Védőháló nélkül halálugrásra készülünk - az Index által megkérdezett elemzők szerint már az eurócsatlakozás eltolásának lebegtetése is kockázatos, egy ilyen döntés pedig már akár rövid távon is a forint gyengülésével, a kamatok emelkedésével, az államadósság finanszírozásának nehezebbé válásával jár. Csaba László szerint a kormánynak arról kell döntenie, hogy Magyarország Európa Argentínája lesz-e.
A késés, illetve a környező országoktól való lemaradás pedig egybehangzó vélemények szerint számos veszélyt rejt magában: a térségben (az uniós tagokat tekintve) a forint maradhat az egyetlen nemzeti valuta, amely így a spekulánsok kiemelt célpontjává válhat. A tranzakciós költségek fennmaradásánál a befektetőket jobban riaszthatja a kormány szavahihetőségének teljes elvesztése, a kiszámíthatatlanság, az árfolyamkockázat megnövekedése. Mindez a reálszférában a beruházások, a tőke beáramlás visszaesését, a pénzügyi piacokon pedig emellett a kockázati felár beépüléséhez vezet. Ennek ellensúlyozására az alapkamat újbóli emelkedésének beindítása lehet az egyik eszköz. Mindez együtt azt jelentheti, hogy miközben ma a jelenlegi gazdasági adatok ugyan elmaradnak a konvergenciaprogramban kitűzött céloktól, de legalább a trendek kedvezőek, a céldátum eltolása ezeket is megforíthatja. Búcsút mondhatunk a csökkenő inflációnak, a stabil forintnak, a stagnáló-csökkenő államadósságnak, és egy barátságtalan piaci környezetben még nehezebb lesz a maastrichti kritériumok teljesítése.
A céldátum nem is sokáig tartotta magát: Draskovics Tibor pénzügyminiszter már 2004 márciusában azt mondta, túl ambiciózus terv az euró 2008-as bevezetésre. A kormány új program kidolgozását kezdte meg, és pénzügyminiszter javaslata nyomán tavaly május 13-án döntött: az új céldátum 2010, de Draskovics ekkor még fontosnak tartotta jelezni: ha gazdaság a vártnál gyorsabban fejlődik, akár 2009-es csatlakozásra is lát lehetőséget.
A szakértők abban is egyetértenek: meg is kell lépni a 2010-es csatlakozáshoz szükséges intézkedéseket, a további csúszás ugyanis számos veszéllyel jár. Ilyen egyebek között, hogy a forint gyengülésnek indul, az utóbbi időben stabil magyar pénz árfolyama erősen ingadozni fog, az államadósság finanszírozása így drágábbá válik, a jegybank rákényszerül egy kamatemelési pályára való átállásra. Most kedvező a nemzetközi környzetet, a befektetők támogatóan viselkednek, de amennyiben újabb halogatást észlelnek, könnyen elfordulhatnak az országtól - mondta Akar László, aki szerint éppen ezért a csúszás azt is jelentené, hogy a jelenleginél nehezebb körülményeket teremtünk saját magunk számára a csatlakozási követelmények teljesítéséhez. Mindememellett természetesen nagyon jelentős versenyhátrányba kerülne Magyarország a befektetőkért folyó küzdelemben is.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a modern pénzügyi rendszer sajátossága, hogy "a lélektani tényezők erősen befolyásolják" - hangsúlyozta Csaba László, aki szerint a kormány szavahihetőségének teljes elvesztése a pénzügyi rendszer minden területén fokozná a kockázatokat, függetlenül attól, hogy a makrogazdasági mutatók nem változnának érdemben. Csaba László szerint attól lehet tartani, hogy önmagában a csatlakozási dátum eltolásának lebegtetése is odavezethet, hogy a piac úgy értékeli, már bedobtuk a törülközőt. Ez pedig így könnyen önbeteljesítő jóslattá alakulhat.
A hiány leszorítása ráadásul nem csak az eurócsatlakozás feltétele: a két közgazdász egyaránt kiemelte, hogy az államháztartási hiány leszorítása elengedhetetlen a további gazdasági növekedéshez. Egyetlen ország sem teheti meg hosszú távon, hogy lényegesen többet költ annál, mint amennyit megtermel, ez elkerülhetetlenül adósságspirálhoz vezet.
