Alternatív kormányprogram, kisebb javaslatcsomagok, háromoldalú megállapodáshoz vezető tárgyalások kezdeményezése, receptkönyv az egyensúly helyreállításához - a gazdasági élet szereplői és az elméleti szakemberek sosem látott intenzitással igyekeznek "jó irányba" terelni az új kormányt, amely naponta kapja külföldről is a hasonló tartalmú figyelmeztetéseket. A presszió segíthet abban, hogy az új Gyurcsány-kormány támogatást és hivatkozási alapot kapjon eddigi politikájával és a választási ígéretekkel való merészebb szakításra. De míg ehhez neki a politikai népszerűtlenséget és ezzel az önkormányzati választás sikerét kell kockára tennie, a gazdasági szereplőknek és a munkavállalóknak magasabb adókkal és kevesebb kedvezménnyel kell szembenézniük.
A kamarák, vállalkozói szövetségek azt remélik, az egyebek között államháztartási és adóreformot hozó háromoldalú (munkaadók, munkavállalók, politika) megállapodást sürgető kezdeményezéshez mielőbb sikerül megnyerniük még minél több nagy nevet és szervezetet. Demján Sándor - a már most is az aláírók között szereplő VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) elnökeként - várhatóan még a héten személyesen is bekapcsolódik az egyelőre nem nyilvános menetrenddel bíró kampányba (a szervezetben egyébként elnökségi tag Csányi Sándor is). Bár a szervezés időszakában a kezdeményezők többször is tárgyaltak Széles Gáborral, az MGYOSZ (Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége) vezetőjével, ő egyelőre - mint az Index kérdésére Parragh László MKIK-elnök fogalmazott - bár támogatásáról biztosította a kezdeményezést, az aláírást még "végig akarják gondolni a szervezetben". (A szervezet elnökségi tagjai közül más minőségben Straub Elek Magyar Telekom-vezér a Német-Magyar Kereskedelmi Kamara, Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében szerepel már az aláírók között.)
A húzódozás mögött az aláírók közül többen Demján Sándor és Széles Gábor nem éppen felhőtlen személyes viszonyát (is) sejtik, de az ilyen jellegű ellentétek a minden gazdasági szereplő és elméleti szakember által példaként említett - bizonyítottan sikeres - spanyol Moncloa-paktumokhoz, vagy az ír "National Recovery Programme"-hoz hasonló megállapodás érdekében félretehetők - tették hozzá. Kedd délutánra kiderült, tévedtek. Nem csatlakozik a kiáltványához a legnagyobb magyar munkáltatói érdekképviselet, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége - mondta az MTI-nek Széles Gábor, az MGYOSZ elnöke. A kormányprogramba foglalt államháztartási illetve adóreformot az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) ajánlatos véleményezni - indokolta a szervezet álláspontját Széles . Az MGYOSZ elnöke egyetért azzal, hogy a kormányprogramnak tartalmaznia kell az államháztartás átalakítását és az államigazgatás karcsúsítását, valamint az államháztartási hiány csökkentését, de azt mondta, nem elég arról általánosságokat megfogalmazni, ahogy azt a kiáltvány teszi.
Az megint más kérdés, hogy a gazdasági élet szereplői az ágazati érdekeken felülemelkedve egymással, az ágazati érdekeket és a kormány által kiemelten kezelt szociális szempontokat is háttérbe szorítani képes elméleti szakemberekkel, illetve a szociális szempontokra érzékeny politikával hogyan tudnak kiegyezni. A hosszú távú érdekek, célok lehetnek közösek, de mindenkinek más-más szempontokat is figyelembe kell vennie, amikor arról dönt, az általa képviseltek nevében mihez adja a nevét. Érdekellentétek sora vethető fel például a mindenki által szükségesnek mondott adóreform kérdéseiben. A kiáltványt aláírók között akad olyan szervezet (AmCham), amely többször élesen bírálta az evát, míg a VOSZ éppen arra bíztatta a pártokat a választások előtt, hogy minél nagyobb mértékben növeljék az adónem értékhatárát, és más eszközökkel is segítsék elő a válaszhatóságát szélesebb körben.
(A VOSZ kezdeményezése a mostani szervezett fellépés egyik előszelének is tekinthető, ám a kampányban lényegében elbukott: a szervezet értékelte volna a pártok gazdasági programjait azok tartalma és koherenciája alapján, ám az előre meghirdetett pontozás nem történt meg. Ennek oka felthetően az esetenként értékelhetetlen és rendkívül lassan beérkező válaszokban keresendő, amivel az Index is szembesült, amikor a VOSZ szempontjai alapján osztályozott.)
| ||||||||||||||||||||||||
Az ilyen szakmai ellentéteknek is köszönhető, hogy a kiáltvány aláírói - akikről Parragh László úgy vélekedett, "formálisan és ténylegesen itt ül a magyar gazdaság" - konkrét programot, javaslatokat nem vezettek elő. Parragh ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta: a szervezetekben és mögöttük ott van a tudásanyag, szakértői gárda, akiknek ez nem okozna problémát, de a céljuk most az, hogy a tárgyalások megkezdődjenek. A későbbiekben - ha létrejön - a megállapodásban foglaltak érdekében benyújtandó törvények véleményezésében, és nem előkészítésében kívánnak részt venni. Nem egyedül: a megállapodáshoz új nemzeti kerekasztalt akarnak létrehozni, amelynél a munkaadók és a munkavállalók képviselői mellett nemcsak a kormány, hanem valamennyi parlamenti párt ott ülne. "Mi itt az asztal mellett tudunk konszenzusra jutni, ezt kell tenniük a pártoknak is" - mondta Mosonyi György, a Mol vezérigazgatója, aki az Amerikai Kereskedelmi Kamara igazgatósági tagjaként szólalt fel. A meghívást megtettük, a kormánynak, a pártoknak kell reagálniuk - tette hozzá.
