Az egyelőre nem világos, hogy az FBI pénzügyi bűncselekményeit vizsgáló nyomozói konkrétan melyik szövetségi törvény megsértésére gyanakodnak. A múlt héten az Értékpapír- és Tőzsdebizottság kezdte meg a bank könyvelésének és részvényesekkel folytatott kommunikációjának vizsgálatát.

A JP Morgan múlt csütörtökön jelentette be, hogy több mint 2 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el egy sikertelennek bizonyult fedezeti stratégián. Hétfőn lemondott Ina Drew, a JP Morgan befektetési igazgatója, helyére Matt Zamest nevezték ki. A várakozások szerint a cserét további személyi változások fogják követni.

A részvényesek éves közgyűlésén ennek ellenére 9:1 arányban megszavazták, hogy Jamie Dimon, a bank vezérigazgatója – aki bocsánatot kért a történtekért – megtarthassa a 2011-es évi 23 millió dolláros javadalmazási csomagját.

A történtek vitákat váltottak ki Washingtonban, mert a nagybankok késleltetni vagy szűkíteni kívánják a 2010-ben elfogadott Dodd-Frank pénzügyi törvénycsomag által előírt változtatások bevezetését. Dimon egyike azoknak, akik határozottan ellenzik az új szabályozásokat, köztük az úgynevezett Volcker-szabályt, amelynek célja, hogy korlátozza az állami garanciákat élvező kereskedelmi bankok kockázatvállalását.

A keddi The New York Times a bank volt és jelenlegi alkalmazottaira hivatkozva azt írta, hogy a JP Morgan felső vezetése a kockázati aggályok ellenére támogatta azt, hogy az intézmény egyre nagyobb volumenű és nehezen követhető banki ügyletekbe bonyolódjon. Ez egyfelől a befektetési haszon meredek növekedéséhez, másfelől viszont az elővigyázatosság csökkenéséhez vezetett.

A JP Morgan ügye a választási kampány témájává vált. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter kedden, miként egy nappal korábban Barack Obama elnök is, kijelentette: a bank által elszenvedett tetemes veszteség annak szükségességét jelzi, hogy következetesen végre kell hajtani a Wall Street reformját. Mitt Romney, a Republikánus Párt valószínű elnökjelöltjének kampánya ezzel szemben úgy foglalt állást, hogy a veszteség nem más, mint a kapitalizmusban természetes piaci kockázat következménye.