Hivatalosnak tekinthetõ, amit eddig is tudtunk: a szlovák életszínvonal 2007-ben elhagyta a magyart. Míg az ezredforduló környékén még nyolc százalék körüli különbség volt a javunkra, tavaly az egy fõre jutó, vásárlóerõ-paritáson mért GDP az uniós átlag 69 százaléka volt ott, 63 nálunk. Ezek ugyan csak az Eurostat által elõször közzétett, becsült adatok, a véglegesek csak decemberre várhatóak, a különbség azonban bõven túl van mindenféle hibahatáron.

Ennél is kiábrándítóbb lehet Brüsszel elõrejelzése: eszerint Szlovákia jövõre érdemben elõrelép, 70 százalék fölé tornássza magát, míg Magyarország, igaz, még egy korábbi elõrejelzés alapján, de mindössze 63,5 százalékig jut (ez a becslés még akkor készült, amikor az idei évre 64 százalék fölé várták Magyarországot, így eredetileg egyben azt is jelentette, hogy Brüsszel szerint az uniós átlaghoz mérten 2008-ban csökken a magyar életszínvonal.) A csökkenés persze csak az új trend folytatása lenne: 2006-ban ugyanis még az uniós átlag 64,8 százalékán álltunk. Az, hogy tavaly visszaléptünk, annak köszönhetõ, hogy miközben az EU-ban 2,9, nálunk 1,3 százalékos volt a növekedés 2007-ben.

A tavalyi hanyatlás után Szlovákia a negyedik volt szocialista ország, mely az életszínvonalat tekintve megelõz minket: Szlovénia és Csehország hosszabb ideje stabilan vezette a rangsort, 2006-ban Észtország egy nagy lépéssel viszont letaszított minket a dobogóról, Szlovákia elõzésével pedig immár az ötödik helyre csúsztunk vissza. És nem vagyunk biztonságban: Litvánia és Lettország erõsen közelít, elõbbi 60, utóbbi 58 százalékon állt 2007-ben, bár a jelenlegi elõrejelzések szerint (döntõen a magas infláció miatt), nem várható, hogy érdemben sikerül az idén javítaniuk.

Csak azt csinálták, amirõl mi csak beszélünk

Szlovákia jó, és várhatóan egyre jobb szereplése egyértelmûen a szárnyaló gazdasági növekedés eredménye, ami pedig alapvetõen a 2000 után kezdett gazdasági reformoknak köszönhetõ. Az igazi, reformot jelentõ intézkedések a második Dzurinda-kormány idején indultak be – írtuk tavaly decemberi, a tátrai tigrisrõl szóló összeállításunkban. A lépéseknek több itthon is ismert összetevõje volt, kezdve a közszolgáltatások árának piacosításával. A korábban erõsen dotált gáz- és áramárakból néhány év alatt teljesen kiépült az állami támogatás.

Fokozatosan megkezdték a szociális támogatások rendszerének átalakítását is. A korábbi években a Magyarországon is jellemzõ, a támogatás igénybe vételére, mintsem munkakeresésre ösztönzõ rendszer mûködött, a segélyezési gyakorlatot úgy változtatták meg, hogy a munkakeresés a korábban juttatásból élõ rétegek elemi érdekévé vált.

Ez azt is eredményezte, hogy Szlovákiában lényegesen nagyobb szociális áldozattal jártak a megszorítások és a reformok, különös tekintettel arra, hogy az ország egyik legnagyobb problémája a korábbi években, de még most is a nagy munkanélküliség volt.

Az átfogó reform 2004-ben indult: a korábban a jövedelemhez kapcsolódó adókra, az szja-ra és a társasági adóra fókuszáló rendszer súlypontja a fogyasztási típusú adókra tevõdött át. Elindult a nyugdíjrendszer reformja is, és ugyancsak a 2004-hez kapcsolódik az egészségügyi rendszer átalakítása. Bevezették a vizitdíjat, és az 1994-es, kudarcba fulladt több-biztosítós modell után újra ösztönzik a magántõke megjelenését. A kórházakban a szûrõvizsgálatokra helyezték a hangsúlyt, ezek ingyenesek, de aki elmulasztja õket, és kórházba kerül, érvényes biztosítása mellett is kell napi ötven koronát fizetnie.

Tótéknál sem minden fenékig tejfel

Szó sincs persze arról, hogy Szlovákia egész területén mindenki részesülne, vagy legalábbis egyenlõen részesülne a növekedés gyümölcseibõl, legalábbis egyelõre. Az ország nyugati fele, elsõsorban a pozsonyi régió jóval fejlettebb, itt már gyakran munkaerõhiánnyal küzdenek a cégek, miközben a keleti vidékek, Kassa, Eperjes környékén a szegénység továbbra is jelentõs.

Budapest már 100 fölött

Nincs ez persze másképpen nálunk sem: Budapest már évek óta az uniós életszínvonalat messze meghaladó adattal szerepel a statisztikában, a legfrissebb rendelkezésre álló adat 2006-os, a KSH által májusban kiadott összesítés szerint két éve a magyar fõváros mutatója 143,5 százalék volt. Az adat azonban megtévesztõ: miközben a budapesti össztermékhez jelentõs részben ingázók járulnak hozzá, a fogyasztás csak a ténylegesen itt lakók terhe, így a valósághoz közelebb állhat a fõváros és Pest megye alkotta Közép-Magyarországi régió 107 százalékos indexe. Az átlag körüli értéket hoz a Nyugat-Dunántúl, 65 százalékkal, melyet Gyõr-Sopron majd 75 százalékos mutatója húz elsõsorban. A legrosszabb a helyzet (a 2006-os adatok szerint) az Észak-Alföldön, itt 40,9 százalékos az EU-átlaghoz mért életszínvonal, de szinte ugyanilyen a helyzet Észak-Magyarországon is, ahol 41,5 százalékos az index. Ez utóbbi régióhoz tartozik Nógrád megye, mely 32,1 százalékos értékével az ország legszegényebb területe.