Elismerés illeti a kormányt, hogy végre hozzákezdett az elmúlt hat évben kialakult külső és belső egyensúlyhiány rendbetételéhez, a probléma súlyára és nagyságrendjére azonban jellemző, hogy a gondok orvoslására drasztikus, sok tekintetben precedens nélküli intézkedéscsomag vált szükségessé - áll a konvergenciatanács, azaz a kormányfő által a konvergenciaprogram véleményezésére felkért Bogsch Erik (vezérigazgató, Richter Gedeon Rt.), Simor András (elnök-vezérigazgató, Deloitte), Surányi György (elnök, CIB) trió véleményében.
A szakértők - az egyik lehetséges útként, társadalmi hatásait nem mérlegelve - gazdasági szempontból tarthatónak, reális alapokon nyugvónak minősítették a programot, amely a legújabb kormányzati kommunikációnak megfelelően 2011-2013-ra megteremtheti az euróbevezetés lehetőségét. Ugyanakkor hangsúlyozták: céldátumra még nincs szükség, mivel a jelen körülmények között nem lehetne a piacok számára hiteles időpontot megnevezni. Erről és a választási cikluson átívelő gazdaságpolitikai irányról javaslatuk szerint 2008-ban - a program addigi teljesülésének és eredményének fényében - ötpárti megegyezésre lenne szükség. Annál is inkább, mert a legnagyobb kockázatot az elmúlt évek tapasztalata alapján a választási kampányban vállalt teljesíthetetlen és felelőtlen, politikai hasznonszerzés motiválta ígérgetés jelenti. Ami, mint az állásfoglalásból közvetve kiderül, a szakértők szerint az egyik oka a mostanra kialakult helyzetnek.
A felelősök: Orbán, Medgyessy, Gyurcsány
"Az elmúlt közel hat év során a hivatalban lévő kormányok rövid távú, vélt vagy valós választási érdekeket szem előtt tartó, az ország hosszú távú fejlődését, európai felzárkózását és a tartós egyensúly követelményeit figyelmen kívül hagyó, sok tekintetben felelőtlen gazdaságpolitikát követtek" - szerepel az állásfoglalásban.
Eredményként Magyarország a közelmúlt európai gazdaságtörténetében kivételesen magas külső és belső pénzügyi egyensúlyhiányt halmozott fel. Ennek gyors ütemű és haladéktalan felszámolása nem elsősorban az euró magyarországi bevezetése miatt szükséges. Sürgetőbb feladat a gazdaság stabilitásának megőrzése, a további fejlődés ellehetetlenülésének megakadályozása, és egy átmeneti növekedési ütemvisszaesés után ismételt felzárkózás a környező, az Európai Unióhoz velünk együtt csatlakozott országok növekedési üteméhez. Az ehhez vezető út elsősorban az államháztartás olyan drasztikus korrekcióját igényli, amely sok tekintetben precedens nélküli, és ezért jelentős kockázatokat hordoz.
Kockázatokkal, de megfelel
A már említett politikai kockázatok mellett a tanács gazdasági értelemben is lát bizonytalanságot: ez döntően a kiigazítás nagyságából, illetve abból fakad, hogy az egyes tervezett intézkedések - a szociális támogatási rendszerek átalakítása - egyelőre kidolgozatlanok, mélységükben és így pontos hatásukban nem ismerhetők.
Márpedig a tanács is felhívta a figyelmet arra: "A kiigazításnak a bevételek növelésénél is fontosabb eleme az államháztartás kiadásainak mérséklése és egyúttal olyan reform értékű, a szolgáltató állam működését alapvetően átalakító intézkedés csomagok bevezetése, amelyek a kiadások jövőbeni növekedésének gátat szabnak, és ily módon elősegítik a hiány további csökkentését, illetve alacsony szinten tartását". Megállapítják, "a program a bevételektől eltérően nem tartalmaz a kiadások csökkentésére megfelelő részletezettségű és időbeni alakulásukat is bemutató adatokat". Ezzel együtt úgy látják: a program céljai világosan megfogalmazottak, a teljesítés érdekében mozgósítani tervezett eszközrendszer képes a célok elérését biztosítani, azokkal az államháztartás tartós egyensúlyi pályára állítható.
A nyugdíj- és adóreform kötelező
A kormányzati szándék értékelése mellett a tanács felhívta a figyelmet: a nyugdíjrendszer érdemi reformja nélkül nem lesz tartható a programban vázolt gazdasági pálya. Ugyanakkor megállapították: a kiigazítás elkerülhetetlenül a gazdasági növekedés visszaesésével jár, de ez a programban vázoltak alapján nem drasztikus mértékű. Surányi György e tekintetben külön is kitért a hétfőn, az ICEG Gazdasági Kutatóintézet és a Magyar Üzleti Vezetők Fórumán elhangzottakra, ahol Járai Zsigmond egyebek között a növekedési pálya miatt tartotta elfogadhatatlannak a programot, míg a Világbank szakértője ugyancsak olyan kiigazításokat hozott példaként, ahol egyszersmind a gazdasági növekedés is biztosított volt. Surányi szerint a Világbank sem tud olyan példákat hozni, ahol egy radikális költségvetési kiigazítás ne vetette volna vissza a gazdasági növekedést, "ha van ilyen recept, alkalmazniuk kéne", fogalmazott a volt jegybankelnök.
Ülésezik a konvergenciatanács
A tanács tagjai egyetértettek abban: szükség van egy a versenyképességet és a növekedést a jelenleginél jobban biztosító, szolgáló adórendszerre, amelynek érdekében teljes adóreformot javasoltak a kormánynak. Az állásfoglalás szerint bár a mostani adóemelések a gyors kiigazítás érdekében elkerülhetetlenek, és az államnak a későbbiekben is meg kell őriznie a jelenlegi szintű GDP-arányos adóbevételeket, ezt radikálisan más struktúrában kell elérni. A tanács szerint egyrészt a közteherviselésbe bevont kör tágításával, másrészt a jövedelemadókról a fogyasztási és vagyonadók irányába való lépéssel lehet a kettős célt megvalósítani.