A napok óta várt intézkedések alapján a legnagyobb brit bankok és lakástakarék-szövetkezetek összesen 50 milliárd font (15 ezer milliárd forint) költségvetési tőkeforráshoz juthatnak; ennek fejében az állam elsőbbségi részvényeket kap. A Bank of England ezt legalább 200 milliárd font, rövid távú likviditásnövelő hitelfinanszírozással egészíti ki.

A tőkejuttatás első 25 milliárd fontját nyolc nagybank és lakástakarék-szövetkezet - az Abbey, a Barclays, az HBOS, az HSBC, a Lloyds TSB, a Nationwide, a Royal Bank of Scotland és a Standard Chartered - jegyezhette le. A második 25 milliárd fontra a többi bank jelentkezhet.

Mindemellett, az intézkedések egyik kulcselemeként, bizonyos díj fejében a költségvetés három évig érvényes garanciát vállal a bankközi - nagybani - likviditáspiacon nyújtott hitelfinanszírozásokra, vagyis a bankok állami garanciával folyósíthatnak egymásnak rövid távú finanszírozásokat.

A lakossági szférára is átterjedt hitelválság egyik fő oka, hogy a bankok egymásról sem tudják, mennyi nem teljesítő - jórészt jelzálogalapú - követelést tartalmaznak pénzpiaci portfolióik, ezért jó ideje óvakodnak az egymásközti rövid lejáratú hitelezéstől, ami rekord szintekre tornászta fel a bankközi kamatokat (LIBOR), drágítva minden más hitelügyletet is.

A kölcsönök egekbe szökő nagybani ára - de főleg szinte teljes elapadása - már a kiskereskedelmi hitelpiacot is komolyan sújtja; a Bank of England legutóbbi kimutatása szerint az augusztusban folyósított lakossági ingatlanhitelek értéke az előző hónapban kihelyezett összeg 5 százaléka volt Nagy-Britanniában.

A kedden bejelentett rendkívüli brit jegybanki és kormányintézkedés előzményeként több brit nagybank részvényárfolyama gyakorlatilag összeomlott a londoni értéktőzsdén. A Royal Bank of Scotland a keddi zárásra 39,23 százalékot zuhant, az előző napi 20 százalékos árfolyamveszteség után. A részvény most több mint 80 százalékkal olcsóbb, mint tavaly október elején. Ennél is többet, 41,54 százalékot vesztett piaci értékéből kedden a megrendült helyzetű HBOS jelzálogkölcsönző, amelynek átvételéről a Lloyds TSB tárgyal hetek óta, a tranzakció sorsáról azonban egy ideje semmi nem tudható.

A londoni tőzsde keddi nyitásában - jóllehet az irányadó FTSE-100-as árfolyammutató az első percekben, főleg a meredek ázsiai veszteségek első reakciójaként még 2,5 százalékos mínuszban volt - a nagybankok részvényei már jelentős nyereségekben jártak. Az enyhület azonban nem tartott soká: az első óra vége felé a fő mutató vesztesége már meghaladta a 3,9 százalékot.

Független londoni elemzők a hét elején éles bírálattal illették a brit kormányt, amiért eddig késlekedett az átfogó cselekvési tervvel. A Centre for Economics and Business Research (CEBR), az egyik legnagyobb független londoni gazdaságelemző ház szokatlanul nyers megfogalmazású állásfoglalásában azt írta: miközben az amerikai hatóságok - függetlenül attól, hogy a 700 milliárd dolláros banki portfolió-takarítási program működőképes lesz-e - gyorsan és határozottan cselekedtek, a brit kormány "azt a benyomást kelti, hogy mindig meglepetésként érik a piaci fejlemények".

A CEBR szerint a brit pénzügyi hatóságok "öregurakból álló asztaltársaság" benyomását keltik, és nem olyan emberekét, akik értik, hogyan kell kezelni a törékeny bizalmat a pénzügyi szektorban. A ház arra szólította fel a Bank of Englandet, hogy "nem csütörtökön, hanem már szerdán" csökkentse jelenleg 5 százalékos alapkamatát egy teljes százalékponttal.

A CEBR szerint a brit gazdaság "szinte bizonyosan már recesszióban van", és a jegybank - ha nem vár a csütörtökön esedékes hivatalos kamatdöntő ülésig, hanem már szerdán bejelenti a kamatcsökkentést - demonstrálhatná a piacnak, hogy "átérzi a helyzet sürgető mivoltát".

A Brit Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (BCC) e héten kiadott negyedéves elemzése szerint is a növekedést fenyegető azonnali veszélyek most már kritikusabbak, mint az infláció, és a brit jegybanknak "haladéktalanul" legalább fél százalékponttal, négy hónapon belül összesen legalább egy százalékponttal csökkentenie kell alapkamatát. A BCC is szinte nyíltan bírálta a brit pénzügyi vezetés addigi gyakorlatát, mondván: hiteles és átfogó cselekvési terv kell a bajba kerülő pénzintézetek megsegítésére az "eseti és részenkénti megoldások" helyett.