elképzelhető, hogy Magyarország valóban utolsóként csatlakozik a régióból, ez azonban igen sok veszéllyel jár: a magyar gazdaság kicsi, a forint védtelen valuta, így amennyiben körülöttünk már mindenütt az euró a hivatalos fizetőeszköz, felerősödhetnek a külső hatások, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az árfolyamot és a gazdasági mutatókat. A forintra az eurónál nagyobb mértékben hathat például egy olajáremelés vagy akár egy kisebb politikai bizonytalanság Oroszországban, de a spekulánsoknak is könnyebb célpont lehet a magyar pénz.
Ördögi kör
Magyarország számára két komoly hátránnyal járhat, ha csak a másik három közép-európai EU-tagország után lesz képes az eurózónába belépni - mondta az Indexnek Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. Az egyik az, hogy a magyar cégeket fő uniós exportpiacaikon (Németország, Ausztria, Olaszország) akkor is árfolyamkockázat terheli, amikor közép-európai versenytársait már nem. A másik pedig az, hogy a nemzetközi hitelminősítők számára a későbbi csatlakozás egyet jelent azzal, hogy a fiskális- és monetáris politika Magyarországon nem elég eredményes, ami az ország leminősítését vonhatja maga után. Ezért nem a céldátum a fontos önmagában, hanem az, hogy Lengyelország, Csehország és Szlovákia GMU-csatlakozása ne előzze meg Magyarország belépését az eurózónába.
Ugyanakkor amennyiben Magyarország utolsó marad, akkor az előbb említett hatások összességében azzal a veszéllyel járnak, hogy a már elért, az eurózónához való csatlakozás feltételeként szolgáló gazdasági adatok visszaromlanak, és így még tovább csúszhat a csatlakozás.
Elveszett a bizalom
Az Index által megkérdezett szakértők egyetértettek abban: bár a figyelembe veendő mutatóink a legrosszabbak közé tartoznak az újonnan csatlakozott uniós országok között, pusztán azokat nézve nem rossz a magyar gazdaság helyzete, az államadóság alakulását leszámítva a tendenciák is kedvezőek. Így megfelelő gazdaságpolitikai intézkedéssekkel lehetséges lenne a 2010-es céldátum tartása.
A probléma sokkal inkább az, hogy az elmúlt két évben a kormány többször is túlígérte magát, és végül nem tudta teljesíteni a kitűzött gazdaságpolitikai célokat. A kevesebb ez esetben több lett volna: Brüsszel azért marasztalta el Magyarországot, mert a még a nyáron is megerősített makrogazdasági prognózisokat, a konvergencia programban foglaltakat sem sikerült tavaly tartani. Ez a bizalomhiány azonban ismételten járhat öngerjesztő hatással, hiszen az adósságbesorolás leminősítése, illetve a brüsszeli kritikák kihatnak az államkötvényt és forintot vásárló befektetőkre, akiket így esetleg magasabb kamatszinttel lehet megnyugtatni. A magasabb kamat pedig több költségvetési kiadást jelent. Magyarországot ugyanakkor súlyosan terheli az ikerdeficit, azaz államháztartási hiány mellett a folyó fizetési mérleg is negatív mérleget mutat. Ez utóbbi bár nem konvergenciakritérium, de ha az államháztartási hiány csökkentésének lehetőségeit vizsgáljuk, Magyarország számára jelentős plusz terhet jelent.
Hol állunk?
A balti államok és Szlovénia mutatói évek óta jobbak, mint visegrádi országokéi, így az hosszabb ideje egyértelmű, hogy az új tagok közül ők léphetnek be először a monetáris unióba. Mostanra azonban a visegrádi országok mutatói is egyre jobbak. A VKI Lengyelország szakértője, Wisniewski Anna, illetve az intézet cseh- és szlovákszakértője, Túry Gábor a Magyarországgal való összahasonlításkor egyaránt megemlítették, hogy a látványosan feszült, 2002 óta egyre élesebb jegybank-kormány viszony a többi visegrádi országban nem jellemző, a fiskális és a monetáris politikai összhangja lényegesen jobb.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ugyanakkor tény: az államadóság tekintetében, ahol Magyarország már csaknem súrolja a GDP 60 százalékában meghúzott határt, mindhárom versenytárs jobb feltételekkel indult: míg az egykori Csehszlovákai államadósága eleve alacsonyabb is volt, mint a magyar, Lengyelország a rendszerváltás után jelentős mértékű adósságelengedést kért és kapott.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az inflációs célokat tekintve Csehország és Lengyelország is elérte már az uniós csatlakozáshoz szükséges szintet, 2003-ban Csehországban mindössze 0,1 százalékos, Lengyelországban 0,7 százalékos volt az infláció. Ez azonban mindkét ország esetében részben az elmúlt évek kisebb gazdasági növekedésének is köszönhető, a magyar GDP nagyobb ütemben nőtt az elmúlt időszakban. Az államháztartási hiány 2004-ben már Magyarországon volt a legmagasabb az egyelőre csak becsült értékek szerint, de a különbségek minimálisak.
Jelentősebb az eltérés a 2005-re, tehát idénre várt hiányadatok között, ezen prognózisokban azonban már a Magyarországgal szembeni megingott bizalom is benne van. Az államháztartási hiányt tekintve most Szlovákia áll a legjobban a négyek között, északi szomszédunknál azonban csalóka a kép: Túry Gábor arra emlékeztetett, hogy a szlovák költségvetés 2002-es kiugróan magas hiánya után hozott megszorító intézkedések a makrogazdasági mutatókra ugyan kedvezően hatottak, de csak fokozták a társadalmi feszültségeket, melyet az alacsony minimálbér és a keleti megyékben 15-20 százalékos munkanélküliség is gerjeszt.