Húzta-halasztotta az állam, hogy visszaadja a vállalkozásoknak jussukat egy hibás, mi több, az EU jogába ütköző áfaelőírás miatt. A Legfelsőbb Bíróság ítélete kéznyújtásnyira hozta a cégeknek, hogy megkapják a több milliárd, de akár pár tízmilliárdot is elérő összeget.
Már-már megalázó csapást mért az állami adóhatóságra a Legfelsőbb Bíróság egy minapi ítéletével - értesült az Index. Az egész ügy az úgynevezett áfaarányosítási rendelkezéssel van összefüggésben, és alsó hangon milliárdos, de inkább pár tízmilliárdos kihatása van.
Cégek, gazdálkodó szervezetek pár tucat eljárást indítottak az APEH ellen az elmúlt két évben, arra hivatkozva, hogy a hazai áfatörvény egyik előírása miatt nem vonhattak le, igényelhettek vissza áfát, márpedig a kérdéses passzus ütközött a felsőbbrendű uniós joggal.
Konkrét példával élve: egy cég 100 forint állami támogatást kapott és 900 forint bevételre tett szert árueladásból (kizárólag áfás tevékenységet végezve). Így az állami támogatás az összes bevételének tíz százaléka. Támogatás nélkül levonhatott volna mondjuk 200 forintnyi áfát, ám a támogatás miatt az állam csak 180 forintnyi áfa levonását, visszaigénylését engedélyezte.
Nálunk 2004 elején vezették be a kifogásolt rendelkezést - bár a fontosabb időpont 2004. május 1-je, hazánk EU-csatlakozásának napja, hiszen a fentiek fényében szakértők szerint egyértelmű, hogy uniós joggal összhangban nem levő volt a hazai áfatörvény. A hazai törvényhely értelmében egy olyan vállalkozás, amely állami támogatásban részesült, nem vonhatta le az összes, egyébként levonható áfát, függetlenül attól, hogy "vegyes" adóalanyról van-e szó vagy olyanról, amelyik teljes mértékben áfaköteles tevékenységet végez. A le nem vonható részt úgy kellett megállapítani, ahogy a kapott támogatás aránylott az összbevételhez, vagy amilyen arányban a szóban forgó beszerzéseket állami támogatásból is finanszírozták - magyarázza Pénzely Márta, a Deloitte szenior menedzsere.
Szakemberek már 2005 folyamán is hangoztatták, hogy a rendelkezés a közösségi jogba ütközik. A vállalatok és szakértők az Európai Bíróság még 2005 őszén hozott ítéletére mutogattak. A luxemburgi ítészek világosan kimondták, hogy egy - a magyar áfaszabállyal kísérteties hasonlóságot mutató - francia és spanyol előírás sérti a közösségi joganyagot - emlékeztet Oszkó Péter, a Deloitte vezérigazgatója. Az uniós irányelv szerint az áfaarányosítás (vagyis az áfalevonási jog korlátozása) csak az adóalanyok egyetlen csoportjára, nevezetesen a "vegyes adóalanyokra" alkalmazható: ezek a gazdálkodó szervezetek olyan tevékenységet is végeznek, ahol az áfa levonható, és olyan ügyleteket is folytatnak, amelyek esetében nem vonható le. A két szóban forgó tagállam azonban hazánkhoz hasonlóan minden adóalanyra áfaarányosítási rendelkezést írt elő, azaz olyanok esetében is korlátozta a levonási jogot, amelyek teljes mértékben adóköteles tevékenységet folytattak.
A pénzügyi tárca előbb, 2005 tavaszán az állami támogatások bizonyos körére oldotta fel a megkötést, aztán az Európai Bíróság őszi ítélete után hirtelen már sürgetővé vált a teljes előírás megszüntetése, 2006. január 1-jével.
A kormány hallani sem akart arról, hogy utólag visszamenőlegesen törölje el a vitatott rendelkezést, azaz hogy visszaadja az érintett cégeknek, gazdálkodó állami intézményeknek, áfás vállalkozóknak az európai bírósági döntést alapul véve jogtalanul vissza nem igényelhető áfát. Másfél év alatt, azaz az uniós csatlakozás időpontjától számítva ugyanis becslések szerint pár tízmilliárd forinttal gazdagodott ennek révén a költségvetés, és így ezt a summát kellett volna - késedelmi kamattal növelten - visszautalni az érintettek részére.
Pár tucat cég ezért bírósági eljárást indított, követelve, hogy az APEH adja vissza az őket illető summát. Lapunk úgy értesült, az adóhatóság azzal védekezett, hogy ő csupán jogalkalmazó. Értsd: az APEH-nek nem kell törődnie azzal, hogy esetleg uniós jogot sértő adótörvény áll(t) fenn Magyarországon, az ő feladata csak a hatályos törvények betartatása.
Úgy tudjuk, a Legfelsőbb Bíróság mostani ítéletében új eljárást rendelt el az ügyekben, megadva az új eljárás lefolytatásának szempontjait. Azaz: az APEH nem hivatkozhat arra a határozathozatal során, hogy őt csak a magyar jogszabályok vezérlik. Figyelnie kell tehát az uniós jogot és eljárásai során alkalmaznia is kell azt. Ezzel lenullázódott az adóhatóság - tágabban, a kormányzat - védekezése. Ez az ítélet ugyan nem általánosítható, azaz csak az áfaarányosítási vitákra érvényes, ám egyúttal távolabbra is mutat. Közvetve minden olyan esetben hivatkozási alap lehet, amikor az APEH azzal igyekszik kibújni az uniós jog alkalmazása alól, hogy közigazgatási szervként csak a hazai jogszabályokra kell figyelemmel lennie - vélekedik Oszkó Péter.
Ezen túl sem elhanyagolható a döntés hozadéka. Akinek az áfaarányosítás kérdésében vitája van az APEH-hel, hivatkozhat majd a Legfelsőbb Bíróság mostani ítéletére. Így azok az adózók, amelyeknek folyamatban van ügyük az adóhatósággal ilyen témában, nagyobb eséllyel kaphatják vissza a vitatott összeget.
A pénzt nyilvánvalóan kamattal növelten kell megtérítenie a költségvetésnek. Talán előrelátó volt a kabinet: január 1-jétől a kormány kezdeményezésére a parlament által elfogadott adócsomag hogy, hogy nem bevezetett egy ilyen helyzetre irányadó szabályt. Eszerint uniós jogba való ütközés miatt a korábban jogtalanul beszedett adót nem a jegybanki alapkamat duplájának megfelelő késedelmi kamattal növelten kell visszaadni, hanem csupán a jegybanki kamattal növelten.
Ennek a nagyságára nehéz pontos becslést adni, ugyanis bár pár tízmilliárd forintot nyert az uniós jogot sértő rendelkezés fenntartásával az állam ideiglenesen, de az érintetteknek csak egy része mozdult és ment el egészen a bírósági szintig. Egy másik részük csak ült a babérjain, és azt sem lehet kijelenteni, hogy a mostani ítélettel tömegével indítanának eljárást az adózók. Lapunknak nyilatkozó szakértők szerint mindenesetre néhány milliárd forint feltétlenül ki fog folyni a büdzséből, de az is elképzelhető, hogy 11 számjegyű összegre is rúghat a "számla".