Sokáig azt hittük, az 1997-es, egyébként kétségkívül pozitív hatású nyugdíjreform megoldotta a problémákat, ma viszont látni kell, hogy részben a rendszerbe kódolva, részben az azóta hozott intézkedések miatt a gondok újratermelődtek - mondta az Indexnek Holtzer Péter, az OTP Alapkezelő igazgatóságának elnöke, aki a CEMI (Central European Managment Intelligence) Gazdaságkutató által készített gazdasági program külső szerző-szakértőjeként nyilatkozott az Indexnek.
Csak romlik a helyzet
És mindez csak rosszabb lesz: a CEMI - az MNB szakértőivel együttműködésben - modellszámításokat végzett arra vonatkozóan, mi történik a következő száz évben, ha a jelenlegi szabályozás marad életben. Az éves hiány hamarosan eléri, majd meghaladja a GDP 3 százalékát, 2040-ben a 3,5 százalékot, majd egy átmeneti (demográfiai tényezőkkel magyarázható) csökkenés után ismét folyamatos növekedésnek indul. Mindez azt jelenti, hogy a mai éves GDP-hez viszonyítva száz év alatt a bruttó hazai össztermék 240 százaléka, mintegy 50 ezer milliárd forint hiányozhat a rendszerből, ami kezelhetetlen helyzetet teremt - hangsúlyozta Holtzer Péter.
A gondok
Néhány évvel ezelőtt a helyzet még nem tűnt ennyire rossznak: az 1997-es reform után, a beszámítások, az indexálás, a szorzók kialakításával úgy tűnt, a szisztéma éveken keresztül még szufficites is lehet. Ez biztosította a lehetőséget a reformra; a második pillér, a magánnyugdíjpénztárak létrejöttével automatikusan csökkenő társadalombiztosítási bevétel kipótlását az állam vállalni tudta (ez adja a jelenlegi kétszázalékos hiány mintegy felét).
Csakhogy: azóta egyfelől jelentősen csökkentek a járulékok, 31 százalékról 26,5-re, és bevezették a tulajdonképpen nyolcszázalékos kiadásemelkedést jelentő 13. havi nyugdíjakat. A két lépés elvitte azt az előnyt, ami 1997-ben még benne volt a rendszerben - hangsúlyozta Holtzer Péter.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
További gondot okoz, hogy miközben az átlagnyugdíj nemzetközi összehasonlításban nem mondható magasnak - nagyjából az átlagos nettóbér 60 százalékát teszi ki, ami megfelel az európai átlagnak -, az új belépők, a friss nyugdíjasok esetében az arány lényegesen magasabb. Az úgynevezett teoretikus helyettesítési ráta, amely annak összehasonlítására szolgál, hogy az egyes országokban egy egységesnek vett, 40 éves munkával töltött életpálya után a saját nettó bérhez képest mennyi a nettó nyugdíj, Magyarországon a legmagasabb az unióban, lényegében százszázalékos.
Szerencsés pillanat
Az uniós átlag 70-80 százalék, de sok olyan ország is akad, ahol csak 50-60 százalék körül mozog. A képet némileg ugyan torzítja, de önmagában is problémát okoz, hogy Magyarországon a korhatár 62 év (a nőknél még alacsonyabb, csak 2009-re éri el ezt), a ténylegesen munkában töltött évek száma pedig bőven alacsonyabb, mint negyven év. A munkakezdés ugyanis jellemzően később történik, például azért, mert egyre többen járnak egyetemre. Ráadásul a hazai szabályozás nagyon enyhén bünteti, ha valaki korábban, korengedménnyel megy nyugdíjba, és nagyon kevesen tudják, hogy kisebb mértékben már most is premizálja azt, ha valaki a korhatár elérése után is aktív marad.
A beavatkozás Holtzer Péter szerint elkerülhetetlen, és a jelenlegi helyzet nem csak azért szerencsés, mert a politika sosem látott reformokat ígér. A Ratkó-korszak generációja néhány évig még, az ő gyerekeik pedig már aktívak. Így most egyszerre két nagy demográfiai hullám szülöttei is jelen vannak a munkaerőpiacon és fizetnek a kasszába. A Ratkó-generáció azonban hamarosan nyugdíjba megy, ez 10 év alatt a GDP fél százalékával emeli a nyugdíjkiadásokat.
