Miután a képviselőház hétfőn leszavazta a 700 milliárd dolláros pénzügyi adócsomagot, a Szenátus a szerda esti szavazáson biztos többséggel elfogadták azt. A csomag mellett kiállt a pénzügyi világ és a két párt elnökjelöltje is. .
Ha most nem sikerül felelős döntést hoznunk, egy olyan válság alakulhat ki, aminek következtében az idősek Amerika-szerte elveszíthetik nyugdíjukat, kisvállalkozások mehetnek tönkre, a családok pedig képtelenek lesznek fizetni a jelzáloghiteleiket otthonuk vagy kocsijuk után – hangsúlyozta a szavazás előtt Harry Reid, a szenátusi demokrata többség vezetője.
A Szenátusban amerikai idő szerint szerda délután kezdték meg a vitát a módosított javaslatról. Már a vitában kiderült, hogy a szenátorok többsége – legyen az demokrata vagy republikánus – támogatja az adósságrendező csomagot. A vitában a demokrata elnökjelölt, Barack Obama is felszólalt, és a csomag elfogadására szólított fel 13 perces beszédében, szerinte túl kockázatos, ha nem tesznek semmit. A szavazáson egyébként mindkét elnökjelölt részt vett.
George Bush szerdai nyilatkozatában nagyon fontosnak nevezte, hogy a kongresszus tagjai súlyának megfelelően kezeljék a csomagot. Ez a törvényhozás legjelentősebb beavatkozása a gazdaságba az 1929-es gazdasági világválság óta.
A 700 milliárd dollár elköltésére a törvény szerint a pénzügyminiszter kap felhatalmazást. Az összeget döntő részben arra fordíthatja a washingtoni kormányzat, hogy kivásárolja a bankszektorból azokat rossz hiteleket, melyek visszafizetése ma erősen bizonytalannak tekinthető, illetve azokat a pénzügyi eszközöket, termékeket, melyek az ilyen hitelekre alapulnak. Ezek azok az eszközök, melyek léte tragikusan lerontotta a bankszektor több szereplőjének egyenlegét, amelyek miatt több pénzintézet csődbe jutott, és amelyek nyomán világszerte elszállt a bizalom a bankszektor irányába. (A válság kialakulásának okairól, a rossz hitelekről részletesen itt olvashat.)
Míg a bankszektorral szembeni bizalmatlanság a pénzintézetek tőzsdei részvényeinek árfolyamának mélyrepülésében mutatkozott meg, ennél is súlyosabb reálgazdasági következményekkel jár, illetve járhat, hogy a bankok egymással szemben is bizalmatlanná váltak: a napi működésükhöz elengedhetetlen bankközi hitelezésben jelentősen megszigorodtak a feltételek és megemelkedtek a kamatok, aminek közvetlen következménye, hogy az ügyfelek, legyen szó vállalatokról vagy a lakosságról, lényegesen nehezebben, vagy egyáltalán nem juthattak hitelhez, fennálló hiteleik terhei növekedtek. Ez pedig már a beruházásokat, vagy éppen, ahogy Harry Reid mondta, az amerikaiak otthonát fenyegeti. (A bedőlés fenyegette lakossági hitelek döntő része jelzáloghitel: a két legnagyobb amerikai jelzáloghitel-intézet, a Freddie Mac és a Fannie May államosítására éppen azért is kerülhetett már korábban, szeptember elején sor, mert nyilván másképpen áll egy tisztán piaci elvek szerint működő cég az adóshoz, konkrétan ahhoz a kérdéshez, rátegye-e a kezét nemfizetés esetén annak házára, mint egy állami, politikai befolyástól sem mentes pénzintézet.)
A csomag legfontosabb célja tehát az, hogy a rossz hiteleket kiemelje a bankrendszerből, biztosítva ezzel a pénzpiacok nyugalmának visszaállítását, a hitelezés újbóli megindulását. Ez egyben a támogatók legfőbb érve is a csomag mellett. Miközben az állami beavatkozás sürgetői, támogatói a piacon és a politikában egyaránt többségben vannak, az ellenzők egyik legfőbb érvét közülük is sokan osztják, ha a kockázatot túl nagynak is látják ahhoz, hogy az állam csak ölbe tett kézzel üljön.
