Eddig úgy tűnt Svájc gazdasága csaknem bármilyen erős frankot elvisel, a korábbi magas szintek mellett is magas külkereskedelmi többlete volt, az utóbbi napok árfolyamaival azonban betelt a pohár, a jegybank ha óvatosan is, de elkezdett beavatkozni. Legutóbb másfél éve próbálkozott hasonló lépésekkel az SNB, csúnya bukta lett a vége. Most is az egész világpiaccal állnak szemben.
Eddig tartott a svájci jegybank türelme, szerda reggel elkezdett beavatkozni a frank töretlen erősödésébe, 0-0,25 százalékra csökkentette kamatcélját az eddigi 0-0,75 százalékról. A bank azt is közölte, hogy rendkívül túlértékeltnek tekinti a frankot. A döntés hatására az euró frank árfolyama a történelmi mélypont 1,0796 frankról 1,0949 frankra emelkedett. (Az alapkamat a sávon belül most is 0,25 százalékon áll, a döntés azt jelenti, hogy a jegybank nem is fog jó darabig e fölé menni.) A túlértékeltségre vonatkozó kijelentés pedig azt üzeni a piacnak, hogy az SNB, a svájci jegybank kész arra, hogy további lépésekkel próbálja meg elejét venni a frank további erősödésének.
Török Zoltán, a Raiffeisen makroelemzője az Indexnek azt mondta, a svájci jegybank lépése nem tekinthető egy tartós trendforduló kezdetének. Bár átmenetileg visszafordítja a frank erősödését, az alapvető okok - az amerikai bizonytalanság, az európai adósságválság és a globális növekedés törékenysége - változatlanok. "A túl nagy bizonytalanság miatt a kereskedés nem racionális alapokon működik, így pár hónapra előre nézve teljesen kiszámíthatatlanok a folyamatok - lecsökkenthet a 220-230 forint közötti sávba is az árfolyam, de jöhet további erősödés is" – vélte Török.
A frank legújabb elképesztő erősödése egy hete kezdődött. Múlt szerdán reggel még 230 forint környékén volt az árfolyam, majd pénteken 239 forint fölött döntött történelmi csúcsot. A hétvége némi enyhülést hozott, így hétfő reggel ismét a 233-234 forintos sávban mozgott a frank, hogy aztán bő másfél nap alatt több mint 16 forintot drágulva áttörje a 250-es értéket is. Ez a szint már meghaladja az MNB tavaly készített stressztesztjében szereplő értéket, a jegybank ugyanis ez év végére a legrosszabb forgatókönyvvel számolva is csak 245 forintos frankot várt.
A svájci jegybank beavatkozása miatt fordulatról Búró Szilárd szerint is korai lenne beszélni. Az Equlior devizaelemzője úgy véli, trendfordulóra lélektanilag és technikailag is megvan az esély, önmagában azonban a jegybank aligha tud szembeszállni egy ilyen erős piaci nyomással, legfeljebb rásegíteni tud a meginduló gyengülésre.
A svájci hírek mindeddig arról szóltak, hogy az erős árfolyam a korábbi várakozásoknál kevésbé viseli meg a gazdaságot. Svájc exportja májusban 22,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a kereskedelmi mérleg többlete 3,3 milliárd frank volt. Igaz, a jelenlegi szintek reálgazdasági hatásait majd csak később láthatjuk, Búró Szilárd szerint a svájci gazdaság már nem sokáig bírja az erősödést. "Bár a nagyobb cégek fedezeti ügyletekkel próbálták védeni magukat, 1-2 évnél hosszabb időre ilyet nem kötöttek, lassan a leghosszabb fedezések is kifutnak, így előbb-utóbb az árfolyamhatás náluk is érezhető lesz" - mondta.
Az erősödő árfolyam több fronton is torpedózhatja a svájci gazdaságot. Egyrészt olcsóbbá válnak az importált termékek, megnő az import, drágulnak a svájci termékek, csökken az export-termékek iránti kereslet, romlik a külkereskedelmi mérleg. A svájci tőkekivitel nőhet, a svájciak számára megéri az erős frankért értékes külföldi értékpapírokat vásárolni, többet vehetnek ugyanannyi pénzből, mint korábban. Az olcsóbbá váló import-termékek elvileg deflációs veszélyt is jelenthetnek, mivel csökkentik az árszínvonalat. Svájcban egyelőre ilyen helyzet nem áll fenn.
