Sok év után először lesz trükközés nélkül 1000 milliárd forint alatti a költségvetési hiány jövőre, vállalja a kormány a 2009-es büdzsé törvényjavaslatában. Nyugellátásokra és alap-, valamint középfokú oktatásra az ideinél lényegesen többet fordít a kabinet, a magas újraelosztási és elvonási arány továbbra is marad.
Történelminek minősítette Veres János pénzügyminiszter a jövő évi büdzsét nem sokkal azt megelőzően, hogy a Pénzügyminisztérium József nádor téri épületéből átsétálva a Parlamentbe átnyújtotta a 2009. évi költségvetési törvényjavaslat vízibivalybőr-táskába rejtett egy példányát Szili Katalin házelnöknek. Veres ezt azzal indokolta, hogy a tervezet szerint jövőre 3 százalék alá kúszik be az államháztartási hiány a GDP arányában, vagyis teljesítjük az euróbevezetés költségvetési feltételét. Valójában a hiányt a GDP 3,2 százalékára lőtte be a kormány, ám egy korrekciós tényező miatt az az euróérettség vizsgálatakor ez 2,9 százalékot jelent.
Trendforduló lesz jövőre az államadósságnál, mondta Veres, felidézve, hogy sok éven át (2002 óta) emelkedett az adósságállomány. Az államadósság idén a GDP 66 százaléka körül tetőzhet, ám jövőre a 65,1 százalékra mérséklődhet.
Nem árt felidézni azonban, hogy a deficit volt már ennél kisebb is, méghozzá 2000-ben, akkor korrekciós tényező nélkül is sikerült elérni a 2,9 százalékot. Persze akkor is volt egy kis trükk a szám mögött, hiszen egyes költségvetési kiadásokat nem tüntetett fel az akkori kormány az egyenlegben, vagyis vélhetően a 3 százalék alatti deficit csont nélkül akkor sem lett volna meg.
Ha forintokra le akarjuk fordítani a 2009-re célzott 3,2 százalékos hiányt, azt láthatjuk, ezer milliárd forint alatti, 976 milliárdos deficitet tervez a kabinet. Ha nem lettek volna az államháztartási gazdálkodásban az elmúlt esztendőkben szép szerével kozmetikázások, akkor elmondhatnánk: nyolc év után eshet újra ezer milliárd forint alá a büdzsé hiánya. (2005-ben csak azért költött nem egészen ezer milliárd forinttal többet bevételeinél az állam, mert a Budapest Airport privatizációjából befolyó bevétel nagy részét, durván 300 milliárd forintot trükkösen államháztartási bevételként könyveltek el, ennyivel szebbnek láttatva az egyenleget.)
A versenyképesség- és egyensúlyjavítás, no meg a fenntarthatóság is jellemzi a jövő évi állami gazdálkodási tervet, szögezte le Veres. A nyilvánosságra hozott tervezetet böngészve ebből azonban csupán az egyensúlyjavítást támasztják alá az adatok, a másik két tulajdonság nem lesz a 2009-es költségvetés sajátja. Az államhoz jövőre 13 332 milliárd forint folyik be és 14 308 milliárd forintot oszt szét. Előbbi a GDP közel 46, utóbbi pedig hajszálnyival több mint 49 százalékát teszi ki.
A költségvetési törvényjavaslatot pár hét múlva kezdi tárgyalni a parlament. November utolsó harmadában kerülhet sor az úgynevezett első körös módosító indítványokról való szavazára, ott dől el minden fontos, közte a hiány mértéke és az egyes minisztériumi keretek. A végszavazást december közepén tarthatja az Országgyűlés.
De mi lenne, ha nem fogadná el a képviselők többsége a törvényjavaslatot? Erről egy korábbi cikkünkben írtunk, olvassa el bátran!
Az állami bevételek jövőre nemcsak a tavalyi tényszámot, de az idei tervet is felülmúlhatják. Ennek az a magyarázata a Pénzügyminisztérium szerint, hogy a bevételeket az uniós források dobják meg, azokat kiszűrve, csak az adó- és járulékbevételeket nézve már csökkenés lenne megfigyelhető.
