Egy vagy két új részvényest kell behívni a társaságba – ezt a feladatot kapta a Gaz de France-t ajánló, a finanszírozásra felkért EBRD-től (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) a Nabucco konzorcium, és eleve ez az első pontja a Nabucco idei évi célkitűzéseinek is. Bár a projektcég februári prezentációjában szereplő ábrán (pdf, angol) a lista nem feltétlenül fontossági sorrendet tükröz – miután a társaság jelentős energiát fektetett abba, hogy megpróbálja sorai közé hívni a francia Totalt, eredménytelenül –, aligha kétséges: egy új óriáscég beszállása a projektbe jelen állás szerint megkerülhetetlen. A konzorciumot most az osztrák OMV, a magyar Mol, a román Transgaz, a bolgár Bulgargaz és a török Botas alkotja.
A Nabucco projekt jelenlegi résztvevői tőkeerejüket, piaci részesedésüket tekintve is kevesen vannak egy ilyen vállalkozáshoz - mondta az Indexnek Magyari Dániel, a Mol volt vezérigazgató-helyettese, a miniszterelnök által felkért energiabizottság egyik szakértője. A közel-keleti és közép-ázsiai importot segítő gázvezeték ötlete először éppen egy alkalmas multié, a Shell vezette konzorciumé volt a 90-es évek elején. A türkmén gázt Európába hozó, meg nem valósult tervben már akkor részt vett a Mol. Maga a Nabucco projekt öt éve született, de távol van a megvalósulástól. Az energiabizottság jelentésében az alig másfél éve bejelentett orosz alternatíva, a Blue Stream (Kék Áramlat) vezeték gyorsabb megépítésének nagyobb esélyt adtak.
Nemcsak a tőkével vannak ugyanis gondok a Nabucco projektben. Ha sikerülne is az európai felhasználás egészéhez mérten nem is kiugróan jelentős, 15-31 milliárd köbméternyi gázt kivenni a rendszerből, az nem látszik, hogyan lehetne ezt értékesíteni – mondta Magyari Dániel. Nem mintha Európa földgázéhsége ne nőne folyamatosan, de a gázüzletben hosszú távúak a szerződések, így a jelentősebb elosztónak minősülő nagy cégek könnyebben megbirkóznak a feladattal. Hozzá lehet tenni: nem segíti a projektet az sem, hogy három nagy energiafelhasználó uniós ország, Olaszország, Németország és Franciaország külön megállapodásokat kötött saját ellátásáról Oroszországgal.
Azaz: miközben a gázéhség minden becslés szerint nő – bár a korábban jósoltnál talán kisebb mértékben –, mégis lehetnek értékesítési nehézségek. Ahogy voltak is már – emlékeztette az Indexet Orbán Anita külpolitikai szakértő a tervezett norvég–lengyel gázvezeték meghiúsulására. A 9 milliárd köbméteres éves kapacitású vezeték az intenzív tárgyalások ellenére azon csúszott meg a 90-es évek második felében, hogy Lengyelország – amely forrásainak diverzifikálására törekedett volna – csak hárommilliárd köbméter felvételére lett volna képes. A felesleget azonban hiába kínálta körbe a régióban: az orosz szállítási szerződések többek között Magyarország igényeit is fedezték, és nem volt lehetőség az átvételre. (A több szempontból is stratégiai jelentőségű északi-tengeri – észak-déli irányú – vezeték terve az Oroszországot és Németországot összekötő kelet-nyugati vezeték építésének megkezdésével bukott el teljesen; tenger alatti vezetékek ugyanis nem keresztezhetik egymást – magyarázta a szakértő.)
Gondok a betáplálásnál
Visszatérve a Nabuccóhoz: a projekt ilyen méretű vállalkozásoknál egyébként nem ritka csúszása annak is köszönhető, hogy nem egyértelmű, honnan lenne gáz. Hiába van a közép-ázsiai régióban óriási – a potenciális forrásokat összeadva az világ legnagyobbjával, az orosszal vetekedő – tartalék, a források bizonytalanok. A Shell vezette régi konzorcium idején kidolgozott "Nabucco-tervben" a beszállítást a türkmén gázra alapozták volna, ám időközben a Gazprom lecsapott Türkmenisztánra, és a teljes kiviteli kapacitást felvásárolta.
A másik két jelentős – és könnyen elérhető – forrást Azerbajdzsán és Irán jelenti. Előbbi tartalékai nem voltak ismertek korábban; a FÁK-tagállam ellátása Oroszországon múlik, a kitermelés felgyorsítása kérdéses. Iránban van gáz, el is adnák, de – veti fel Magyari Dániel, és vetette fel a Total – az országot övező politikai bizonytalanság megkérdőjelezi megbízhatóságát. Ez utóbbi kitétellel Orbán Anita nem ért egyet. Irán ugyan aligha kívánatos partner, de a gázeladásból származó bevételekre szüksége van. Ha pedig kereskedelmi szankciók fenyegetnék az országot, az EU, illetve a tagországok – például azzal a kötelezettséggel, hogy a bevételeket meghatározott célra kell fordítani – alighanem felmentést adnának az iráni gázexportra.
