"Az egész egy óriási hazugság" – ezekkel a szavakkal vallotta be fiainak Bernie Madoff, hogy egész addigi tevékenysége tulajdonképpen egy piramisjáték. A pénzügyi világ legnagyobb csalássorozata, mely 50 milliárd dollár kárt okozott az ügyfeleknek – így fog bevonulni a történelembe a Madoff-ügy, amelyben bankok és pénzügyi befektetők mellett jótékonysági intézmények és hollywoodi hírességek vagyona is elúszott. Madoff, bár a legnagyobb téttel játszott, csak az egyik csaló a sok közül. Amióta megbukott, egymás után bukkannak fel a kisebb csalók. Ez pedig számos kérdést felvet: hibás a szabályozás és hibás a felügyelet is, amiért nem leplezte le a csalásokat?
A világ tíz legnagyobb hazugjai között tartják számon, fiatalok vécépapírral tekerték körbe Palm Beach-i házát, lakásának kertjéből ellopták a szobrát – Bernard Madoff jónevű üzletember, jótékonysági szervezetek adományozója egyik napról a másikra közellenséggé vált. December közepén derült ki, hogy évtizedekig piramisjátékba forgatta ügyfelei pénzét, az összeomlás után 50 milliárdos kárt hagyva maga után. Nem egy intézményt, családot taszított a csőd közelébe, egy teljes vagyonát elveszítő befektető öngyilkos lett miatta. Kicsoda Bernard Madoff és hogyan tudta eddig eltitkolni a pénzügyi világ legnagyobb csalását?
Bernard Madoff üzletember, a Nasdaq volt elnöke, a Bernard L. Madoff Investment Securities LLC alapítója és vezetője – a világ azonban úgy fog emlékezni rá, hogy ő a történelem legnagyobb piramisjátékának a kiagyalója. Tavaly december 11-én robbant ki a botrány, azóta házi őrizetben van. Madoff maga vallotta be fiainak a csalást, miután kiderült hétmilliárd dollárral tartozik ügyfeleinek, és nem tudja kifizetni. Két fia azonnal jelentette a hatóságoknak apjuk vallomását. Az FBI másnap letartóztatta Bernard Madoffot, számláit befagyasztották.
Amerikában Ponzi-sémának nevezik azt a piramisjáték elve alapján működő, a befektetők naivitását kihasználó csalási szisztémát, amikor hatalmas profitot ígérnek, és a szédületes haszon által vonzott újabb befektetők pénzéből mindig az előző kör befektetőit fizetik ki. A rendszer egy idő után összeomlik a saját súlya alatt. Az olasz születésű Charles Ponziról nevezték el, aki a huszadik század elején óriási méretű csalást hajtott végre e séma alapján.
Madoff 1938-ban született New Yorkban, iskolás évei alatt kapcsolódott be a Madoff Charitable Foundation jótékonysági alapítvány tevékenységébe. Anyjának bókercége volt, valószínűleg innen a tőzsdék iránti vonzalom. A jogi egyetemet félbehagyva, az 1960-as években indította el saját üzletét, a Bernard L. Madoff Investment Securities brókerházat, ötezer dollárból. Később az ő ötletei alapján alapítják meg a technológiai részvényeket összesítő Nasdaqot, amelynek a 90-es években három évig az elnöke is volt. Közben cégébe számos rokonát vonta be. Öccse, Peter vezető beosztásban volt, ő honosította meg az elektronikus kereskedelmet a cégnél. Két fia, Mark és Andrew is csatlakozott a céghez, miután befejezték tanulmányaikat. A cégnél dolgozott lánya, Shana, illetve unokaöccse, Charles Weiner is.
Évtizedeken keresztül az amerikai pénzügyi világ meghatározó alakja volt. Soha nem beszélt módszereiről – most már kiderült azért, mert nem is voltak ilyenek.
A nyomozás jelenlegi állása szerint a csalássorozat egészen a hetvenes évekig nyúlik vissza. A felügyeleti szervek évekre visszamenőleg nézték át a társaság működését, és nem találtak nyomokat arra, hogy akár egy részvényt is vettek volna. Pedig az ügyfelek évente többször is kaptak elszámolást, hogy milyen részvényekkel, mekkora nyereséggel kereskedtek. Novemberben küldte utolsó jelentését, amiben arról írt, hogy 35 jól ismert részvényből vásárolt. Ugyanakkor ezekben a jelentésekben alapvető hibákat is elkövetett: azt írta például, hogy 21,81 dollárért vett Microsoft-papírokat november 12-én, de aznap nem járt 21 dollár felett a részvény. Hasonló bakik voltak a Citigroup, Coca-Cola és az Apple részvényeivel is.
Nemcsak a pénzügyi világban volt neve, a New York-i zsidó elit körökben is nagy elismerésnek örvendett, nagyon sok jótékonysági alapítvánnyal volt szoros kapcsolatban, ő kezelte a pénzüket is. Most ezeknek az alapítványoknak is elúszott a teljes vagyona.