Korhatáremelés, 13. havi, Bismarck
Egy nyugdíjrendszerbe elméleti alapon is három ponton lehet belenyúlni: a korhatár, a járulék és az indexálás (a nyugdíjemelés mértéke) megállapításánál. A CEMI porgramjavaslata szerint mindhárom ponton szükséges a társadalom részére aligha szimpatikus módosításokat végrehajtani.
A korhatárt meg kell emelni - mondja Holtzer Péter. A 62 éves korhatár már most is elmarad a Nyugat-Európában jellemző 65 évtől, igaz, a várható élettartam is alacsonyabb nálunk. De ahogy ez is emelkedik háromévente egy évvel, a nyugdíjkorhatár kitolása is megkerülhetetlen lesz: a kérdés már több régi uniós országban, Angliában, Spanyolországban, Németországban is napirenden van, ott a 65 évről kell hamarosan tovább lépni 67-re. A következő száz évben Európában és így Magyarországon is akár 72-73 évre is felmehet a nyugdíjkorhatár - jósolja Holtzer, utalva egyrészt az elöregedést mutató demográfiai előrejelzésekre, másrészt a részben ezt megalapozó várhatóélettartam-emelkedésre. Az európai nyugdíjrendszerek mindegyike küzd azzal a problémával, hogy a Bismarck által bevezetett porosz modellen alapulnak, ami akkor 70 év fölött ígért nyugdíjat, de a várható élettartam csak ötven év volt. Ma éppen fordított a helyzet - mondta a szakértő.
A korhatáremelést akár a 2009-es szintre állást követően azonnal, de 2012-15-ig biztosan végre kell hajtani. Az ezzel kapcsolatos fájdalmakat enyhítheti, ha sikerül olyan rész-, illetve távmunkaprogramokat bevezetni, amelyek kiemelten koncentrálnak a nyugdíj előtti évekre. Fontos kiemelni, hogy éppen a nyugdíj előtt állók korosztályában nőtt meg az elmúlt években számottevően, több mint 200 000 fővel a foglalkoztatottság, azaz ellentétben a gyakori vélekedésekkel a korhatár emelése mellett az érintett korosztály jelentős része meg tudta tartani munkahelyét.
Büntessen a rendszer
Ugyanakkor a CEMI szerint szükség lenne arra is, hogy a rendszer ténylegesen büntesse - azaz érzékelhetően kevesebb pénzt biztosítson - a korhatár előtt nyugdíjba vonulókat, a jelenlegi, minden, a korhatár elérését követően munkában töltött hónap után félszázalékos emelést biztosító jutalmazási rendszer pedig bővüljön.
A másik sarkalatos pont a járulékok kérdése: itt ugyan emelésre a CEMI nem tesz javaslatot, mivel az élőmunkaterheket épphogy általánosan csökkenteni kívánják, de a program szerint elhibázott a már törvényben előírt egy-egy százalékpontos csökkentés 2007-re és 2009-re vonatkozóan. Egy százalékot a vállakozások, a munkáltatók nem éreznek meg, hangsúlyozta Holtzer Péter, a rendszer hiányát azonban évente 20 milliárd forinttal emeli ez a körülmény.
Búcsú a svájci modelltől
A reform harmadik eleme a CEMI szerint ma túlságosan nagylelkű indexálás megváltoztatása. A jelenlegi, úgynevezett svájci indexálás, amely ötven százalékban az inflációhoz, ötven százalékban a béremelések szintjéhez köti az éves nyugdíjemelés mértékét, a kilencvenes években a Világbank által is a leginkább ajánlott módszer volt. Mára azonban országok sora érzékeli, hogy ez nem fenntartható, és térnek vissza a csak az inflációt, vagy legalábbis döntően azt alapul vevő indexáláshoz - mondta Holtzer Péter.
A 14. havi nyugdíj ötlete már a kampányban is vitákat kavart, a CEMI szerint azonban a 13. havit is meg kell szüntetni: ezt a jelenlegi nyugdíjasoktól elvenni már nem lehet, de az összeget bele kell építeni az alapnyugdíjakba, és az új belépők, az évente 100-200 ezer új nyugdíjas esetében pedig már nem kell ezzel kiadással számolni.
Ha megtesszük...
Mindezen, a CEMI szerint elkerülehetetlenül szükséges reformok is legfeljebb átmeneti időre tudnák szufficitessé tenné a magyar nyugdíjrendszert. Ugyanakkor az átalakítás arra garanciát biztosítana, hogy a nyugdíjrendszer hiánya ne váljon kezelhetetlen nagyságúvá, hanem beálljon a GDP 0,5-1 százalék közötti éves hiányszintre.