Elsősorban azért nem, mert a leginkább német-francia kezdeményezésre javasolt szigorúbb költségvetési szabályozást kettő plusz két ország megakadályozta.

Magyarország és Nagy-Britannia nem hajlandó alávetni magát a tervezett szabályoknak, míg Csehország és Svédország gondolkodási időt kért. Ezt Nicolas Sarkozy francia elnök mondta el a sajtónak a csúcs után. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke országok megnevezése nélkül azt mondta, hogy két ország nemet mondott a megegyezésre, kettő pedig időt kért. Később egy magyar diplomata azt mondta, hogy Magyarország is az időt kérők között van, nem a kategorikusan ellenkezők között. A holland kormányfő viszont szintén arról beszélt, hogy a magyarok nemet mondtak az új egyezségre.

Orbán Viktor péntek délelőtt Brüsszelben rövid nyilatkozatban azt mondta, a magyar parlamenthez fordul.

A csúcs után kiadott, hivatalos tanácsi állásfolgalás pedig a következőképpen fogalmaz: (az eurózónán kívül) "Bulgária, Dánia, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Románia jelezték, hogy csatlakozni kívánnak a megállapodáshoz. Csehország és Svédország vezetői a döntés előtt konzultálnak parlamentjeikkel." Itt a szöveg befejeződik. Vagyis két ország marad ki, Nagy-Britannia és Magyarország.

A magyar álláspont utólagos lebegtetése közvetlenül a csúcs után teljesen érthetetlen.

A csúcstalálkozó hangulata a diplomaták kiszivárogtatása alapján rendkívül ideges volt.

A magyar kormányfő nem indokolta meg hajthatatlanságát, és az sem teljesen világos, hogy Rompuy és Sarkozy értette-e félre a magyar álláspontot, vagy a magyar diplomácia vett vissza utólag a korábbi álláspontból.

A magyar diplomaták közül nyíltan senki sem beszélt a csúcs után, sem a külföldi sem pedig a magyar újságírókkal. Orbán délutánra ígért sajtótájékoztatót.

A brit ellenkezésre előre lehetett számítani. David Cameron már a csúcs előtt világossá tette, hogy csak akkor támogatják az EU-s tagállamok költségvetésének szigorúbb ellenőrzését, ha London felmentést kap a pénzügyi szervezeteket érintő uniós szabályozások alól. Az is várható volt, hogy a németek és a franciák ebbe nem fognak belemenni. Így is történt. A tanácskozásról kiszivárgó hírek alapján sokáig úgy tűnt, hogy elsősorban az angolok és a csehek ellenállásán múlik a kudarc, a magyarok ellenkezése meglepetést okozott.

Az MTI szerint David Cameron brit kormányfő reggel azzal fenyegetőzött, hogy London nem fogja megengedni egy olyan kormányközi szerződés megkötését, amely csak egy szűkebb tagországi körben jönne létre, mert "az Európai Unió intézményei az Európai Unióhoz tartoznak".

Péntek reggelre világossá vált, hogy az EU alapszerződését így nem módosítják. Helyette kormányközi egyezménnyel igyekeznek elérni azt, amiről az éjjel legtöbbet tárgyaltak. Ennek lényege a költségvetések közös ellenőrzésének szigorítása, és a túlköltekezők hatékonyabb megbüntetése. A részleteket azonban csak később dolgozzák ki.

A legvalószínűbb, hogy a tagállamoknak az alkotmányaikba bele kell írniuk az eladósodási plafont. Ez amúgy a januárban hatályba lépő magyar alkotmányban benne van, ám éppen a napokban derült ki, hogy a kormány ennek a résznek az érvényesítését 2016-ig kitolná. A tervek szerint ezeket az alkotmányos korlátokat az Európai Bíróság ellenőrizhetné.

Ugyanígy a terv fontos része, hogy a jövő héten hatályba lépő hatos csomag büntetési szabályozását megszigorítják. Vagyis a túlköltekező tagállamokat az EU automatikusan pénzbüntetéssel sújthatná, kivéve ha tagállamok minősített többsége nemet mond erre. Ezt korábban éppen német-francia követelésre vették ki a csomagból, azonban június óta a válság mélyülése megváltoztatta a két ország vezetőinek álláspontját.

Amennyiben ezeket a vonakodó tagállamok miatt tényleg csak kormányközi szerződésben tudják elfogadni, az jogbizonytalansághoz vezethet. Ugyanis az EU-s intézmények 27 országhoz tartoznak, külön országcsoportokkal nem foglalkozhatnak. Csütörtök éjjel ugyan készült egy bizottsági jogi szakvélemény, ami alapján a bizottság és a bíróság rendelkezésére állhat egy szűkebb csoportnak is, ám ennek jogi háttere még egyáltalán nem világos.

A péntek hajnalban kiadott tervezet szerint legfeljebb a GDP fél százaléka lehet a tagállamok elsődleges költségvetési hiánya.

A mentőcsomagban részesülő államok költségvetését nagyon szigorúan ellenőrizheti majd a Bizottság és a Tanács.

Az ESM nevű, 2013-ra tervezett intézményt igyekeznének már jövő júliusban életre kelteni. Ez lesz az EU állandó válságkezelő pénzügyi intézménye. Az ESM már akkor elindulhat, ha a tőkéjének 90 százalékát biztosító tagállamok ratifikálják.

Fontos döntés, hogy az EFSF is marad 2013 közepéig. Mégpedig azért, mert eddig úgy volt, hogy az ESM felváltja majd ezt. Most viszont úgy tűnik, hogy egy éven keresztül egyszerre két pénzügyi intézmény is tud segíteni a bajba jutott államokon. A két intézménynek együttesen 500 milliárd eurója lesz a tervek szerint, ám ezt a határt márciusban még felülvizsgálják.

Ezen felül az EU tagállamai tíz napon belül 200 milliárd eurót adnak kölcsön az IMF-nek, hogy azt a válság kezelésére fordíthassa. Az EU azt reméli, hogy Európán kívüli országok további felajánlásokat tesznek.

Nagyon fontos változás, hogy az EU kimondja, soha többé nem lesz olyan, hogy a magánbefektetőket is bevonják a válságkezelésbe. A görög kötvények esetében két részletben, összesen 50 százalékát íratták le a magánszférával az adósságból. Ilyen többet nem lesz, mert a befektetőket elbizonytalanította az euró-kötvények vásárlásában. Egészen október végéig a németek követelték, hogy a magánszféra is vegye ki a részét a válságkezelésből, mostanra azonban itt is megfordult a német álláspont.

Az is eldőlt, hogy az ESM ügyeiről az eurózóna tagállamai nem egyhangú szavazással, hanem 85 százalékos többséggel dönthetnek majd. Vagyis nem fordulhat elő olyan, mint az EFSF esetében történt. hogy egy-egy kisebb tagállam majdnem megfúrt egy döntést az utolsó pillanatban. (Előbb Finnország majd Szlovákia készült erre, végül visszavonultak, de Szlovákia esetében ennek a kormány bukása volt az ára.)