Az amerikai képviselőház hétfő este elfogadta az adósságplafon emeléséről kötött kompromisszumot. A szenátusnak is szavaznia kell még a csomagról, de ott várhatóan simábban átmegy a törvény. Az utolsó pillanatban meghozott intézkedések ugyanakkor csak átmeneti megoldást jelentenek. A piaci pánik elkerülhető vele, de az USA-t alighanem így is leminősítik, és a dollár is gyengülhet.
Az utolsó pillanatban ugyan, de a képviselőház végül elfogadta (269 igen, 161 nem) az adósságplafon emeléséről szóló törvényt Washingtonban. Enélkül augusztus 2-án az USA technikai értelemben fizetésképtelenné vált volna, az államkincstár aktuális kiadásaival kedden ugyanis elérik a korábbi törvényben rögzített felső 14 300 milliárd dolláros plafont. Vagyis le kellett volna állítani bizonyos szövetségi kiadások folyósítását.
A képviselők felállva tapsolták a januárban fejbelőtt Gabriella Giffords demokrata képviselőt, aki a támadás óta először jelent meg és szintén megszavazta a csomagot a kongresszusban.
A csomagról a szenátusnak is szavaznia kell még, de ott Harry Reid, a demokraták felsőházi vezetője szerint már nem várható komolyabb vita. A demokrata többségű szenátus helyi idő szerint kedden délben szavaz majd az emelésről.
A megoldást jelentő törvénnyel az adósságplafont a törvényhozók följebb tolják, a fizetésképtelenség ezzel egy időre megoldódik, illetve ezzel párhuzamosan elfogadják a középtávú hiánycsökkentés keretrendszerét is.
A törvény három lépésben orvosolná a bajokat:
A teljes csomag tehát egy több lépésben végrehajtott, durván 2100-2400 milliárd dolláros hiánycsökkentést jelent időben alaposan elnyújtva, az adósságplafon 2013-ig szóló, hasonló nagyságrendű emelésével párhuzamosan.
A megállapodás alapgondolata az, hogy rövid távon hadd folytatódjon az eladósodás, mert csak így lehet elkerülni az USA technikai csődjét, ezzel párhuzamosan azonban meg kell kezdődjön a költségvetés kiegyensúlyozása. Másként fogalmazva: rövid távon folytatódhat a költekezés, ha a politikusok megígérik, hogy hosszabb távon nem fog.
A tervezet a demokraták bal, míg a republikánusok jobbszárnya, elsősorban a Tea Party mozgalomhoz tartozók keményen kritizálták, főként a Kongresszus képviselőházában - a szenátus inkább hajlott a megállapodásra. A demokrata képviselők, miután feladták a felső rétegek megadóztatására vonatkozó elképzeléseiket, a kiigazítás szociális hatásaitól tartottak. A republikánusok a katonai kiadások tervezett csökkentését sérelmezték a leghevesebben, illetve nagyobb kiigazítást akartak kikényszeríteni.
Több demokrata képviselő a szavazás után dühösen bírálta Obamát, amiért szerintük szabad kezet adott a republikánusoknak, és úgy vélték, a megállapodásnak veszélyes hatása lesz a középosztályra.
A CNN vezető gazdasági riportere szerint "eddig a szikla legszélén álltunk, a megállapodással kicsit beljebb léptünk, de ezután is bármikor lezuhanhatunk".
A piacok is hasonlóan értékelték a csomagot, miután az amerikai elnök Barack Obama a hétfői zárószavazás előtt, még vasárnap éjszaka bejelentette: a Szenátusban megszületett az elvi egyezség a csomagról. A kezdeti ázsia tőzsdei öröm azonban hamar alábbhagyott, a csomag emésztgetése fokozatosan elkedvetlenítette hétfőn napközben a befektetőket.
A hangulat drámai romlása leginkább a devizaárfolyamok hétfő mozgásában látszott: az euró- és dollárválságban menedékként használt svájci frank hétfőn majdnem 1,10 euróig erősödött, a forinttal szemben ez 244 fölötti árfolyamot eredményezett délutánra, ami természetesen az utóbbi hetek sokadik történelmi rekordját jelenti. A helyzet most azért is különösen elkeserítő, mert sok hazai svájci frank hiteles a hónap elején törleszt, a szerződés szerinti fordulónapon jegyzett piaci árfolyamon. Így, ha az árfolyam nem korrigál vissza egy-két napon belül, akkor az utóbbi hetek gyengülése nagyon meglátszik majd az augusztusi részletekben, aminek brutális hatása lesz.