Könnyen elképzelhető az is, hogy legalább részben orosz gáz kerülne a Nabucco vezetékbe. Jelenleg többek szerint erre van a legnagyobb esély. Ám egyelőre nemcsak a projekt banki finanszírozásához elengedhetetlen szállítói és eladási szerződések hiányoznak, hanem a résztvevők közötti megállapodás is, arról, miképpen osztanák meg a vezeték használatát egymás között. Korábban arról volt szó – mondta el Magyari Dániel –, hogy a résztvevők egyenlően osztják el egymás között a 31 milliárd köbméteres éves betáplálási mennyiséget (ennek egy részét nyilván ki is veszik a tranzitállomásokon, egy korábbi kalkuláció szerint 15 milliárd köbméter lenne évente a minimális, értékesítésre váró többlet). A törökök azonban keresztbe feküdtek: azt akarták elérni, hogy – "nagykereskedőként" az eladók és a projektcégek közé ékelődve – a Botas legyen az eladó minden, a Nabuccón keresztül szállított köbméter esetében.
Az egyeztetéseket nem könnyíti meg, hogy a Nabucco operatív irányítását felvállaló OMV-n és a Molon kívül a másik három vállalat állami kézben van. Azaz a döntések meghozatala sok esetben lassabban zajlik, és politikai jóváhagyást igényel.
A Gazpromnak egyedül is menne
Ezek alapján tehát az tűnik ki: bár a közel kétéves egyeztetések után 2004 júniusában megalapított projektvállalkozás döntően európai, sőt uniós államok cégeiből áll, valójában közel sem uniós vállalkozásként indult és működik. Tény az is, hogy az eredeti elképzelésekhez képest a megvalósítás számos ponton késlekedik. Sőt, a banki finanszírozáshoz szükséges piaci megállapodások hiánya továbbra is a projekt kritikus pontja. Magyari Dániel szerint a siker nem politikai, hanem üzleti döntéseken múlik. Igaz ez a magyar részvételre is, főként a Mol privatizációja után. Magyarországnak ellátásbiztonsági szempontból a szakértő szerint mindegy, ki építi meg a vezetéket: vagy felvállalják az uniós szereplők a terheit, vagy a Gazprom fogja felépíteni.
Az orosz állami óriás az európai terveknél később kezdett foglalkozni a nyomvonalát tekintve a Nabuccóéval lényegében egyező vezeték, a Kék Áramlat építésével. A Kék Áramlat (Blue Stream) egy már létező, Oroszországot Törökországgal összekötő vezeték neve, amely azonban – világított rá többek között az International Herald Tribune – jelenleg nyomásproblémák miatt alig 3 milliárd köbméteres éves kapacitással rendelkezik. A meghosszabbítás Közép-Európa felé így a Kék Áramlat 2. lenne, amelynek a megvalósíthatósági tanulmányát készíti elő egyelőre a Gazprom – az e célra a Mollal közösen létrehozott projektcégén keresztül.
A Mol ugyanis – a nabuccós részvétel ellenére, azzal párhuzamosan – a Gazprom-tervezte vezeték iránt is nyitott.
Moszkvának is számít
Az oroszok számára a vezeték építése azt jelentené: miközben néhány évvel ezelőtt még azzal volt problémájuk, hogy kitermelési kapacitásaikhoz képest az Európába irányuló szállítási lehetőségeik korlátozottak voltak, a Németországgal kötött megállapodás értelmében épülő északi-tengeri csővezeték mellett egy újabb, Ukrajnát elkerülő ellátási utat nyernek. Az orosz export szerepe ma is megkérdőjelezhetetlen Európában. A gázellátás húsz százalékát adják, az export mennyisége pedig megduplázódik a következő két évtizedben. Igaz, éppen a Nabucco-terv alapján az arány a teljes felhasználáson belül mégis csökkenhetne, ha a csőbe nem orosz gáz kerülne. Márpedig a mai, politikai, biztonságpolitikai függőséget is előtérbe helyező szemlélet szerint ez kifejezetten fontos szempont.
Könnyű az előzés
A Gazpromnak időben ugyan látszólagos elmaradása van a Nabuccóhoz képest, valójában még sincs szó hátrányról. Sőt: a mamutvállalat egyedül is képes a vezeték megépítésére, a döntéshozatali folyamat pedig egyszerűbb és gyorsabb lehet esetükben. Azaz az előzés lehetősége adott.
És éppen akkor, amikor az üzleti alapon induló együttműködésről szóló Nabucco már valóban több, mint néhány uniós állam, vagy azok cégeinek terve. A vezeték építése – három villamosítási terv mellett – egyike az EU által elfogadott négy kiemelt, energiaprojektnek, amelyekhez az unió az Európai Tanács március elején elfogadott döntése szerint koordinátort tervez kirendelni.