Korábban svájci gazdasági vezetők már attól tartottak, hogy az erősödés meg sem áll az 1 eurós szintig, ez pedig durván visszafoghatja a svájci kivitelt és növelheti a munkanélküliséget. Ha 1 euró 1 frankot érne, akkor az exportlehetőségek romlása miatt külföldre települne vagy megszűnne két-háromezer cég, ami 100-150 ezer munkahely megszűnésével járhat. Így egy csapásra majdnem megduplázódna a munkanélküliség az alig 8 millió lakosú országban.
Bár a svájci jegybank legutóbbi felmérésében megkérdezett 210 vállalatból csak 48 nyilatkozott úgy, hogy negatív hatással van tevékenységükre a frank erősödése, egyes iparágakban már kézzel foghatóak a hatások. Az UBS és EFG International bankok az erős frank negatív hatásainak ellensúlyozására máris költségcsökkentésbe kezdtek, a Lonza Group, az egyik vezető svájci vegyipari vállalat arra kényszerül, hogy meghosszabbítsa a dolgozók munkaidejét anélkül, hogy a plusz munkaórákat kifizetné.
Ez az emelés közel 2700 alkalmazottat érintene, és 18 hónapig állna fenn. A Lonza Csoport bázeli központja múlt havi jelentésében közzétette, hogy csak a frank masszív erősödése a 2011-es eredményt 84 millió dollárral is lerombolhatja. Az erős frank mellett azok a cégek tartják magukat jobban, amelyek kereslete viszonylag rugalmatlan, mivel olyan specializált tevékenységet végez, amellyel monopol- vagy oligopol helyzetben van a világpiacon.
A svájci jegybank 2009-ben kezdett rendszeres beavatkozást a piacon, amit 2010 első felében is folytatott. Sorozatos euróvásárlással a 2009. márciusi, 55,8 milliárd frankos szintről 2010 májusra a rekordnak számító 238 milliárd frank értékűre növelte a devizatartalékait. A frank/euró árfolyamot azonban csak decemberig tudta az 1,50-es határ fölött tartani, a stratégia hatástalannak bizonyult. Ráadásul az ország komoly eurótartalékokra tett szert, amelynek értéke a frank erősödésével folyamatosan csökkent, és ez végül több mint 32 milliárd eurós veszteséget okozott a jegybanknak.
A szerdán bejelentett kamatcélcsökkenés bár elvileg inflációs kockázatokat hordoz magában, Búró Szilárd szerint ez a szempont most alighanem háttérbe szorul, Svájc kis mértékben növekvő inflációs trendje egyelőre komoly fenyegetés nem jelent, az elsődleges cél az árfolyam gyengítése.
Svájc tulajdonképpen saját sikerességének csapdájába esett, az ország gazdaságának fundamentumai ugyanis nagyon jók, a befektetők előszeretettel mentik át frankba a pénzüket a gyengélkedő euróból. A válságot a svájciak alig érezték. 2009-ben a GDP másfél százalékot esett, a munkanélküliségi ráta a 2007-2008-as szintről egy százalékpontot emelkedve 2009-re 3,7 százalékra nőtt, a költségvetés a válság előtti két százalék körüli többlete 2009-re 0,7 százalékra apadt, de így is a pozitív tartományban maradt. A vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP még ebben az időszakban is nőtt.
Svájc tehát más országokhoz viszonyítva jelentősen kisebb megingással vészelte át a válságot, elsősorban a lakossági fogyasztásnak és az állami építőipari beruházásoknak köszönhetően. A Világgazdasági Fórum (WEF) által évente elkészített globális versenyképességi listán az ország 2009-ben és 2010-ben is az első helyen végzett.
Ráadásul az állam adóssága meglehetősen alacsony, mindössze a GDP negyven százaléka, és 2005 óta tizenhárom százalékponttal csökkent. A külső egyensúlyt hatalmas többlet jellemzi, a folyó fizetési mérleg egyenlege rendszeresen meghaladja a GDP tíz százalékát, ami ritka erős gazdasági alapokról tanúskodik.