Ez a kormány részéről alighanem hamarosan meg is történik - sőt Kóka János gazdasági miniszter már hétfőn jelezte, 30 napon belül gazdasági konzultációt tervez, majd Kuncze Gábor pártelnökkel időpont- és helyszínjavaslatért keresték meg a kiálltványt jegyzőket.
A Gyurcsány-kabinet tavaly már kísérletet tett egy külső szakértők bevonásával készített, így "legitimált" adóreform előkészítésére, a kezdeményezés azonban - a kormány önnön hozzáállásának köszönhetően - kudarcot vallott: a szakértők elméletben mondhattak bármit, de gyakorlatilag kötve volt a kezük, adócsökkentés kellett volna érdemi kiadáscsökkentés, szerkezetátalakítás nélkül. "A mai napig nem tudom, mit szolgált az adóreform-bizottság" - mondta az Indexnek akkor Steiner László, az AmCham alelnöke. A kudarc nyomán a gazdasági szereplők azt mondták, nyomát sem látják, hogy a pártok egy kormányzati ciklusokon átívelő, konszenzusos programot próbálnának kidolgozni.
Most viszont lehet más a helyzet: a választások előtt több szakértő is arra hívta fel az Index figyelmét, hogy miközben a kampányban riasztóbb ígéretekkel állt elő a Fidesz, "az új seprű jobban seper" igazsága mellett egy ellenzéki győzelem azért hozhatott volna akár könnyebb rendrakást, mert teljesen elhatároldóhattak volna az eddigi gazdaságpolitikától. És ahogy a két forduló között ez más összefüggésben, de el is hangzott, mondhatták volna, hogy nem tudták, hogy ennyire üres a kassza, ennyire rossz a helyzet.
Ha ezzel az új Gyurcsány-kormány nem is takarózhat, más kommunikációs muníciót viszont kaphat a gőzhengereként beindult gazdasági lobbitól: azt hajta végre, amit az ország érdekében a gazdasági szereplők, jó esetben ideértve a munkavállalókat is, követelnek.
Utóbbiakkal aligha lesz könnyű az alku: ha a kiáltványt aláírók nem is, a többi kutatóintézet illetve közgazdász rövidebb-hosszabb intézkedési tervet is vázolt a következő időszakra. Ezek a legtöbb ponton összecsengenek, ám az átlagember - és így a kormány - számára rövid távon aligha szimpatikusak. A Csillag István és Mihályi Péter által a múlt héten bemutatott, "A stabilizáció és reformok 18 hónapja" című könyvben javasolt egykulcsos adó bevezetése az eva és ekho végét jelentené, de a minimálbér adómentességének és az adókedvezmények széles körének is vége lenne. Ha az egykulcsos adót illetően nem is, a többi kérdésben hasonló javaslatra lehet számítani a CEMI gazdaságkutató jövő héten nyilvánosságra hozandó, az új kormánynak felajánlani szándékozott komplett programjában is.
A CEMI ugyanakkor jelentős járulékcsökkentést is javasol majd. Ez utóbbi több egyéb, köztük a foglalkoztatást elősegítő intézkedéssel párhuzamosan lenne megvalósítható. Ezek pedig nem választhatóak el a képzési rendszer átalakításától, amelyben fontos elem a piaci igényeknek megfelelő szakképzés, valamint az állami finanszírozású helyek jelentős leszorítása az immár elhelyezkedni nem tudó fiatalokat kibocsátó felsőoktatásban. Ez szerepel a Kopint Datorg kedden közzétett, 10 pontos, azonnali kiadáscsökkentő javaslatcsomagjában is.
Aligha lesz széles körben népszerű a mindenki által hosszú ideje sürgetett társadalombiztosítási reform: ez nem jelenthet mást, mint hogy a jelenleg a tb-t nem fizetők széles rétegét be kell vonni a járulékfizetésbe. De több helyütt találkozhatunk például a járóbeteg-rendelésben bevezetni szándékozott, akár csupán jelképes vizítdíj gondolatával is.
A receptek, javaslatok tehát készen várják az új kormányt, a kérdés az, mihez, és - főleg az önkormányzati választások fényében - mikor mer hozzányúlni a kabinet.
A tanulmányból ugyanakkor kiderül, a háromoldalú megállapodások története évtizedekre nyúlik vissza, de jelentős különbségek vannak a korábbi (az 50-60-as évekbeli, a 70-es-évekbeli) és a 90-es években kötött egyezmények körülményei, okai és tartalma között. A hatvanas évekbeli makroszintű megállapodások a termelékenység növekedéséből származó eredmények újraelosztását és a szociális biztonság növelését célozták, a hetvenes években a gazdasági válság körülményei között a gazdasági-politikai stabilitás fenntartására irányultak. A nyolcvanas évek tartós gazdasági pangásának idején előtérbe került a piaci alkalmazkodás (rugalmasság) növelése, ami viszont ellentmondott a szociális paktumok és makroszintű egyezmények által teremtett rögzített viszonyoknak.