Egyértelmű tényként kezelik az árampiacon: legalább egy telefonnak mennie kellett ősszel a kormánytól a Magyar Villamos Művekhez, mással aligha magyarázható, hogy az állami kézben levő, de elvileg nyereségorientált MVM Zrt. miért rendezte "önsorsrontó", azaz nem a legnagyobb elérhető nyereséget szolgáló módon a 2007. októberében tartott árampiaci aukciót. Az árverésen ugyanis, ahol a szabályok szerint a nyitóárat, a licitugrások darabszámát illetve egységét, ezáltal voltaképpen az elérhető legmagasabb árat is előre meghatározzák, szándékosan a piaci árak alá mentek.

Az MVM a legnagyobb érdeklődést kiváltó, az áralakulást legjobban befolyásoló termék induló árát a lipcsei áramtőzsde jegyzéséhez (61 euró/MWh napi) igazítva - annál jelentősen alacsonyabb - 56 euró/MWh értékben állapította meg. A felkínált kapacitás 65 euró/MWh értékben talált gazdára, miközben a regionális jegyzési árak 70 euró/MWh felett voltak. Ennek köszönhetően az aukción túljegyzés alakult ki: nem azt történt, hogy az vihette az áramot, aki a legtöbbet kínált érte, hanem az, hogy mesterségesen beállított maximált áron a túljegyzések arányában szétosztották a rendelkezésre álló mennyiséget.

Többek szerint ezzel sikerült azt biztosítani, hogy, noha az aukción döntően kereskedők vettek részt, azaz mire az áram a fogyasztókig eljut, még több lépcsőn, és ezzel nyilván áremelkedésen megy át, a lakossági árak emelkedését sikerült 10 százalék alatt tartani, a későbbiekben a szolgáltatók felé előírt maximum 9,8 százalékos szinten.

De nem ez volt az egyetlen mesterséges beavatkozás a piaci folyamatokba: a kommunikációs szinten a liberalizációt hirdető kormány egy novemberi rendelettel alaposan magára haragította az akkor nyílt levelet is kiadó áramkereskedőket. A Magyar Villamos Energia Kereskedők Egyesülete (MVEKE) felháborodása teljesen érthető volt: éppen egy évvel ezelőtt, tavaly márciusban a kormány rendeletben garantálta, hogy bővíti a magyar-szlovák határon a kereskedelmi aukcióra bocsátható villamosenergia-import kapacitást. Az áramimport, illetve export ugyanis a meglehetősen speciális technikai feltételek miatt minden határszakaszon csak korlátozott mennyiségben lehetséges. Az ukrán határszakasz kivételével minden határunkon van is igény a teljes kapacitás export vagy import célú kihasználására. Az államok az ellátásbiztonságra hivatkozva éppen az egész régióban különböző korlátozásokkal élnek annak érdekében, hogy, például Magyarországról ne vigyenek ki áramot a Balkánra, ahol a források szűkössége miatt jóval drágábban lehet eladni.

De vissza a rendeletekhez: 2007 márciusától tehát a kereskedők úgy készültek, hogy liciten nyerhetnek majd el valamekkora import mennyiségre lehetőséget, szaknyelven határkeresztező kapacitást. Nyilván ennek megfelelő szállítási szerződéseket vállaltak. Ehhez képest két nappal a novemberi aukció előtt, egy november 17-én szombaton megjelent újabb rendeletben a kormány lényegében visszavonta a határnyitást.

Ennyit a változásról

A háttér a piaci szereplők számára megintcsak egyértelmű volt: továbbra is az MVM-nek akarják biztosítani a behozatali lehetőséget. Az azonban csak később vált világossá, a kormány - jogosan - azért aggódott, hogy amennyiben licitre kerül sor, az MVM nem tudja behozni a neki hosszú távú szerződéssel lekötött, relatíve olcsón vett áramot. Vagy legalábbis nem a teljes, egyébiránt 350 MW-os mennyiséget, esetleg az aukción felkúszó, mondjuk úgy, behozatali díj miatt lényegesen drágábban. Márpedig erre égető szükség volt ahhoz, hogy biztosítani tudják: a közszféra, a kórházak, iskolák, intézmények körében se legyen 18 százalékot meghaladó az áramár emelkedése.

Azaz: miközben a hazai szükségletek biztosítására szükség is volt a mennyiségre, félő volt, hogy amennyiben azt más forrásokból független kereskedők hozzák be, piaci áron, végül még magasabb lesz a fogyasztói ár, még nagyobb az áremelkedés. (És mi történt volna az MVM-nek lekötött árammal, ha nem tudják azt behozni? Semmi. Drágábban el tudják adni Németországba vagy más piacra, azaz pusztán üzleti szempontból az MVM mint részvénytársaság jobban is járt volna. Vajon ez esetben ki telefonált és kinek?)