Európa Argentínája lehetünk - mondta ki Csaba László, egy perifériára szorult, az ígéreteit, vállalásait megtartani képtelen ország, ahol a politika azt ígérget és azt csinál a gazdaságban, amit akar. Az euró megteremtése nem egyszerűen gazdasági kényszer, hanem politikai kényszer volt - emlékeztetett -, annak eszköze, hogy bizonyos gazdasági felismeréseket intézményesítsenek. Ezek lényege, hogy belátható időn belüli célok kellenek, amelyeket megfelelő gazdaságpolitikával teljesíteni lehet és kell. A közgazdász úgy véli, az újabb halasztással az európai gazdaságpolitikának fordítunk hátat. Csaba László szerint már a Gyurcsány Ferenc által felvetett kérdés (mi a jobb az országnak?) sem helyes: a jó ugyanis az lett volna, ha a jegybank és a kormány által közösen bejelentett és vállalt 2008-as csatlakozás valósul meg.
A 2002-es kormányváltás óta kisebb tűzszünetekkel folyamatosan zajlik a jegybank és a kormány háborúja. A monetáris és a fiskális politika egymásra mutogat(ott) a gazdasági helyzet problémái miatt, Járai Zsigmond államháztartási reformot, a kiadások lefaragását sürgette, míg a kormány a magas kamatokkal erősen tartott forintot támadta, mint az export, a magyar vállalatok és a gazdaság növekedésének - és ezáltal közvetve a kedvezőbb államháztartási folyamatoknak - a legfőbb kerékkötőjét. A magas kamatszint ráadásul jelentős összeget vett ki az államháztartás zsebéből az államadósság finanszírozásának nagyobb terhei miatt is. Az MNB ugyanakkor rendszeresen megalapozatlannak minősítette a kormány prognózisait, a költségvetési hiány tekintetében utólag rendre a jegybank előrejelzései bizonyultak reálisabbnak. Hazai és külföldi elemzők visszatérően élesen bírálták mindkét felet: a monetáris és a fiskális politikai ilyen fokú szembenállása mellett többek eleve kétségbe vonták bármilyen gazdaságpolitikai cél elérését. Az eltelt évek egyelőre több tekintetben mégis Járait látszanak igazolni: az infláció sosem látott mélységben, a kamatok alacsonyak. A forint pedig erős, és míg ez három éve még a jegybankelnök lemondásának követeléséhez vezetett a gazdasági érdekképviseletek részéről, ma már szinte nem éri kritika a másfél éve csak kisebb elmozdulásokat mutató árfolyamot. Az elemzők egy része azonban kitart amellett, hogy ezzel együtt is nem kis részben a monetáris politika hibáira vezethető vissza a magyar gazdaság jelenlegi helyzete.
A kormány és az MNB elnök az eurócsatlakozás kérdésben is ütközött. Járai 2001-ben őszén még 2006-os bevezetésre készült, majd még az év végén a 2006-2007-es időpontot tartotta reálisnak. A jegybank elnöke ekkor egyebek között azzal számolt, hogy 2005-re az infláció 2-3 százalékra mérséklődik. Járai ugyanakkor egy évvel később, 2002 decemberében már arról beszélt: nem kell minden áron csatlakoznunk 2007-ben az euróövezethez, mivel a túl korai csatlakozás veszélybe sodorná a magyar vállalatok versenyképességét a közös európai piacon. Pedig alig egy hónappal korábban, 2002 novemberében egy konferencián még úgy fogalmazott a 2007-es csatlakozás mellett hitet téve, hogy "az euró magyarországi bevezetése olyan előnyökkel jár majd a gazdaság számára, hogy annak mielőbbi megvalósítása az ország alapvető érdeke". 2003 elején, februárban a jegybank elnöke a költségvetés hibái miatt már csak legkorábban 2008-as csatlakozást tartott reálisnak, majd alig néhány hónap alatt ez a dátum már 2009 lett. Az eurókérdésben ekkor került először élésen szembe a kormány. László Csaba pénzügyminiszter Járaival vitatkozva a 2009 előtti eurócsatlakozás mellett állt ki. Ehhez tért vissza legalábbis lehetőségként még 2004 elején végül Járai is, hogy aztán - a szocialisták által követelt lemondásával és a jegybanktörvénynek az MNB szerint függetlenségét csorbító módosításával kulmináló, minden korábbinál élesebb csatát hozó - év végére eljusson a máig fenntartott kijelentésig: az Európai Unióhoz frissen csatlakozott tíz ország között a gazdasági mutatók összevetésében Magyarország az utolsó helyek egyikére került.