Most már uniós terv
A sokéves halogatás után az EU-ban a tavalyi ukrán–orosz, majd az idei fehérorosz–orosz politikai viharok eredményeképpen elzárt csapok ébresztőként hatottak. Az energiaellátottság kérdésében a korábban érvényesülő piaci szempontok mellett a biztonságpolitikai szempontokat is előtérbe helyezték. E tekintetben a források diverzifikálása az egyik legalapvetőbb kérdés, amelyre az új vezeték akkor teremt lehetőséget, ha betáplálása nem, vagy nem csak orosz gázra épül – hangsúlyozta Orbán Anita. A Nabucco ma ezért már egyértelműen uniós terv, amelynek finanszírozásában döntő szerep jut a projektről eddig is tárgyalásokat folytató EBRD-nek.
A szakértő szerint elképzelhető európai–orosz közös építkezés is. Azaz az, hogy a Gazprom beszáll a Nabuccóba. Ez jó megoldás is lehet, de hangsúlyosan kerülne elő a megosztás, a betáplálás feletti kontroll gyakorlásának joga. Annak kérdése, mennyiben kizárólag orosz gáz szállítására szolgálna ebben az esetben a vezeték.
Európának kell a vezeték
A közép-ázsiai gáz előbb-utóbb utat talál magának. Ha nem csap le rá Európa, elviszi Kína, vagy más. Pedig hozzánk ráadásul közelebb van, és közelebb, mint a szibériai orosz gázmezők – vetett fel lapunknak egy további szempontot Kaderják Péter, a Magyar Energiahivatal volt elnöke, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője.
A vezeték tehát Európa számára azt is jelenti, teremt-e saját ellátására kapcsolatot a potenciális kitermelőhelyeket tekintve a világ egyik legjelentősebb tartalékával rendelkező régióval, olyan helyzetben, amikor a gázigénye biztosan nő, a saját kitermelése pedig biztosan csökken a következő évtizedekben.
Gyurcsány tényleg hatalmas?
Az említett – uniós szinten azonban még fiatal – felismeréseknek köszönhető, hogy Európa felkapta a fejét Gyurcsány Ferenc nyilatkozataira. De mit tehet a magyar állam? Keresztbe feküdhet-e, vagy ténylegesen odaállhat-e komolyan bármelyik csővezetékterv mellé? A válasz egyfelől nem. Nyilvánvaló, hogy bármelyik terv nyer is, annak távolról sem csak Magyarország, hanem legalább két másik, immár uniós ország, Románia és Bulgária, valamint Törökország támogatását kell elnyernie. Tekintettel arra, hogy mindhárom országban állami kézben vannak a Nabuccóba társult nemzeti gáztársaságok, egyértelmű, hogy a politikai döntések szerepe még nagyobb ezekben az országokban.
Bármely állam szerepe a vezetéképítés esetén korlátozott, bár távolról sem elhanyagolható. Döntően az engedélyezési eljárásokra és annak szabályozására terjed ki, hogy milyen módon és mekkora tranzitdíjat állapít meg az átmenő gázmennyiségre. Ugyanakkor a konkrét építési munkálatokhoz a vezeték nyomvonalán érintett önkormányzatokkal kell a kivitelezőknek megállapodniuk, illetve a szükséges földterületeket megvásárolniuk tulajdonosaiktól.
Egyszerűsítve: ha Gyurcsány tényleg az oroszok mellett akarja letenni a garast, az addig nem segíti vezetéképítéshez a Gazpromot, amíg a törökök, a románok és a bolgárok át nem állnak. És viszont: ha ők kitartanak, Magyarországnak sem politikai, sem gazdasági értelemben nincs is más lehetősége, mint örülni a Nabuccónak. (Még egyszer: nálunk a Mol van döntési helyzetben, amely most mindkét projektben együttműködik.)
Lassítani veszélyes
A kép árnyaltabb a fentieknél – mondta az Index megállapítására reagálva Kaderják Péter. Arról van ugyanis szó, hogy ha egy uniós ország miniszterelnöke álomnak minősít egy projektet, amely helyett szerinte országának konkrét eredményekre van szüksége, annak jelzésértéke van a potenciális finanszírozók számára. Márpedig ha a hitelintézetek elbizonytalanodnak, az egyértelműen lassíthatja a Nabucco pénzügyi fedezetének kialakítását, ami önmagában is kedvez a Gazprom önálló terveinek.
Ez a Nabucco egyébként nem szokatlan csúszásának igazi veszélye, nem Magyarország energiaellátási biztonsága – emelte ki a szakértő, aki szerint szakmailag nem alátámasztható Gyurcsány érvelése, hogy neki mint miniszterelnöknek az ország újabb vonalon történő ellátásának biztosítása a feladata. Lehet, hogy a Gazprom előbb lenne képes egyedül felépíteni a vezetéket, mint a Nabucco csoport, de az ellátásbiztonság kérdése nem rövid távú, nem néhány éves különbségben mérhető, hanem abban, hogy sikerül-e az orosz mellett más forrásokat találni az ország ellátására. Illetve abban, hogy Magyarországnak milyen szerepe, lehetősége lesz beleszólni egy új vezeték betáplálásba, tehát abba, honnan és ki által vásárolt gáz kerülhet csőbe.