Előbb egy magánweben jelent meg, majd a napokban emailben is világ körüli útra indult az az okfejtés, amely szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök (és talán Kóka János gazdasági miniszter) lenyúlt 900 milliárd forint állami pénzt, hogy azt - baráti üzletembereken keresztül - saját épülésükre Indonéziában fektessék be. A történetnek nemhogy a fele, a tizede sem igaz.
"Megvan a szocialista–szabad demokrata kormány által elsíbolt pénz egy része. 880 milliárd forint befektetés Indonéziában. A Gyurcsány-kormány nem tud elszámolni 900-1000 milliárd forinttal. Erről több elemzés is napvilágot látott már. Az ellenzék csak halkan tette föl a kérdést, hogy hol a pénz?... Az ebben a cikkben olvasható információk már megjárták a Magyar Nemzetet, a Hír Tv-t és a Fideszt is, s bár a dolog szerény véleményem szerint egyértelmű, mégsem látott napvilágot."
Így kezdődik az a levél, amely a napokban több forrásból befutott az Index szerkesztőségébe is, és amely egyébként a nibiru.hu-ról származik. Az oldalgazda-levélíró hosszas - és helyenként meglehetősen zavaros - fejtegetésének lényege, hogy "elviekben és papíron Indonéziában van a magyar adófizetők pénze, a valóságban azonban az történt, hogy Gyurcsányék strómanok segítségével elloptak az államkasszából akkori áron közel 900 milliárd forintot." Ami Indonéziában landolt.
A 880, 900-1000, illetve 900 milliárd forintként is szereplő összeg négymilliárd dollárból lett magyarítva, hogy hogyan, arról mindjárt, de nézzük előbb, mekkora összeg ez. A mintegy 22 ezer milliárd forintos hazai GDP-hez mérten kapásból négy százalékról beszélünk. Ha ennyivel kisebb lenne a költségvetési hiány, vidáman konvergálnánk az euró felé (így is bőven a határérték felett lenne a hiány, de nem lenne kirívóan veszélyes).
Azaz közel sem lenne szükség Gyurcsány-csomag méretű - a kormányzat számításai szerint 1400 milliárd forintos kiigazítást jelentő - megszorításokra. Ennek a közel kétharmada telne ki 900 milliárdból. Vagy a tb-alapok háromhavi kiadása, mindent egybeszámolva, nyugdíjtól gyógyszeren át a gyedig. Vagy - az elmúlt évek sztrádaépítéseinek 1,5-2 milliárd forintos kilométerdíjaival számolva - majdnem annyi autópálya, mint amennyink most összesen van. És végül: Gyurcsány teljes vagyona 300-szor.
De miért is lenne Indonéziában az összeg? A fejtegetés alapját egy, a helyi sajtóban tavasszal megjelent hír képezi. A Jakarta Post arról számolt be, hogy magyar befektetők négymilliárd dolláros beruházást terveznek az országban. Az egyik ezzel kapcsolatos szerződés aláírásánál, 2005 júliusában ott volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János gazdasági miniszter is.
Nibiru következtetése: "A 4 millió cunamis dollár véleményem szerint csak egy előleg volt, amiből egy árva centet sem láttak a cunami áldozatai. A 25 millió pedig nem egy soft loan, hanem a vesztegetési pénz további kialkudott része volt. Ez biztosította be, hogy az egyébként politikailag elég zűrös országban a tisztségviselők kellően le legyenek fizetve ahhoz, hogy többé szóban se említsék azt a 4 milliárdot, amit Gyurcsány, Kóka és a még egy tucat jelen lévő ember tettek zsebre."
Akkor nézzük: Gyurcsány és Kóka valóban jártak Indonéziában 2005-ben, és - ahogy egyébként ez gyakori - egy üzletember-delegáció is elkísérte őket. A látogatás alatt valóban született beruházásról szóló magánjogi szerződés, a levélben is említett magyar tulajdonú, de egyébként nem Magyarországon bejegyzett cég és Szumátra kormányzója között. Ennek az üzletnek azonban semmilyen módon sem részese a magyar állam, az kötelezettséget sem vállalt és támogatást sem adott a tervezett projektekhez. A projektben, mint azt Ábrahám Gergely az Indexnek elmondta, a GKM információi szerint szerepel egy bánya megnyitása, valamint egy erőmű és egy vasútvonal építése is.
A gazdasági miniszter szóvivője hangsúlyozta, hogy a levélben - kenőpénzként - említett 25 millió dolláros kölcsön viszont valóban létezett, csak éppen nem egészen ilyen formában. Először is mintegy 20 millió dollárról volt szó. Az OECD által is szabályozott, kötött felhasználású hitelként ajánlották fel a cunami sújtotta országnak. (A kötött felhasználású hitelek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem lehet őket kereskedelmileg megtérülő beruházásokra fordítani.) Csakhogy. Noha a szerződést előkészíteték, aláírni már nem írták alá, az összeget így soha nem is hívta le az indonéz kormány. Ahogy nem volt szó a levélben többször említett - feltehetőleg a későbbi, életbe nem lépett kölcsönszerződéssel valamiért összekevert - négymillió dolláros, 2005 elejei utalásról sem.