Ami tegnap még elég volt, az ma már kevés - ez a mondás illik talán a legjobban arra, ami most már a közpénzügyi csomag körül folyik. Hiába fejezi be a parlament jövõ kedden a három törvényjavaslatból álló pakk általános vitáját, hiába csûrik-csavarják a dolgot honatyáink, hiába történnek látszatújdonságok, az egész kezdeményezés elhalt, most csak arra megy ki a játék, ki vigye el a balhét, illetve lásson tisztábban a közvélemény a kudarc hátterérõl. Az utolsó felvonásban hivatal és tanács után a közpénzügyi ombudsman ötlete vérezhet el.
A Pénzügyminisztérium egy-két héttel ezelõtt hajlandóságot mutatott a Fidesz kívánalmainak megfelelõen átszabni a fegyelmezett költségvetés felett õrködõ intézmény tervét, sõt, még jobban leredukálta volna az érintettek számát. A hivatal vs. három fõs tanács vita nyomán az új javaslat szerint egyetlen személy, amolyan "költségvetési ombudsman" látta volna el a feladatot a kormány egyik új, az ötpárti egyeztetéseken a résztvevõkkel megismertetett javaslata értelmében. (Ezt az új javaslatot a parlament múlt heti általános vitájában részt vevõ vezérszónokok említették.)
Ennek a parlament kétharmados döntésével megválasztandó ombudsmannak két feladata lenne kötelezõen, persze, mást is felvállalhatna. Az egyik kötelezettsége az lenne, hogy a mindenkori költségvetésrõl annak elfogadása elõtt véleményt mondana. A másik, hogy a szaktörvényekrõl, (vagyis olyanokról, amelyek egy-egy költségvetési tételt eleve hosszú távra meghatároznak, de sorsuk nem a költségvetés vitájában dõl el), is ugyanígy mondjon véleményt, árazza be, hogy az elkövetkezõ években ez hogyan érinti a költségvetési bevételeket és kiadásokat. (Például a lakástámogatási rendszer változtatása vagy a nyugdíjemelési képlet módosítása hogyan hat az államháztartási egyenlegre sok éven keresztül.)
Ezen túl azt csinálhata a megszavazott büdzséjének erejéig, amit kedve tart. Vagyis információink szerint szerzõdhetne az elmúlt években a legjobb költségvetési számításokat készítõ MNB-vel, akár csak a makropályára vonatkozó elõrejelzésre; együttmûködhetne az Állami Számvevõszékkel költségvetési számítások készítése céljából vagy megrendelhete kalkulációkat a kutatóintézetektõl, elemzõktõl; beárazhata bármilyen a költségvetéshez benyújtott módosító javaslatot; végezhetne hosszútávú számításokat az államháztartást illetõen; természetesen, ahogyan az igazi ombudsmanok, úgy akár õ is foglalkoztathatna saját stábot.
Lapunk megkérdezte Varga Mihályt, a Fidesz alelnökét az egyszemélyes megoldásról annak fényében, hogy õk háromtagú tanácsot javasoltak. Nem mindegy, mekkora apparátussal dolgozna a "közpénzügyi ombudsman", mennyibe kerülne, egyáltalán hogyan nézne ki a szabályozás, hogyan lehetne beilleszteni az alkotmányba, ki tenne javaslatot az ombudsman személyére - reagált a volt pénzügyminiszter, hozzátéve, hogy a pénzügyi tárca pontos szövegét nem látta. Ha van valóban jó, hasznos az elképzelés, akkor meghallgatjuk - fûzte hozzá.
Az ügyet közelrõl ismerõknek mindezek nem okoznak meglepetést. Sokak szerint nem kedvez a politikai klíma a megállapodásnak, de egy lényeges pontban minden párt egyetértett, amivel pedig az egész közpénzügyi csomag értelmét vesztené, nevezetesen, hogy nem akarják a saját kezüket megkötni, nem akarnak semmi intézményt maguk fölé helyezni még akkor sem, hogy a döntést õk - kétharmados többséggel - hoznák meg az intézmény felállításáról. Ezért aztán semmi sansz arra, hogy egy hatásos közpénzügyi csomagot - kétharmaddal - megalkosson az Országgyûlés.
Mi sem mutatja ezt jobban, mint a fegyelmezett, ha úgy tetszik, ésszerû költségvetési gazdálkodás felett õrködõ intézmény körüli vita legújabb szakasza. Emlékeztetõül: a kormány törvényjavaslatba is foglalt elképzelése (pdf-formátum) szerint egy a parlamentnek felelõs, a mindenkori kabinettõl független intézmény a kormány ellensúlyát képezné fiskális ügyekben, számokkal alátámasztott véleményt formálna a költségvetési törvényjavaslatról, az ahhoz beadott módosítókat beárazná, megmondaná, mennyire megalapozott az a makropálya, amire a büdzsé épül, számításokat végezne minden, a költségvetési egyenleget rövid- vagy hosszútávon veszélyeztetõ bármilyen intézkedésre. A hivatal elnökét az Országgyûlés kétharmaddal választaná és közel 100 fõs apparátusa lenne, ami nemzetközi viszonylatban átlagosnak mondható, hiszen az itt meghonosítani tervezett intézményhez hasonlót mûködtetõ Egyesült Államokban 231-en, Hollandiában 170-en, Belgiumban 97-en dolgoznak az ottani költségvetési hivatalban. (A költségvetési hivatalról egy korábbi cikkünkben nagyon részletesen írtunk.)
Ezt a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz mindvégig ellenezte, azzal támadta, hogy túl drága és nagy a létszáma, elegendõ lenne egy háromfõs költségvetési tanács. Sõt, valójában az ellenzéki oldal nem volt kibékülve a hivatal kormányoldalon megálmodott formájával. (A tanácsot alkotó három fõ a jegybankelnök, az Állami Számvevõszék elnöke és egy a köztársasági elnök által delegált szakértõ lenne, ám ez a három fõ ugyanúgy igénybe kell hogy vegyen apparátusi segítséget, hiszen véleményüket, álláspontjukat ugyanúgy alá kellene támasztaniuk pontos számításokkal - a szerk.)