A beavatkozás elleni egyik legfontosabb érv leegyszerűsítve az, hogy a Wall Streeten egyék meg, amit főztek. Azaz, nem kell az amerikai adófizetők pénzéből (persze eközben már Európában is folynak a bankmentések, gondoljunk a Fortis vagy a Hypo Real Estate esetére) százmilliárdokat elkölteni azért, mert néhány, az elmúlt években az átlagember számára elképzelhetetlen pénzeket kereső befektetési bankár túl sokat kockáztatot és rossz lóra tett. Miközben a közvéleményben hangsúlyosan jelen van ez a nézet (a választásra készülő USA-ban ez lehetett az egyik legfőbb oka a csomag képviselőház beli, hétfői leszavazásának), az amerikaik több mint kétharmada valamiféle megoldást is vár a politikától a jelenlegi krizísre.
A 700 milliárdos csomag ugyanakkor az USA nemzeti össztermékének, GDP-jének kb. az 5 százalékára rúg, azaz alaposan felborítja az ország költségvetési helyzetét. Hosszabb távon azonban akár az is megeshet, hogy az állam, így az adófizetők, keresnek a beavatkozáson: nem arról van ugyanis szó, hogy a kivásárolt pénzügyi eszközök mindegyike biztosan teljesen értéktelen, egy rossz kategóriába sorolt, problémás hitel adósa is fizethet, pláne, ha nem emelkednek radikálisan a terhei. Ezeket most ráadásul kvázi áron alul lehet felvásárolni.
Bár a képviselőház csütörtökön ül össze legközelebb, demokrata források szerint nem akkor, hanem pénteken szavaznak a csomagról. A képviselőház jóváhagyására is szükség van ahhoz, hogy a szenátus által már elfogadott javaslatból törvény váljon.
A képviselőház hétfőn váratlanul leszavazta az adósságrendező csomagot, pedig az előzetes egyeztetéseken és az aznap tartott próbaszavazáson is támogatták azt a demokraták és republikánusok.
A javaslat bukása után azonnal beszakadtak az amerikai tőzsdék, a Dow Jones egy nap alatt 777 pontot, vagyis 7 százalékot esett, amire évtizedek óta nem volt példa. A Nasdaq 9,14 százalékos, az S&P-index 9,3 százalékos mínuszban zárt. De nemcsak az amerikai tőzsdék reagáltak érzékenyen, a brazil indexet tíz százalékos zuhanásnál felfüggesztették, másnap az ázsiai és az európai tőzsdék is erős mínuszban kezdtek. Ezt ugyan a nap végére némileg korrigálták, de egyértelmű volt a bizonytalanság a piacon.
A képviselőházi szavazás után a két párt vezetői azonnal egymásra kezdtek el mutogatni, a Fehér Ház csalódottságát fejezte ki és egyből jelezte, hogy még a héten egy módosított csomagot terjeszt a kongresszus elé. Ezzel a piacot próbálták megnyugtatni, és mint a keddi kereskedésből látható volt, ez valamennyire sikerült is. Kedden a Dow Jones és a Nasdaq is két százalékos pluszban zárt.
A most beterjesztett terv hasonlít az eredeti változathoz, csak néhány helyen módosították azt: emelték például a kisvállalkozásoknál a betétbiztosítások határát, csökkentik az alternatív energiára vonatkozó adókulcsokat. A módosítások miatt az összköltség meghaladhatja a tervezett 700 milliárd dollárt.
2007. július 31. Az Egyesült Államok ötödik legnagyobb befektetési bankja, a Bear Stearns bejelentette, hogy két alapja elvesztette teljes vagyonát. Év végére a bank 89 százalékkal kisebb adózott eredményt jelentett, mint egy évvel korábban. Ez volt az első komolyabb figyelmezető jelzés a pénzpiacnak. 2008. március 18-án a JP Morgan megvásárolja a Bear Stearnst 120 millió fontért (jóllehet egy évvel korábban kilencmilliárdra értékelték a bankot).
2007. augusztus 9. Európába is átterjed a jelzálogpiaci válság, a BNP Paribas három befektetési alapja rendült meg, a BNP Paribast kétmilliárd eurós veszteség éri. Néhány nappal később, augusztus 13-án az Európai Küzponti Bank, a Fed és a japán jegybank tőkét pumpál a pénzpiacba.