A kiadási oldalon még kevesebb jelet találunk, amely megalapozhatná derűlátásunkat. Fejlettségünkhöz és a térségbeli államokhoz képest is nagyon sokat költ az állam, nagyon sok pénzt oszt újra, ezen pedig jövőre csak egy tyúklépést tesz a jó irányba. A miheztartás végett: a száguldó gazdasági növekedéssel büszkélkedő szlovákok a GDP 35 százalékára rúgó újraelosztást valósítanak meg, a cseheknél és a lengyeleknél a GDP 40 százalékát költi el az állam, nálunk 2006-ban tetőzött ez az arány, 50 százalék feletti volt a redisztribúciós hányad. (A különbség forintban kifejezve: 2000-2500 milliárd forinttal költ többet az állam, mint amennyit a hozzánk hasonló fejlettségű és velünk versenyző térségbeli államok.) Ha hihetünk a jövő évi költségvetési törvényjavaslat mellékleteinek, idén kicsivel becsúszik a kiadási arány 50 százalék alá, jövőre pedig 49,1 százalékot tehet ki. Érdemben tehát nem történik semmi előrelépés.
Sőt, a végső szám a tervben jelzettnél vélhetően néhány tized százalékponttal még magasabb is lesz. Ennek oka, hogy a tervezetben még nem kalkuláltak olyan kiadásokkal, amelyeket a minisztériumok – áruk eladásából, szolgáltatások nyújtásából származó – saját bevétellel fedeznek; a saját bevételeket rendre alultervezik a tárcák, hogy a tárgyévben a terven felül bejövő saját bevételek forrást teremtsenek a pluszköltésre.
Érdemes közelebbről is szemügyre venni a kiadási oldal tételeit. A kiadási oldal alig észrevehető zsugorodása főként az állami működési funkciók számlájára írható. Az állam magára tehát kevesebbet költ jövőre, ennek csalhatatlan jele, hogy a minisztériumi keretösszegek szinte minden tárcánál reálértelemben csökkennek, néhány minisztériumnál pedig még nominálisan, forintban kifejezve is apadnak az idei előirányzatokhoz képest.
Még jobban elmélyülve az büdzsé tételei között látható, hogy a MÁV jövőre lényegesen többet kap, mint amennyi állami apanázshoz jutott, illetve jut az idén. Az idei 120-130 milliárdos közszolgáltatási támogatás után jövőre 210-220 milliárdos dotációt kaphat.
A közúti közlekedés viszont az ideinél kisebb részt szakít ki a kiadási tortából. Az érdemi visszaesés magyarázata, hogy amíg idén sztrádaépítésre a költségvetésből 100 milliárdot fordít az állam, plusz még 53 milliárdot fizet magáncégeknek a ppp-konstrukcióban megvalósult sztrádákért, addig jövőre 18 milliárd lesz csak a költségvetési forrás autópálya-építésre az 55 milliárdos ppp-díj mellett. A közúthálózat fenntartására és fejlesztésére is kevesebb jut jövőre.
A versenyképesség-javítás és a fenntarthatóság jelzők (a fent említett tényező, vagyis a változatlanul magas elvonási és újraelosztási rátán kívül) már csak azért sem állják meg a helyüket, mert a kiadási oldal minimális összehúzódása úgy megy végbe, hogy a már amúgy is nagylelkű állam még többet fog költeni jövőre jóléti szolgáltatásokra. A széles értelemben vett jóléti funkciókra tavaly az összes kiadás 60,6 százalékra ment. Az idén az összkiadás 60,7 százalékát fordíthatja az állam egészségügyre, oktatásra, nyugdíjra, lakásügyekre, kultúrára és a jóléti funkciókba tartozó egyéb tevékenységekre, jövőre pedig 61,1 százalékra kúszhat fel ez a hányad.
Két területen figyelhető meg masszív kiadásnövekedés. A nyugellátások a 4,3 százalékra tervezett inflációnál nagyobb mértékben, 5,6 százalékkal nőnek, ez pedig azt eredményezi, hogy most már minden ötödik állami forintból egy a nyugdíjasokhoz kerül. Forintban kifejezve: a nyugellátások - benne az öregségi ellátásokon kívül rokkantsági járandóságokat és 13. havi nyugdíjat is például - 3000-3100 milliárd forintot emésztenek fel. (A nyugdíjakhoz kötött szociális ellátások is természetszerűen 5,6 százalékkal emelkednek, a családi támogatások az inflációnak megfelelő mértékben haladják meg az idei összegüket.)
A nyugellátásokon kívül az alap- és középfokú oktatásra szánt pénzek hasítanak ki az eddiginél nagyobb szeletet az állami kiadások tortájából. A lényeges növekedés oka egyrészt a normatívák emelésében, másrészt pedig a tanárok differenciált bérfejlesztésében keresendő.