Két brit nagybank szó szerint percekre volt a csődtől 2008. október 6-án, ami magával rántotta volna a brit gazdaságot és ezen keresztül beláthatatlan hatással lett volna egész Európára - derült ki a Bank of England kormányzója, Mervyn King szavaiból, aki a BBC-nek nyilatkozott.
Az azóta a kormány bábáskodása mellett egyesített HBOS Plc és Lloyds TSB Group Plc (ma Lloyds Banking Group Plc) először csak abba a helyzetbe került, hogy egy hétre elegendő pénze volt működése finanszírozásához, majd ez egy napra csökkent, a nevezetes hétfőn és kedden pedig napközben nem látszott, hogy estig hogyan teljesítik fizetési kötelezettségüket.
A brit kormány és a bankszféra képviselői október 7-én este hét órára jutottak olyan megállapodásra, amely lehetővé tette, hogy elkerüljék a gazdasági katasztrófát. Ennek alapján a kormány október 8-án bejelentette, hogy az állam 50 milliárd fontot (82 milliárd dollár) fektet be a pénzügyi rendszerbe, miután az amerikai Lehman Brothers szeptember közepi csődje nyomán lefagyott a hiteláramlás megfosztotta a pénzintézeteket a forrásoktól.
King szerint ha akkor hagyják bedőlni a bankokat, akkor az ügyfelek számláit be kellett volna fagyasztani, így nem jutottak volna hozzá pénzükhöz, nem tudták volna felvenni fizetésüket, nem fizették volna számláikat, ami szolgáltatóikat vitte volna padlóra, azaz fizetőképes ügyfelek híján a vállalatok is összeomlottak volna. Edward Lazear, a Bush-adminisztráció gazdasági tanácsadó testületének tagja úgy emlékszik ezekre a napokra, hogy azt hitték, az 1930-as évek elején megismert nagy depresszió küszöbén áll a világ, s ma úgy látja, hogy valószínűleg így is volt.
A BBC műsorából, amely a válság kirobbanásának egyéves évfordulójára készült, kiderült az is, miért vállalat az ír kormány egyik napról a másikra garanciát az ország teljes betétállományára. A döntés kiakasztotta az európai kormányokat, mert attól tartottak, hogy mindenki Írországba menekíti a pénzét, ám Dublinnak nem volt más választása. Brian Lenihan pénzügyminiszter most elárulta, hogy pániktól tartottak, amit csak így kerülhettek el. Ha állami tulajdonba vették volna valamelyik bankot, akkor a többi azonnal csődbe ment volna.
A francia pénzügyminiszter, Christine Lagarde azt mondta, hogy az ír döntés sokkoló hatást gyakorolt rájuk. Brit kollégája, Alistair Darling ennél óvatosabban nyilatkozott, szerinte ez az eset arra inti az európai kormányokat, hogy a kemény helyzetekben egyeztetett módon kell cselekedniük.4