2007. szeptember 13. A Bank of England a Northern Rock segítségére sietett, mivel csak így tudta biztosítani Nagy-Britannia harmadik legnagybb hitelezőjének további működését. A paici válság miatt a bank részvényeinek értéke a felére esett vissza. A következő néhány napban a megijedt betétesek kétmilliárd fontot menekítettek ki a bankból. Év végén már a bank eladását tervezik.
2007. november Több nagybank óriási veszteségekről számol be. A Citigroup 8-11 milliárdot kénytelen leírni, de a veszteségleírások a Merrill Lynch esetében is meghaladhatják a 10 milliárd dollárt. A prognózisok a UBS-nek 7,2 milliárd, a Deutsche Banknak 3,3 milliárd, a Goldman Sachsnak 4,3 milliárd, a Morgan Stanleynek 1,7 milliárd dolláros leírást jósolnak.
2007. december 12. Közös lépésre szánta el magát az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, az Európai Központi Bank és a svájci jegybank. A Fed olcsóbban és könnyebben biztosít hitelt a pénzintézeteknek, illetve lehetővé teszi, hogy az EKB és a svájci jegybank bizonyos keretig dollárban is adhasson hiteleket.
2008. január 11. A Bank of Amerika négymillird dollárért teljes egészében felvásárolja a legnagyobb amerikai jelzálog-hitelezőt, a Countrywide Financial Corporationt. Augusztusra kiderül, hogy ez sem segít.
2008. szeptember 8. Az amerikai kormány átvette a két legnagyobb jelzáloghitelező, a Freddie Mac és a Fannie Mae irányítását. Elemzők szerint nehéz lenne kilábalni a válságból a két pénzintézet stabilizálása nélkül. Henry Paulson pénzügyminiszter szerint a két cég túl nagy ahhoz, hogy bedőljön.
2008. szeptember 15. Csődvédelmet kért a Lehman Brothers. A cég tárgyalásokat folytatott a Barclays-zal és a Bank of America-val a felvásárlásárl, de végül mindkét pénzintézet viszalépett. Ugyanezen a napon bejelentették, hogy a Merrill Lynchet felvásárolja a Bank of America ötvenmillió dollárért, a világ legnagyobb biztosítója, az AIG pedig negyvenmilliárd dolláros kölcsönt kért a Fedtől.
2008. szeptember 17. A Lloyds TSB 12,2 milliárd fontért felvásárolta a HBOS-t, a legnagyobb brit jelzáloghitelezőt. A fúziót maga Gordon Brown miniszterelnök szorgalmazta.
2008. szeptember 22. A Goldman Sachs és a Morgan Stanley bejelentették a jövőben általános banki tevékenységet is folytatnának, mert üzleti modelljük túl kockázatos. Két nappal később Warren Buffett ötmilliárd dollárt fektetett be a Goldman Sachsba.
2008. szeptember 26. A több mint 300 milliárd dollár eszközértékű Washington Mutual hitelintézet irányítását éjszaka átvette az állam, majd egy 1,9 milliárd dollárért rögtön továbbadta a JP Morgan Chase-nek.
2008. szeptember 27. Felgyorsunak az események, újabb és újabb bankokról terjesztik hogy bajba kerültek. Az amerikai Wachovia a Citigrouppal kezdett tárgyalni, hétfőre meg is erősítették, hogy a Citigroup felvásárolja Amerika negyedik legnagyobb legnagyobb bankját. A belga Fortisról is az kezdett el terjedni, hogy likviditási gondjai vannak, ezt ekkor még cáfolják, de hétfőn a Benelux államok megvették a bank felét.
2008. szeptember 29. Részben államosítják a brit jelzálogkölcsönzőt, a Bradford & Bingley. Ugyanezen a napon jelentik be, hogy a német Hypo Real Estate-nek kellett részben állami mentőövet dobni: több bank, valamint a német állam rakott összeegy olyan 35 milliárd eurós hitelkeretet, amelyből szükség esetén lehívhat.
2008. szeptember 30. A belga Dexia bank kapott 6,4 milliárd dolláros tőkeinjekciót szintés a Benelux államok kormányaitól.