Rövid távon egy hiteles amerikai költségvetési kiigazítás nyugtathatná meg a piacokat, ami a devizaárfolyamokat is korrigálhatná. A hitelezők egy fenntartható költségvetési és adósságpályát várnak, egyenlegjavulással, az eladósodás drasztikus leszorításával és hasonlókkal. Kérdés azonban, hogy a bejelentések kiváltják-e ezt a hatást: korábban ugyanis legalább 3-4000 milliárd dolláros kiigazítási kényszerről szóltak a hírek. A Barclays Capital londoni elemzői szerint ennél is nagyobb, ötezer milliárd dollárra rúgó és hiteles deficitcsökkentő programra lenne szükség ahhoz, hogy a GDP-hez mért államadósság-rátát 75-80 százalékra lehessen szorítani 2021-re. A bejelentés ezekkel a számokkal köszönőviszonyban sincs, részben ez volt az oka a törvénytervezet negatív piaci fogadtatásának.
Ugyanakkor a technikai csőd elkerülése így is megóvhat azoktól a drámainak várt piaci következményektől, melyek a csomag el nem fogadását kísérték volna: minden bizonnyal meredeken gyengülő dollárral, emelkedő kamatokkal és lényegesen nagyobb azonnali piaci bizonytalansággal szembesült volna az USA.
Míg a piaci szakértők nagyobb kiadásvágást sürgetnek, a csomag hatásait illetően a baloldali, keynes-i elveket valló Nobel-díjas Paul Krugman igen kemény kritikát fogalmazott meg a New York Times hasábjain. Szerinte hamarosan nagyobb lehet a költségvetési hiány, mint a kiadáscsökkentésre épülő kiigazítás előtt, mert az állami kiadások visszafogása egy stagnálás-közeli állapotban a maradék növekedést is letöri, ezzel pedig romlik a költségvetés helyzete. (Arról, hogy az emlegetett költekezés okozta a mostani helyzetet, az elszálló államadósságot, nem beszélt Krugman).
Az alapvető probléma, hogy akkorára duzzadt az amerikai államadósság – a GDP közel száz százalékát eléri –, hogy a hitelezők nem hiszik el, hogy ennyi pénzt belátható időn belül Amerika képes lesz törleszteni. A baj azonban ennél is nagyobb, mert a piacon abban sem bíznak, hogy az adósság egyáltalán kezelhető méretűre zsugorítható. Ilyen esetben – és ezt láttuk két hete Görögországnál – elméletileg fennál a veszélye annak, hogy az amerikai adósság finanszírozói nem kapják meg a befektetett pénzünk után járó kamatokat, még rosszabb esetben a tőkéjük egy részét is elvesztik.
Mint azonban ezt már többször is levezettük, az USA esetében erről nincs szó. Az amerikai állam jó előre megnyugtatta a befektetőket: ha lesz is részleges csőd, a hitelezőknek törleszteni fognak.
Egy részleges fizetésképtelenség is „csak” azzal járt volna, hogy az államkincstár a nem létfontosságú belső kötelezettségei egy részét nem teljesíti, például úgy, hogy bezárják a nemzeti parkokat és a szociális számlákat sem fizetik ki maradéktalanul.
Az adósságplafon megemeléséről szóló törvényjavaslat elfogadása ezt a veszélyt most elméletileg lenullázta, az ország fizetőképessége a következő hónapokra biztosítva van, azonban az egyezség másik része, az eladósodást középtávon visszafordító kiigazítást a várakozásokhoz képest meglepően szűkre méretezték. Ebből lett baj a hétfői tőzsdei kereskedésben, ennek a hatása miatt gyengült a forint és erősödött rekordszintre a svájci frank árfolyama is.
A fegyelmezett gazdálkodásra vonatkozó ígéretek azonban túlságosan megfoghatatlanok – ráadásul a távoli jövőbe tolják a problémák nagy részét –, miközben a piacok most azonnal akarják látni a lépéseket.
A kedélyeket tovább borzolja, hogy az amerikai gazdaság igen komoly lejtőre került. Az első negyedéves korrigált növekedési adat az előzetes adatközlésnél jóval gyengébb GDP-növekedést jelzett, úgy fest, hogy az állami pénzek 2008-ban kezdődő gazdaságba pumpálása lényegében hatástalan volt, ma már csak az adósság látszik belőle.
A rossz kilátásokkal és a csalódást okozó kiigazító-csomag bejelentésével érik az USA adósbesorolásának a lerontása is. A Capital Economics szakértőinek minapi tanulmánya szerint az adósságplafon emeléséről szóló egyezség létrejötte esetén is "mind nehezebb elképzelni", hogy az Egyesült Államok miként tudná megőrizni lehetséges legjobb, "AAA" adósbesorolását.
A CNN politikai tudósítója szerint látszólag a republikánusok győztek, hiszen a csomag nem tartalmaz adóemeléseket, amit a konzervatívok igen hevesen elleneztek. Ebben az olvasatban az demokraták az egyértelmű vesztesek, Obama azonban - mivel kompromisszumkésznek mutatkozott - hosszabb távon akár előnyt is kovácsolhat az egyezségből. Több elemző is egyértelmű vesztesnek az amerikai állampolgárokat nevezte, mert ők kell kifizessék a cehhet, miközben a megszorítás miatt igen nagy az esély a gazdasági növekedés totális lefagyására és a munkanélküliség további emelkedésére.