De hogyan tudott évtizedekig játszani ügyfelei vagyonával anélkül, hogy lebukott volna? Valószínűleg azért, mert nagyon jól ismerte a befektetési üzletre vonatkozó szabályokat, és nagyon jó kapcsolata volt befolyásos emberekkel. Közben a háttérben lassan kiépítette saját külön üzletét, mint befektetési tanácsadó.
Madoff cégének alkalmazottai megpróbálnak pénzt keresni az ügyből. Az aukciós szájtokat elárasztották a cég logójával ellátott pólók, táskák, cigarettatartók, képeslapok és bögrék. Ezeket a termékeket a társaság munkatársai kapták az elmúlt évek során.
A piramisjáték központja a befektetéssel és befektetési tanácsadással foglalkozó üzletág volt, ez teljesen elkülönült a brókertevékenységet végző Madoff Investment Securitiestől. Eleinte még ömlött a pénz Madoff magánbizniszébe, leginkább az üzletember kapcsolatainak köszönhetően. Kiterjedt kapcsolatai, jó híre miatt rengetegen bízták rá vagyonukat.
A 80-as években nem is volt különösebb probléma, a tőzsdék szárnyalása és az újabb befektetők miatt mindenkinek ki tudta fizetni az ígért nyereséget. Nem is ígért kiemelkedő hozamot, évi 10-13 százalékot adott, de azt garantálta minden évben. Ha nincs a mostani pénzügyi válság, akkor a csalássorozatra valószínűleg még évekig nem derül fény. A befektetők azonban egymás után döntöttek úgy, hogy ki akarják venni a pénzüket és egyre kevesebb új befektető maradt, akiknek a pénzéből ki tudta volna fizetni a régi ügyfeleket. A kártyavár decemberben omlott össze, amikor ügyfelei hétmilliárd dollárt követeltek tőle, amit nem tudott kifizetni.
A csalássorozat azért is példa nélküli, mert az amerikai pénzügyi felügyelet, a SEC felelősségét is felveti, pedig az elmúlt 16 évben nyolcszor is vizsgálódtak a cégnél. A jelek szerint nem túl hatékonyan. Egyes pénzügyi befektetők évek óta gyanakodtak, egy bostoni könyvvizsgáló még egy levelet is írt a SEC-nek, de a felügyelet csak rutinvizsgálatot tartott a cégnél.
A Credit Suiss már nyolc évvel ezelőtt arra figyelmeztette a befektetőket, hogy vegyék ki pénzüket Madoff cégeiből, mert nem látják, honnan jön a profit. A svájci bank ügyfelei ki is vontak 250 millió dollárt. A banknak Madoff könyvelőirodája is gyanús volt, hiszen csak egy ügyfele volt. Néhány évvel később, 2005-ben megint figyelmeztették a tőzsdei felügyeletet, hogy a cég nem tisztességes eszközöket használ, de ekkor sem találtak semmi gyanúsat.
A hatóságok szerint a család nem tudott Madoff magánbizniszéről. Fia, Andrew olyannyira nem gyanakodott, hogy saját pénzét is apja pénzügyi tanácsadó cégére bízta – így ő is a károsultak között van. A fiúk nem is állnak apjuk mellett. Néhány héttel letartóztatása után Madoff állítólag úgy próbálta vagyona egy részét megmenteni, hogy öt csomagban ékszereket küldött családtagjainak és ismerőseinek. Az egyik csomagban három karóra, egy gyémánt nyaklánc, egy smaragd gyűrű, és két szett értékes mandzsetta gomb volt, a csomag értéke az egymillió dollárt is meghaladta. A csomagokról a fiúk meséltek az ügyészségen.
Nem Madoff volt az egyetlen, aki piramisjátékkal pénzt csalt ki ügyfeleiből. Az elmúlt hetekben több befektetési tanácsadót, alapkezelőt tartóztattak le, mert hasonló módszerekkel sikkasztottak pénzt.
Arthur Nadel, floridai befektetőn legalább 350 millió dollárt keresnek ügyfelei, a nyomozás az ügyben december közepén kezdődött. A 75 éves alapkezelő azóta eltűnt. Joseph Forte 50 millió dollárt sikkasztott el Philadelphiában hasonló módszerekkel. A SEC vizsgálata szerint Forte azt hazudta ügyfeleinek, hogy kötvénybefektetésekben, valamint különböző deviza- és határidős ügyletekben forgatja meg azok pénzét. Közben azonban folyamatosan veszteségei voltak, magánhasználatra vont ki pénzt és az új befektetésekből fizette ki korábbi ügyfeleit. Hétfőn Nicolas Cosmo New York-i brókert tartóztatták le, mert 400 millió dollárt lopott el ügyfeleitől a Ponzi-séma alapján.
Szakértők szerint egyértelműen Madoff bukásának köszönhető, hogy egyre több ilyen ügy derül ki. Egyrészt a SEC is jobban odafigyel, másrészt pórul járt ügyfelek – akik eddig szégyennek érezték, hogy bedőltek a csalóknak – egymás után jelentenek be korábbi eseteket a hatóságoknak.