Annyit mindenképpen meg lehet állapítani a fenti két példából: kifejezetten a piaci liberalizáció ellenében hozott, a független kereskedők ellenérzését kiváltó lépések tették lehetővé az árak valamilyen szintű kordában tartását, mely lépésekre ráadásul részben azért kerülhetett sor, mert az MVM kizárólagos tulajdonosa az állam – állapította meg az Indexnek egybehangzóan egy erőmű és egy kereskedőcég neve mellőzését kérő, nyilatkozatra nem jogosult munkatársa. Mint egyikük fogalmazott, úgy tűnik most a kormány intézkedése nyomán, hogy "belerúgtak egy jó szolgába", de azt egyelőre nem értik, miért.

Mint mondott Gyurcsány?

A miniszterelnök kedden, a kormányszóvivő útján jelentette be: utasította Veres János pénzügyminisztert, hogy haladéktalanul kezdeményezze, illetve hajtsa végre az MVM-mel kapcsolatban indokolt személyi, szabályozási és szerkezeti változtatásokat. A bejelentés szerint a kormányzati lépés célja az, hogy belátható időn belül felszámolja a hazai árampiac monopolisztikus jellegét előidéző tényezőket, és lehetővé tegye, hogy a fogyasztók érdekeit jobban érvényesítő piaci folyamatok induljanak be, illetve erősödjenek meg Magyarországon.

A hivatalos indoklás szerint arról van szó, hogy mostanra készültek el azok a tanulmányok, melyek rámutattak: a júniusban elfogadott új villamosenergia törvény az eredetileg hirdetett szándékkal szemben nem vezetett el az árampiac tényleges felszabadításához. Az azonban, hogy a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Energiahivatal és a Corvinus Egyetemhez tartozó Regionális Energiakutató Központ elégedetlen a júniusban elfogadott törvénnyel, a tény, hogy az nem valósított meg valódi piacnyitást, már tavaly nyáron is ismert volt, nem érhette meglepetésként a miniszterelnököt.

Drága a piac

A kérdés azonban Gyurcsány Ferenc számára alighanem az kell legyen: lehet-e olcsóbb a piacnyitással az áram. A fent idézett szakértői vélemények egyértelműen azt az álláspontot képviselik, hogy a verseny lehetősége megteremti ezt. Legalábbis hosszú távon. A kérdés az, hogy a jelenlegi áramár-emelkedésért vajon a teljes piacnyitás elmaradása, a részleges liberalizáció kapkodó, a részletszabályok kidolgozását az utolsó pillanatra hagyó módja (a lakossági árképzésre vonatkozó szabályok késtek), vagy külső körülmények a felelősek. Egy, az MVM honlapján olvasható tanulmány szerint a válasz egyértelmű: "nyilvánvaló, hogy a jelenlegi magas piaci árak alapvető oka a regionális forráshiány. Egyrészt folytatódott az erőművi kapacitások villamosenergia-igényhez viszonyított csökkenése, amelyet regionális szinten különösen a szlovákiai Bohunicei és a bulgáriai Kozloduji Atomerőmű, illetve kisebb szenes erőművek leállítása súlyosbított. A piaci bizonytalanságot növelte az európai CO2 kvóta kereskedelmi rendszer (ETS) 2008-2012 közötti időszakra vonatkozó díjtalan kvóta mennyiségek radikális csökkenése, valamint a tüzelőanyag árak világpiaci növekedése, az árvárakozások bizonytalansága, ez hazai viszonylatban különösen a földgáz árát érintette" – olvasható az anyagban.

Ráadásul, mint arra az energiainfo.hu elemzése rámutatott, a villamos energia árát végső soron alakító tényezők közül 2008-ban az olajárak további növekedésére lehet számítani, a tavalyi 72-73 dollár/hordó éves átlagár várhatóan 85-87 dollár körül alakul. Ennek megfelelő mértékű földgáz árnövekedéssel lehet kalkulálni. A szén világpiaci árát (ARA) az előrejelzések a 100-130 dollár/tonna sávban várják. A kibocsátási kvótakereskedelem (EU ETS) második szakaszában idén 22-25 euró/egység árfolyam valószínűsíthető a határidős kereskedelem adatainak ismeretében.

Eközben csökken a hazai erőművi kapacitás, és persze nő fogyasztás, az igény (elég csak a klímaeladások felfutására gondolni, melyek miatt az USA-ban már éppen a nyári időszámítással elérhető energiamegtakarítást kérdőjelezik meg). Egyszerűsítve: csökkenő termelési kapacitás és növekvő igények, valamint ugrásszerűen dráguló nyersanyag árak mellett okozhat-e bármiféle meglepetést az áram árának emelkedése? És akkor még nem is szólva a klímavédelmi előírásokról, melyek vagy a jelenleginél drágább módszerű előállítás, vagy, például a széndioxid kibocsátási kvótákon keresztül a jelenlegi termelési mód drágítása írányába hatnak.

