A magyar férfiember archetípusa a gazda. Ezt történetesen nem én mondtam, hanem Orbán Viktor. Nincs is ebben semmi különös, szokott ő mondani mindenféléket, sőt, a miniszterelnök úr egyenesen nyelvújít mostanában, de ez más.
Miközben a reklám nyíltan felvállalja a politikailag totálisan inkorrekt sztereotípiák további erősítését – lásd a nők mosnak, vasalnak, terítenek, lakberendeznek, gyereknevelésbe belerokkannak, gombot varrnak, mindig szépek és szolgálatkészek, a férfiak pedig autót vezetnek, tévét vásárolnak, fiúgyermekükkel (a trónörökössel) meccsre járnak, söröznek, leuralnak, megmondanak, és még folytathatnám –, szóval eközben a reklám valós, egyszerű és egyértelmű, teljes konszenzussal övezett jelenségeket egyszerűen elhallgat.
A jó reklámnak tökmindegy, hogy kicsi a baj, vagy nagy, ha azt akarja, hogy a célcsoport megjegyezzen valamit, vagy akár örökre a fejébe vésse az úgynevezett üzenetet, bármi is legyen az. A Reklám elemi első osztályában megtanultuk, hogy a gyakoriság ereje és az impulzív látvány lesz az, ami kellő hatást gyakorol a leendő fogyasztókra, nem a jelentékenység vagy jelentéktelenség.
Mit tegyünk viszont akkor, ha kevés az idő a gyakorisághoz, vagy kevés a pénz?
(Itt ismételten fel kell hívjuk a Tisztelt Olvasó figyelmét, hogy készül már a szakma még újabb etikai kódexe, csak még nincs kész, de kész lesz, és akkor abban ezek után már le lesz írva feketén-fehéren, hogy soha ne vetemedjünk arra, hogy két börtönviselt bűnözővel csináljunk reklámot a helyes burgonyasütés fortélyait bemutató tévésónknak. Az ilyesmi legyen kizárt.)
Ezt viszonylag egyszerű képlet alapján teszi: felvet egy általános problémát, felnagyítja azt – esetleg tizenkilencre lapot húzva még egy elkeseredett háziasszonyt is bemutat –, majd végül felszabadult kacajjal megoldja a bajokat, csomagolásfotó, szlogen.
A gondok akkor kezdődnek, amikor már mindenki tudja és kicsit unja is, hogy a probléma általában az, hogy az angol pázsiton frizbiző nagyit reumán lövi nyíllal egy fán ülő kisangyal, beszalad az ágybankapucsínózásba egy vidám spániel, az egyetemisták minden körülmények között hátraszaltóznak egyet a korlátlan adatforgalmazás előtt, az elmaradhatatlan apuka pedig állandóan bebrunyál, ezért az összes villanyt felgyújtja éjjel; nem csoda hát, ha a mutter kérdezősködik.
A jó reklám azonban ezeket a köröket túléli, és új ötletekkel új vevőket keres.