Vége az ártámogatásnak

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ahogy a gázét, más módszerekkel, de az áram árát is dotálta az elmúlt évtizedekben az állam, ennek megszűnése pedig nyilván áremeléssel jár. A tavaly már 40 milliárdos nyereséget felmutatni képes MVM éveken keresztül döntően azért működött veszteségesen, mert az olcsó, Paksról nyert áram, és a drágán, döntően gázzal működő erőművektől illetve importból beszerzett kapacitásokat összevonva olyan, az állam által szabott árat volt kénytelen alkalmazni, ami messze elmaradt a piaci realitásoktól. A 2006-os fordulat azonban egyben azt is jelentette, hogy az energiahordozókért mindenkinek piaci árat kell fizetnie. (2004-ben még 3 milliárd forint feletti veszteséget termelt a cég, 2005-2006-ban nagyságrendileg 1 illetve 2 milliárdos nyerséget volt képes felmutatni. Ez aprópénz ahhoz képest, amilyen nyereséget akár egyetlen erőmű termel ma Magyarországon, miközben az MVM Paks mellett több erőművel is bír és kereskedelmi tevékenységet is folytat, az ország által fogyasztott áram szinte teljes egészében átfolyik rajta.)

Na persze a piaci árak nem egy lépcsőben érkeztek. Az elmúlt éveket is az jellemezte, hogy a miközben a magyar lakossági árak elmaradtak a nyugati szinttől, a cégek számlája magasabb volt annál. Ami, tették szóvá nemegyszer, rontja a versenyképességüket. Vissza is tértek sokan az elsőkörben vállalatoknak 2006-ban megnyitott szabadpiacról a közüzemi ellátásba: ahogy azt Kaderják Péter, a REKK vezetője is elmondta korábban az Indexnek adott interjújában, 2006 közepére az országos fogyasztás negyven százalékát már nem a korábbi monopol, regionális szolgáltatótól vették az ipari fogyasztók. 2007-re ez az arány visszament 20 százalékra. Az ok egyértelmű: amíg a lakossági árak mesterséges alacsonyan tartásának költségét az MVM veszteségévél részben a költségvetés, részben viszont a cégek fizették meg, addig érdemesebb volt a szabadpiacon vásárolni. Ahogy azonban drágult a piaci ár, mégis vonzóbbá vált az államilag meghatározott tarifa.

És éppen az ipari fogyasztók számlája lehet az egyik, bár talán legkevésbé valószínű mozgatórugója a keddi, kormányfői bejelentésnek. Míg ugyanis a lakossági fogyasztók és a közszféra számára sikerült limitált áremelést elérni az idei évre is, a cégek éppen mostanában szembesülnek majd az első idei évről szóló számláikkal, az emelkedés mértéke pedig akár 30-40 százalékos is lehet. Akad azonban számos, politikai magyarázat is, ezeknek már csak a száma is jelzi, mennyire nem látnak tisztán még a koalíción belül sem, maximum annyit, hogy a hivatalos indoklás sántít.

Eladnák, de kinek?

Az egyik, szakmai és politikai körökben terjedő verzió tehát az, hogy változott a privatizációs elképzelés, a céget több darabban adnák el. Leegyszerűsítve a privatizációhoz kapcsolódó "csúnya" gondolatmenetet: darabokban, többféle módon értékesítve a céget, többen többet kaphatnak a zsebükbe.

Csányit nem hagyják ki

Az MVM vezetésének mozdítása hátterében is állhat privatizációs megfontolás: egyik forrásunk úgy fogalmazott, Kocsis István túl határozottan vetette fel a menedzsment tulajdonszerzési opciójának kérdését. Az MVM-vezér, illetve a privatizáció mögött a legtöbbször egyébként Csányi Sándor és az OTP nevét hallani. Ezt nem csak Kocsis és Csányi közismert barátsága (üzlettársak is Csányi villányi borászatában), hanem az is alátámasztja: az OTP és vezére egyrészt kellő tőkével bír, képes hitelezőket és/vagy további befektetőket maga mögé állítani, ráadásul otthon van a régiós piacon. Arra azonban, hogy ez miért és kinek a szemét szúrhatja, megint nincs, illetve csak egy válasz adódik: mert más, energetikai multik jobban szeretnék maguk megszerezni az MVM-et vagy annak részeit. Ráadásul, egy tőzsdei privatizáció esetén Csányi vagy az OTP ha akar, így is, úgy is beszállhat a cégbe.

Hangsúlyozzuk: mindezek találgatások, pletykák, melyek csak annak jelzésére alkalmasak, sem politikai, sem szakmai körökben nem látnak világosan a kormányzati szándékot illetően. A politikai találgatások körét színesíti: az SZDSZ lekenyerezéséről szóló változatot több iparági szakértő is a legelfogadhatóbb verziónak tekinti, jobb szakmai, vagy éppen politikai magyarázat hiányában (eszerint a saját frakciója bizalmatlanságától tartó Gyurcsány biztosítani akarta a maga számára az SZDSZ támogatását a népszavazást követően, ezért a korábban a liberálisok által javasolt törvénymódosítások mellé állt). Politikai magyarázatból azonban akad még jónéhány még nehezebben komolyan vehető is, hogy csak egyet említsünk: a politikai szereplésre való készülését már többször cáfoló Csányi Sándornak azért üzentek az MVM tervezett átalakításával, mert túl aktívan készítette elő megjelenését – az MDF-ben.